8 stratégia a beszólogatás ellen

Életünk során nagyon gyakran előfordul, hogy meg kell védenünk magunkat. Legtöbbünknek azonban nem tanítják meg sem otthon, sem az iskolapadban, hogyan tegyük ezt haladó szinten. Itt az alkalom, hogy elsajátítsuk Kerner Tibor személyiségfejlesztő tréner segítségével! Kezdjük a legfontosabbakkal.

Először is fontos tisztázni: mi számít verbális támadásnak? Az ugratás, a gúnyolódás és a negatív kritika, de a bűntudat ébresztés és a manipulálás is ide sorolható a sértegetés, a megfélemlítés, a fenyegetés és a dühroham mellett.

Ne mentsünk fel senkit a verbális támadása alól! Senkit! Még akkor sem, ha éppen egy hozzánk közelállóról, rokonunkról, barátunkról van szó. Duplán sértés, hogy tőle kapunk ilyen negatív hozzáállást. A szüleink sem kivételek.

Nem véletlenül tette! A saját érdekünkben sose mentegessük a másikat azzal, hogy véletlen volt. Nem volt az! Aki szavakkal bántalmaz másokat, nagyon is tudatosan alkalmazza ezt a módszerét. Ám lehet, hogy már számára is rutinná vált, így sokan elnézik ezt a gyengeségét. A legjobb védekezés a támadás - közhely, de ezekre a helyzetekre, viselkedésre valóban passzol. A másik ok, ami miatt ne menjünk el a verbális támadások mellett: nem fogjuk elfelejteni. Belemar az önbecsülésünkbe, a méltóságunkba, az önbizalmunkba. Kinek kell ez? Ám nekünk is ki kell jönni a komfortzónánkból, és reagálni a támadásra. Csak ezzel kerül minden a helyére.

Ne a másik térfelén próbáljunk nyerni! Azaz hasonló stílusban felesleges visszavágni. Egyrészt ne legyen célunk, hogy az ő szintjére lesüllyedjünk. Másrészt, ha másképp reagálunk, mint ahogy ő, össze fogjuk zavarni, kizökkentjük a fölényéből, így nyertes pozícióba kerülünk.

Ha megtörtént a provokálás, első lépésként ezeket tegyük:

Lélegezzünk mélyeket! Ebben a helyzetben szervezetünk természetes reakciója az, hogy adrenalint és egyéb hormonokat pumpál a vérünkbe, míg a logikus gondolkodásra való képességünk lecsökken. Ez a támadó malmára hajtja a vizet. A nyugodt légzés lecsillapít és időt ad reakciónk átgondolására. A belégzés és kilégzés 7-7 másodpercig, hétszer ismételve jó szolgálatot tesz.

Adjunk időt magunknak! Egyáltalán nem baj, ha nem tudunk csípőből tüzelni - mint akár a másik. Semmi baj, ha a csatát nem az első percben nyerjük meg. Ha kapkodunk, azzal csak súlyosbítjuk a helyzetünket, és képtelenek leszünk logikusan gondolkodni. Csak nyugodtan!

Legyen körülöttünk elegendő tér! Ha szükséges, lépjünk egy lépést hátra. Mindenkinek szüksége van egy bizonyos mértékű intim szférára, ezért ne engedjük a támadó felet közelebb, mint ami elfogadható számunkra. Ellenkező esetben az agyunk vészhelyzetre kapcsol, és ismét lőttek a bölcs reakciónak.

Bölcsen válasszuk meg csatáinkat! Vagyis nem biztos, hogy feltétlenül harcolnunk kell az illetővel. Mérjük fel azt is: érdemes belemenni?

 Jól válasszuk meg stratégiánkat, ha a visszavágás mellett döntünk. Mutatunk erre 8 jól működő irányt!

A verbális önvédelem 8 stratégiája

1. Hagyjuk figyelmen kívül a megjegyzést, és csak testbeszéddel reagáljunk!

Bizonyos esetekben nem érdemes komoly csatába fognunk, hogy megfelelően reagáljuk le a heccelődést, manipulációt, de mindenképpen érzékeltessük a másikkal: észrevettük, miben sántikál, és húzzunk meg egy határvonalat.

Tegyük a következőket:

- Csak mosolyogjunk bölcsen, mint aki tudja a megfelelő választ, csak nem akar rá időt pazarolni.
- Bámuljunk a másikra mereven, mint afféle vallatótiszt, és vonjuk fel a szemöldökünket.
- Kacsintsunk a másikra jelezve, értjük, ő most csak viccelődik.

Fontos, hogy egyik esetben se mondjunk semmit, mert pont ezzel fogjuk összezavarni az illetőt. Ha megvolt a reakciónk, térjünk vissza ahhoz, amit addig csináltunk. Mintha mi sem történt volna.

