Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Emlékezzünk vissza, hogyan készültünk egy felelésre, versmondásra az iskolában! Elolvastuk az anyagot, verset többször magunkban, aztán szépen elkezdtük felmondani hangosan. Lényegében, ugyanezt a technikát kell alkalmaznunk most is, amikor az előadásunkat gyakoroljuk.

Főpróba

Vihetünk-e magunkkal jegyzetet?

Derítsük ki, hogy használhatunk-e esetleg bármiféle jegyzetet prezentálás közben. Néhány post-it, egy füzet, esetleg a laptopunkra mentett lista - ha ezt tudjuk, már ez alapján állhatunk neki a gyakorlásnak is. Nem mindegy, hogy az egész előadást kell szinte szóról-szóra „megtanulnunk”, vagy hagyatkozhatunk némi puskázásra.

Bontsuk részekre

Senki nem tud bekapni egy egész hamburgert egy falásra, sőt, ha visszaemlékszünk, az iskolában sem egyszerre tanultuk meg az egész verset. Sorról-sorra, aztán versszakról-versszakra haladtunk. Tegyünk ugyanígy az előadásunkkal is! Arról nem is beszélve, hogy senki nem várja, hogy az egészet szóról-szóra tanuljuk be. Mivel mi vagyunk az egyetlenek, akik látják az eredetei prezentációt, senki nem fogja tudni, ha itt-ott eltérünk a „szövegkönyvtől”.

Olvassuk át többször a bevezetést, aztán a fő rész pontjait, és így tovább, és igyekezzünk elismételni az egyes részek nagyjáboli tartalmát.

Képzeljük el!

Bizonyított tény, hogy ha valamit szeretnénk megtanulni, vagy valamire szeretnénk hosszú távon is emlékezni, sokkal hatékonyabban tudjuk ezt elérni, ha elképzeljük azt a valamit, illetve, ha valamilyen vizuális képet társítunk hozzá. Például, ha arról beszélünk, hogy a termék, vagy szolgáltatás egyre népszerűbb a fiatal fogyasztók körében, és mondunk ehhez egy adatot is, képzeljünk el valakit az adott célcsoportból, ahogy mondjuk az adott számot (az adat, amit meg kellene jegyeznünk) nézi egy tableten.

Esetleg megpróbálkozhatunk a „method of loci” módszerrel, ami egy régóta használatos módja a vizuális rögzítésnek. A lényeg, hogy minden egyes megtanulandó szekcióhoz séta közben rendeljünk hozzá egy tárgyat, amit éppen az adott helyszínen látunk – egy közlekedési lámpát, egy érdekes ajtót, egy postaládát…

Írjuk újra

Nem kell megijedni, nem azt tanácsoljuk, hogy az egész prezentációt kezdjük az elejéről! Csupán fordítsuk meg a folyamatot, és miután néhányszor már elismételtük magunkban a szöveget, írjuk le újra. Ha megvagyunk, hasonlítsuk össze az eredeti előadásunkkal, és nézzük meg, mi az, amit esetleg kihagytunk. Fontos dolgok maradtak ki? Vagy csak lényegtelen apróságok?

Akárhogy is, ne keseredjünk el, ez a tanulási folyamat. Minél többször ismételjük meg ezt a folyamatot, annál biztosabbak lehetünk benne, hogy a szöveg mélyebben rögzül. Vannak tanárok, akik kifejezetten támogatják az otthoni puska megírását, hiszen azzal, hogy a tanuló többször leírja az anyagot, óhatatlanul megtanulja azt.

Mérjük az időt

Fogjunk egy stoppert, és mérjük le, hogy mennyi időbe telik, ha hangosan előadjuk a prezentációnkat. Ha kifutunk a megadott időből, szőrös szívvel vágjuk ki a felesleges részeket. Lehet, hogy van egy-két anekdota, vagy vicc, amitől nehezen válunk meg, de, ha nem kapcsolódik feltétlenül szorosan a témához, menniük kell.

Ugyanígy, ha túl gyorsan fejeztük be, és bőven maradt még időnk, lassítsunk. Lehet, hogy izgalmunkban túlságosan is hadartunk. Jelöljük be a szövegben azokat a részeket, ahol esetleg megállhatunk egy lélegzetvételnyi hatásszünetre.

Gyakoroljunk a tükör előtt

Magunkat látni, miközben előadunk, az egyik legfélelmetesebb és legkényelmetlenebb élmény. Nagyjából olyan, mint visszahallani a saját hangunkat egy felvételen. Ettől függetlenül nagyon hasznos, ha megfigyeljük az arckifejezésünket, gesztikulációnkat, testbeszédünket. Nagyon sokat tanulhatunk belőle.

Ha például idegesen dobáljuk a hajunkat, összefonjuk a karunkat a mellkasunk előtt, vagy össze-vissza dobáljuk a végtagjainkat, álljunk meg, és vegyünk egy nagy levegőt. Ahogy a beszédünk, a testbeszédünk is legyen határozott és kiegyensúlyozott. Húzzuk ki magunkat, sétáljunk fel-alá egy kényelmes, lassú tempóban, az egyik kezünket tegyük hanyagul zsebre, míg a másikban nyugodtan foghatunk egy tollat, vagy esetleg lézer jelzőt, amivel mutogatni tudunk. 

Viszlát, lámpaláz! - II. rész

Vegyük fel, ahogy felmondjuk a szöveget

Egyrészt nagyon hasznos, ha visszahallgatjuk, milyen tempóban, milyen hangsúllyal beszélünk. Lehet, hogy észreveszünk apró hibákat, de higgyük el, hogy egyik sem fog olyan rettenetesnek tűnni, mint, ahogy azt beszéd közben éreztük. Másrészt, minél többet hallgatjuk felvéve is a szöveget, annál könnyebben megtanuljuk azt. Gondoljunk rá úgy, mint kedvenc dalszövegünkre.

Figyeljünk oda, a hangsúlyunkra! Furcsán venné ki magát, ha például azt a tényt, hogy „Az eladásaink 35%-kal csökkentek az elmúlt fél évben.” izgatott, vidám hangon adnánk elő...

Szintén fontos szempont a megfelelő hangerő. Ha nagy térben adunk elő, de nem lesz mikrofon, számítanunk kell rá, hogy a megszokottnál jóval hangosabban kell majd beszélnünk. Próbáljuk ki, mert először valóban nagyon furcsán hathat, ha kiabálunk. Ha viszont egy kis, meghittebb helyiségben adunk elő, ne kövessük el azt a hibát, hogy leordítjuk a hajat a közönség fejéről.

Adjuk elő egy barátnak

Megkérni egy rokont, vagy barátot, hogy hallgassa meg az előadásunkat, remek módja annak, hogy közönség előtt is gyakorolhassunk, de mégse érezzük magunkat idegesnek vagy kellemetlenül. Mielőtt belekezdenénk, hívjuk fel a másik figyelmét azokra a pontokra, amik miatt kifejezetten izgulunk, és kérjük meg, hogy a végén őszintén mondja el a véleményét.

Nézzük meg a helyszínt

Ha van rá lehetőségünk, menjünk el és nézzük meg az előadás helyszínét. Egy egyetemi, hatalmas előadóteremben lesz? Esetleg egy színház vagy mozi teremben? Vagy éppen egy kis irodában? Maga a helyszín nagyon sok fenti kérdésre megadja a választ.

Ha végigmegyünk a cikksorozatunkban bemutatott részeken, biztosan felkészültek leszünk a prezentációra!

Készítette: Profession.hu

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala