Mészáros Nóra munka- és szervezetpszichológust kérdeztük arról, hogyan priorizálhatjuk saját (fizikális és mentális) egészségünket, miközben HR-esként a cégünknél dolgozó munkavállalók jóllétének támogatásával és felügyeletével is foglalkozunk. Cikkünkben Nóra segítségével összegyűjtöttünk néhány jó tanácsot azoknak a szakembereknek, akik munkaidejük jelentős részét kollégáikra fókuszálva töltik.
Az elmúlt évek kihívásokkal teli időszaka még több terhet rótt a HR-esekre, hiszen többeknél a munkavállalók jóllétének még szorosabb támogatása is a feladatuk része lett. A dedikáltan wellbeing stratégiával foglalkozó pozíciók (pl. mood managerek) itthon még gyerekcipőben járnak, így ezek a plusz feladatok általában a már meglévő, munkaerővel foglalkozó csapat tagjai között kerülnek elosztásra. De ki foglalkozik azokkal, akik munkaidejük nagy részét másokra fordítják?
„HR-esnek lenni és általában véve emberekkel foglalkozó munkakört betölteni rendszerint a munkát vállaló személy döntése – a kezdeti lelkesedés azonban idővel alábbhagyhat, ha a másokkal való törődés mellett elfeledkezünk arról, hogy saját magunk jólléte is elengedhetetlen a kiegyensúlyozott működéshez. Az öntözőkanna kiválóan példázza, mi ilyenkor a gond: ha nincs benne víz, akkor nem tudja megöntözni a virágokat – ahhoz, hogy a növényeket hozzásegítse a növekedéshez, gondoskodni kell az utántöltéséről. A HR-esek is akkor tudnak megfelelő támogatást nyújtani a rájuk bízottak fejlődéséhez, ha ők maguk megfelelően fel vannak töltve” – mondta Mészáros Nóra, munka- és szervezetpszichológus.
Mi az öngondoskodás, vagyis a self-care?
Az Oxford Dictionary meghatározása szerint a self-care, azaz az öngondoskodás „a saját jóllét és egészség megőrzése vagy javítása érdekében tett lépések gyakorlata, különösen stresszes időszakokban”. A munka világában ilyen lehet például a határhúzás, különösen akkor, ha más emberek hogyléte tölti ki feladataink egy részét. Sajnos sokan tévesen az öngondoskodást önző cselekedetként értelmezik, pedig ez közel sincs így.
„A határhúzáshoz segítség lehet tudatosítani azt, hogy a saját magunk testi-lelki-szellemi szükségleteiről való gondoskodás nem egyenlő az önzéssel. Bár sokszor nehéz nemet mondani egy újabb kérésre, feladatra, érdemes mérlegelni, hogy az azzal járó plusz terhelés nem veszélyezteti-e egészséges működésünket, nem megy-e a többi teendő biztonságos ellátásának kárára. Ha igent mondunk, és a jövőben is hasonlóan járunk el, hova vezet? Egyes esetekben a feladatok újrapriorizálása, a határidők mozgatása jelenthet megoldást – ne felejtsünk el három lépés távolságból rátekinteni a helyzetre, és feltenni a kérdést, van-e ilyen mozgásterünk. Más esetekben a nemet mondás a kiút – ez nem megy feltétlenül elsőre, de gyakorlással egyre nagyobb jártasságot és magabiztosságot szerezhetünk ebben is.”
A HR-esek kiégése egyre égetőbb kérdéssé vált
Ahogy azt korábban is említettük, a HR-szakembereket érő stresszhatások az elmúlt néhány évben a világjárvány miatt csak fokozódtak. Gyorsan változó folyamatok és irányelvek, további egészségügyi és biztonsági követelmények, munkaerőhiány, a távmunka elősegítése, az irodába való visszatérés koordinálása és/vagy a hibrid modell megszervezése csak néhány a HR-esek előtt (vagy mögött) álló kihívások közül.
A vállalatirányítási szoftvereket fejlesztő Sage által végzett friss kutatás szerint
- a HR vezetők 95%-a a túlzott munkaterhelés és stressz miatt megterhelőnek találja a HR-szakmában való munkát,
- 84%-uk gyakran tapasztal stresszt,
- 81%-uk pedig arról számol be, hogy a kiégés jeleit tapasztalja magán.
