Elegünk van az álláskeresésből? Csak azért is pozitívan!

Aki rákattintott erre a cikkre, az minden bizonnyal legalább egyszer volt már sikertelen állásinterjún. Vagy még többször. Vagy megfogadta, hogy soha többször. Akárhogy is csapódnak le bennünk a pillanatnyi kudarcok, megéri továbblépnünk. Bemutatjuk a világ legegyszerűbb és legjobban működő módszerét arra az esetre, ha úgy érezzük, pozitívabb képet szeretnénk magunkról kialakítani.

A sikeres szerzőpáros, Allan és Barbara Pease ez valójában pofonegyszerű. Két dolgot kell tennünk.

1. Már üdvözléskor mosolyogjunk rá a másikra!

Ugyanis amilyen a saját arckifejezésünk, hasonlót várhatunk viszont is. A mosoly kódnyelve ezt mondja:"Örülök, hogy látlak, fontosnak tartalak." Talán nem is kell tovább ragozni, mennyire egyedülálló visszajelzés ez a másik számára. Főleg akkor, ha először találkozunk.

Ha rámosolygunk egy másik emberre, az illető szinte azonnal vissza fog mosolyogni. Ennek eredményeképpen máris elindul mindkét félben a pozitív érzések generálódása. Kutatások igazolják, mennyivel gördülékenyebb, eredményesebb minden beszélgetés, és milyen látványosan megjavul a felek kapcsolata, ha szokásukká válik, hogy mosolyognak egymásra, sőt, időnként még el is nevetik magukat.

Ruth Campbell, a londoni University College professzora szerint létezik egy ún. "tükörideg" az agyunkban, amely az arcok és az arckifejezések felismerését és azonnali tükörreakcióját indítja el. Más szóval: akár akarjuk, akár nem, automatikusan azt az arckifejezést másoljuk le, amit éppen látunk. Az embernél a mosoly ugyanazt a célt szolgálja, mint a legtöbb főemlősnél. Jelzi másoknak, hogy nem vagyok fenyegető, és fogadja el a személyemet. Ez a reagálás is mélyen az agyunkba vésődött, és ösztönből működik.

Indokolt tehát a rendszeres mosolygást testbeszédünk fontos részeként kifejleszteni magunkban még akkor is, ha éppen nincs kedvünk mosolyogni. Ha nem tesszük, amikor beszélünk valakivel, az illető rögtön úgy fogja érzékelni: vagy nem kedveljük őt, vagy kritikusak vagyunk vele szemben. Egyik sem vezet jóra. Ha netán az a rossz szokásunk lenne, hogy gyakran ráncoljuk homlokunkat, próbáljuk meg megelőzni. Tegyük homlokunkra a kezünket, amikor beszélünk, hátha idővel felhagyunk ezzel a reakciónkkal.

Gyakoroljuk hát a mosolygást egészen addig, amíg ösztönös szokásunkká válik. Bizonyított tény az is, hogy a mosoly, a nevetés erősíti az emberek immunrendszerét, így véd a betegségek ellen, gyógyítja a testünket, elfogadtatja az elképzeléseinket, barátokat vonz be, teljesebbé és hosszabbá teszi az életünket. Azt is mondják: a nevetségesség öl. Azonban a nevetés gyógyít. Ezen ne múljon!

2. Érdeklődjünk lehetőség szerint minél többet a másik félről!

A legtöbb ember kizárólag azzal foglalkozik, amit ő akar, ami őt érdekli. Olyan ez, mint a horgászat. Semmi értelme nem lenne olyasmivel felcsalizni a horgot, amit mi szeretünk, mondjuk csokoládéval. Azt kell rátenni, amit a hal szeret. Így lehet megfogni az embereket is a beszélgetés során.

Tehát: arról beszéljünk, ami neki fontos. Sokan hatástalanok vagy érdektelenek mások szemében, mert kizárólag magukról és saját terveikről, kívánságaikról beszélnek. Mások figyelmét akkor tarthatja fenn, ha arról beszél, ami nekik kell, és azt mutatja meg nekik, hogyan juthatnak hozzá.

Ugyan egy állásinterjún elsősorban a jelöltre kíváncsi mindenki, ám nagy hiba lenne kihagyni ezt az aduászt a részünkről. Vagyis amint lehetőségünk adódik, kérdezzünk vissza. Törekedjünk arra, hogy az illetőt megnyissuk abba az irányba, hogy magáról beszéljen.

Lehet ez a munkájával vagy a hobbijával, az iroda berendezésével, a falon található oklevelekkel, a polcon található könyvekkel kapcsolatos kérdés. Talán először furának hangzik, hogy ilyen módszerrel nagyobb sikert érhetünk el ebben a helyzetben is, de érdemes egy próbát tenni!

Forrás: Allan és Barbara Pease: A kapcsolatteremtés művészete, Fiesta könyvkiadó

Készítette: S. G.

Címkék: álláskeresés, kapcslolatépítés, kommunikáció, testbeszéd