2. Váltsunk témát minden indoklás nélkül!

Ha valami provokáló megjegyzést kaptunk, "illene" rá reagálni. Legalább is ezt várják tőlünk. Azonban mondjunk ehelyett valami mást, például: "Milyen szép ma az idő, végre megjött a tavasz!" vagy "Tényleg, hogy vannak a gyerekek?" Ebből a másik érteni fogja, hogy fogtuk a szándékait, és tudatosan teszünk ellene.

3. Adjunk rövid, két szótagos választ!

Ez válasz is, meg nem is. Reakció is, meg nem is. Például: Óóó. Hűűha. Ahhaa! Tényleg? Nahát! Ez már a haladó szint a verbális önvédelem során. Próbáljuk ki, itt már a legtöbb támadó fél visszavonulót fúj.

4. Mondjunk valami szokatlant, ami értelmetlen és közhelyes!

Ennek a stratégiának a lényege, hogy zavarjuk össze az illetőt és valami értelmezhetetlen, oda nem illő dolgot említsünk. Jó szolgálatot tesznek például az elferdített közmondások: "Lassú víz aranyat lel!" vagy "Bizony-bizony: éhes lónak zabon az esze!" Ez kizökkenti majd másikat a magabiztosságából, mivel a hallottakban a logikát próbálja keresni majd. Ha semmi köze nincs ahhoz, amivel ő vágott verbálisan arcul bennünket, lázasan azon kezd majd gondolkodni, mit akarhattunk ezzel mondani. Ezzel pedig időt nyerünk.

5. Kérdezzünk vissza!

John Malkovich zseniálisan használja ezt a technikát az egyik Mr. Ripley filmben. Épp róla beszélgetnek egy társaságban, amikor megérkezik. Meghallja az utolsó mondatot, amelyek nem éppen hízelgőek rá nézve. Rákérdez az illetőnél: "Ezt hogy érti?", mire az hosszas magyarázkodásba kezd. Mereven bámulja tovább: "És ezt hogy érti?", mire a másik annyira meglepődik a számon kérő kérdéseken, hogy végül hebegni-habogni kezd. Jól alkalmazható kérdések még: "Konkrétan mire gondol?" illetve "Mit ért ezen?" vagy "Magyarázza meg, hogy mire gondol!".

6. Értsünk egyet a megjegyzéssel!

Ha nem vitatkozunk, sőt, egy véleményen vagyunk a másikkal, azzal kifogjuk a szelet a vitorlájából.

Említünk néhány példát rá:

Támadás 1: "Ez a nyakkendő nem a 90-es években volt divat?"
Válasz 1: "De igen, pont azért kedvelem."
Támadás 2: "Ekkora hülyeséget tíz éve nem hallottam!"
Válasz 2: "Igaza van, köszönöm, hogy szólt. Tényleg nem fogok ezért Nobel-díjat kapni."

7. Karcos lemez

Ez a technika akkor a leghatékonyabb, amikor a másik hatalmi pozícióban van hozzánk képest. Ha mondjuk a főnökünkről van szó. A módszer lényege, hogy semleges hangon többször - maximum háromszor - ismételjük el mondanivalónk lényegét, a harag vagy izgatottság legkisebb jele nélkül. Kerüljük a gúnyos hangvételt!

Ismét egy példa:

Első válasz: "Megértem, hogy nem szokták kiadni, de arra a papírra tényleg szükségem van."
Második válasz: "Jogos, amit mond, ugyanakkor ez nekem életbevágó."
Harmadik válasz: "Teljesen igaza van, mint ahogy nekem is. Megtenné, hogy kinyomtatja?" (mosolyogva)

8. Konfrontáció

Ezt legvégső megoldásként javasoljuk csak. Ám ha elég valamiből és valakiből, akkor elég. Tegyük helyre, akár hangerővel, ellentámadással is. Tudatosítsuk a másikban, hogy amit mondott, attól nem érezzük jól magunkat. Legalább a saját dühünket kiadjuk. Azonban érdemes számolni a következményeivel: tartós sebeket osztogathatunk és szerezhetünk általa.

Végül ne feledjük: nem az a cél, hogy túlzottan lekössenek bennünket verbális támadóink. Ha elhárítottuk az agressziót, lépjünk tovább és ne vesztegessünk rá több időt. Bosszút fogadni végképp nem érdemes, az életünknek előre kell menni, és nem hátrafelé.

Forrás: Kerner Tibor: Sziklaszilárd önbecsülés, Bagolyvár Könyvkiadó.

Készítette: S. G.

Címkék: kommunikáció, beszélgetés, karrier, viselkedés, támadás, vita