Mészáros Nóra
munka- és szervezetpszichológus
A kiégésre tipikusan az emberekkel foglalkozó, illetve a kreatív szakmák kapcsán szokás hivatkozni – tény, hogy itt a kockázat magas, de igazából bármely más profilú munkakörben is ki lehet égni. A pedagógusok, segítő foglalkozásúak és HR-esek esetén talán pozitívumként említhető, hogy ezeknél a foglalkozásoknál közismert a kiégés veszélye, és számos jó kezdeményezés létezik ennek megelőzésére, kezelésére – biztatni szeretném az érintett csoportokat, hogy éljenek ezekkel!
A szakember elmondása alapján mindenképp fontos tudatosítani, hogy a kiégés reális kockázat, de lehet (és kell is) tenni ellene. Egyéni szinten az öngondoskodás számos dimenziójában tehet magáért a HR-es: fizikai jóllétéről, anyagi stabilitásáról, társas kapcsolatainak ápolásáról, lelki feltöltődéséről, szakmai önbizalmának építéséről napról napra, hétről hétre érdemes gondolkodni, tervezetten cselekedni.
„A szervezeti szintű kezdeményezések az egyéni öngondoskodás több területéhez kapcsolódhatnak. A céges sportolási lehetőség a fizikai öngondoskodást könnyítheti meg, a megfelelő kompenzáció az anyagi stabilitáshoz járul hozzá. A jó munkahelyi légkör és a szervezett vagy spontán munkatársi együttlétek a társas kapcsolatok vonatkozásában jelenthetnek erőforrást a kiégés ellen (nem szabad ugyanakkor elfeledkezni a munkahelyen kívüli kapcsolatok megőrzéséről sem!). A szakmai eseményeken, konferenciákon való részvétel biztosítása és a képzések támogatása a szakmai öngondoskodás vonatkozásában lehet hasznos. A szabadságok munkavállalóbarát kiadása, az ösztönzési rendszer keretében nyújtott extra szabadnapok a munka-magánélet egyensúlyán keresztül segíthetnek. Végül pedig ne feledkezzünk meg a szervezet által biztosított egyéni vagy csoportos mentálisegészség-programokról, melyek célzott intézkedésként a megelőzést és a már elindult kiégési folyamatból való kilábalást tudják támogatni.”
Hogyan priorizáljuk a jóllétünket a HR-karrierünk mellett?
Nóra szerint érdemes végigvenni különféle életszerepeinket – egyből látványossá válik, hogy a HR-karrier mellett több más fronton is szükségünk van az energiáinkra (párkapcsolat, család, háztartás, baráti kapcsolatok, szabadidős tevékenység, civil aktivitások stb.). Ha tisztázzuk, hogy a következő időszakban az egyes szerepeinkben milyen céljaink, milyen feladataink vannak, az segíthet a tudatosság kialakításában: egyrészt a munka és a többi terület közötti egyensúly megteremtésére hívja fel a figyelmet, másrészt még inkább kiemelkedik a feltöltődés, öngondoskodás fontossága annak érdekében, hogy minden téren helyt tudjunk állni.
„A gyakorlatban sokszor felmerül a kérdés, hogy tudunk a munkahelyen, illetve munkaidőben tenni a személyes jóllétünkért. Alapelv, hogy úgy érdemes magunkhoz viszonyulni, mintha egy számunkra fontos személy lenne ránk bízva. Ne feledkezzünk meg a testi komfortérzet megteremtéséről – ez jó alapot ad ahhoz, hogy a számunkra fontos témákra tudjunk összpontosítani, az adódó kihívásokra megfelelően reagálni. Jóllétünk biztosításában jelentős szerepet kaphatnak kollégáinkkal kialakított jó kapcsolatok is, melyek érzelmileg megterhelő helyzetekben kapaszkodót nyújthatnak. Emellett pedig a határhúzás és szükség esetén a nemet mondás átgondolt gyakorlása, továbbá az elemi stresszkezelési technikák is segítségünkre lehetnek.”
Az öngondoskodás is egy olyan készség, amelyet nem csak megtanulni, de gyakorolni is kell ahhoz, hogy hatékony legyen. A jóllét és a self-care is máshogy néz ki mindenkinél, így bár univerzális megoldásokat nem tudunk kínálni, de reméljük, hogy a fentiek átolvasásával sikerült néhány olyan gondolatot átadnunk, amivel a HR-esek hosszú távú kiegyensúlyozottságát segíthetjük.
Készítette: Varsányi Zsófi
