Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

A január hagyományosan a fogadalmak, nagy tervek és célkitűzések időszaka: nincs jobb időpont arra, hogy elemelkedve a hétköznapok teendőitől, visszatekintsünk az elmúlt évre, és eltervezzük, mit csinálhatnánk másként, miben lehetünk jobbak. Korábbi cikkeinkben már több évtervezőt megismertünk, ezeket is meleg szívvel ajánljuk, most viszont lássunk néhány olyan fogadalmat, amelyet érdemes lehet megfogadni és betartani a ránk váró időszakban.

„Most az álláskeresés a munkám”

Megígérhetjük magunknak, hogy mindent megteszünk azért, hogy mielőbb új munkahelyet találjunk: ha nem hajt bennünket a kényszer, az ünnepek elmúltával hajlamosak lehetünk benne maradni a tévénézős lustaságban, ahelyett, hogy kezünkbe vennénk a sorsunkat. „Minden nap legalább 2-3 órát töltök álláskereséssel és önéletrajzok beküldésével. Ebben benne van az is, hogy új hirdetéseket keresgélek, meg az is, hogy átalakítom az önéletrajzomat minden egyes jelentkezéshez.” – meséli Kata, aki pénzügyi asszisztensként keres állást december eleje óta. „Sokszor hallottam azt, hogy aki munkanélküli, annak lényegében az álláskeresés a munkája – ilyenkor meg szoktam kérdezni, hogy oké, de hol a fizetésem? Viccet félretéve, tudom, hogy csak én tehetek azért, hogy munkát találjak, ezért meg is teszek mindent.”

Érdemes tehát minden munkanap aktívan foglalkoznunk az álláskereséssel. Akár jelenlegi munkahelyünkről kikacsintgatva, akár munkanélküliként, töltsünk minél több időt azzal, hogy minél jobb önéletrajzot összeállítva, minél több számunkra érdekes állásra jelentkezzünk.

„Minden megteszek egy jobb munkahelyért”

Ha aktív dolgozóként szeretnénk váltani, fogadjuk el, hogy tennünk kell a jobb lehetőségekért! Ugyan előfordul olyan, hogy valakit felhívnak egy megnyerő állásajánlattal, sokkal gyakoribb, hogy a sikeres emberek bizony tudatosan tesznek a sorsuk alakulásáért. „Már nagyon bosszant, hogy rengeteget túlórázok, amit nem fizetnek ki.” – mondja Laci, aki gyakran esténként és hétvégén is dolgozni kényszerül, annak ellenére, hogy elvileg csak hétköznapokon, 8 órában dolgozik.

„Az elmúlt hónapokban pszichológushoz jártam más okok miatt is, és vele visszafejtettük, hogy én olyan típus vagyok, aki hajlamos sodródni az árral. Most végre megpróbálom nem a körülményeket okolni, és úgy munkahelyet váltani, hogy jól jöjjek ki belőle. Már voltam is egy állásinterjún, ahol a túlórára is rákérdeztem, és úgy tűnik, komolyabban veszik a munkaidőt. Remélem, hogy akár már februárban vagy márciusban egy jobb helyen dolgozhatok.” Néha nem könnyű dönteni a biztos rossz és a bizonytalan jó ígérete között: „Eléggé izgulok, hogy okos döntés-e egy ilyen bizonytalan időszakban váltani, de úgy érzem, meg kell próbálnom.”

Lépjünk ki a komfortzónánkból, ha szimpatikus egy cég, kérdezzük meg, van-e felvétel, de ugyanígy kérdezzünk körbe az ismerőseink között is. Ne gondoljuk, hogy nincsenek kapcsolataink! 

„Komolyan veszem a nyelvtanulást”

Hányan vagyunk úgy, hogy csupán egy nyelvvizsgapapír választ el bennünket álmaink állásaitól? Bizonyára ismerős gondolat. „Először is a legfontosabb: a papír önmagában kevés, de nálam tulajdonképpen nem is számít.” – mondja a HR-es Rita. „Ha valaki megérteti magát angolul vagy németül (vagy amilyen nyelven éppen kell az adott álláshoz), és egyébként megfelelnek a tapasztalatai vagy az iskolái, nekem az már bőven elég. Nem kell a felsőfokú, nem kell a hibátlan nyelvtan.”

Ne a nyelvvizsgának tanuljunk tehát – ugyanakkor vegyük komolyan a nyelvtanulást! Keressünk beszéd- és gyakorlatközpontú nyelvtanfolyamokat, és ha megtaláltuk a megfelelőt, tegyük oda magunkat a képzésen. Számoljunk le azzal a gondolattal, hogy csak tökéletes nyelvtani szerkezeteket használva érdemes kommunikálni: még az anyanyelvi beszélők is ejtenek hibákat, a saját környezetünkben is van, akinek nem jó a helyesírása, nem beszél helyesen magyarul, miért várnánk el magunktól, hogy egy idegen nyelven hibátlanul menjen? Tűzzük ki célul inkább a magabiztos nyelvhasználatot: hogy megértsünk egy idegen nyelven írt újságcikket, hogy meg tudjunk írni egy e-mailt, hogy el tudjunk intézni valamit telefonon.

Ha bizonytalanok vagyunk, úgy érezzük, nincs érzékünk a nyelvtanuláshoz, érdemes elolvasni Gellén Zsuzsanna nyelvi trénerrel készült cikkünket: „A sikerélmények visznek tovább. Az oktatás nálunk hagyományosan hibaorientált, könnyű kudarcélményeket szerezni, és sokan vannak úgy, hogy jön egy kudarc, és borul az egész. Meg kell tanulnunk tanulni is. Fontos tudatosítani, hogy a tanulás nem áldozat, nem munka, nem szenvedés. A tanulás lehet öröm és játék. De ehhez ismerni kell a saját motivációnkat, hogy nekünk milyen lehetőségekre fogja kinyitni az ajtót, ha beszélünk egy új nyelven?”- mondja Zsuzsi, aki hisz abban, hogy rátalálhatunk a nyelvtanulás örömére.

Instant megoldások

Ha nem állunk készen ilyen hosszabb távú elköteleződésre, válasszunk egyet-kettőt alábbiak közül, vigyük véghez, és legyünk büszkék magunkra, hogy az év első hetében máris tettünk magunkért:

Frissítsük az önéletrajzunkat! Kerüljön bele minden friss információ az aktuális munkahelyünktől a legutóbbi végzettségünkig.

Nézzük át a social media profiljainkat! Ha nyilvánosak a képeink és bejegyzéseink, nézzük át, hogy találunk-e olyat, ami rossz fényt vethet ránk. Bár szabadidejében mindenki azzal foglalkozik, amivel szeretne, lehet, hogy a legvadabb szombat estéink nem tartoznak a leendő munkáltatóinkra.

Nézzük át még ma a számunkra érdekes területek aktuális álláshirdetéseit. Lehet, hogy épp ma került fel a következő munkahelyünk!

Készítette: Profession.hu

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala