Tegyünk-e fényképet az önéletrajzba? Megmondják a HR-esek!
Közvetlenebb első benyomást tehet, ugyanakkor félreértésekre, diszkriminációra adhat okot.
Önnek ajánljuk!
A nemzetközi trendek egyre inkább azt mutatják, hogy nem szükséges fényképet applikálni az életrajzra, sőt sok esetben kifejezetten tiltják is ezt, nálunk azonban még mindig igen elterjedt, sokak fejében nem létezhet önéletrajz kép nélkül. Ennek elsődleges oka, hogy úgy gondoljuk, elvárás ez a cég HR-ese részéről még akkor is, ha nem kötik ki külön pontban, ezért hátrányt szenvedünk, ha nem cicomázzuk fel a beküldött dokumentumot a portrénkkal. A megfelelő fénykép elkészítése persze külön mise, hiszen a rosszul bevilágított, beállított, agyonszűrőzött kép olykor többet árt, mint használ. De mit mondanak erről azok, akik kezében számtalan önéletrajz megfordul napról napra?
Inkább böngésznek
Anna egy kiadóvállalat HR-ese, és elmondása szerint nem igazán foglalkozik a fénykép kérdésével az életrajzokon. Szakmabeliként más, sokkal fontosabb információkra „állt rá” a szeme. Mint mondja, az emberek többsége hajlamos a külső jegyek alapján ítélni, ezért gondoljuk az előnyös kinézetű embereket sikeresebbnek, sőt értelmesebbnek. Egy profi HR-es azonban ezt nem engedheti meg magának, ezért Anna tudatosan nem hajlandó magát befolyásolni holmi képek által. Nem dobja félre a képes életrajzokat, mint sok helyen külföldön, hiszen a pályázó saját akaratából tette rá, ám semmilyen hátrány nem éri azt, aki kép nélkül küldi el az adatlapját. Anna rendelkezik külföldi tapasztalatokkal is, saját maga is látta, hogy Nyugat-Európában nem ajánlott, de Amerikában kifejezetten tiltott a fénykép használata. Sőt, utóbbi helyen az illető nemére sem kérdeznek rá, márpedig ott a keresztnévből nem mindig derül ez ki egyértelműen. Ugyanilyen tabu a pályázó életkora is.
Azt azonban Anna is megerősíti, hogy az első szelektálás után fennmaradt jelöltek közösségimédia-adatlapjait előszeretettel böngészik, ennek beazonosításában segít a fénykép, ha mondjuk, gyakori neve van az illetőnek. Természetesen tisztában vannak azzal, hogy például a Facebookon vagy az Instagramon fellelhető képek nem hivatalos megítélésre készültek, ezért nem akadnak fent egy pikánsabb nyaralós szelfin vagy egy baráti összejövetelen, részegen elsütött képen. Az viszont kiderül, ha az életrajzon lévő fotó a felturbózott érettségitabló-képünk, ahogy igazából sosem néztünk ki.
A szakmaiság a döntő
Krisztián egy nemzetközi nagyvállalat személyügyeivel foglalkozik. Elmondta, hogy nekik alkalmazkodniuk kell az anyacég eljárásaihoz, ezért a – jelen esetben – német mintát követik az álláspályázatok bekérésénél és elbírálásánál. A fénykép nem lehet követelmény, és bár kizáró ok sem, nem szeretik, ha a pályázó rájuk mosolyog egy ilyen-olyan minőségű fényképen. Nekik van bejáratott önéletrajz-sablonjuk is, ami hasonlatos az Europass-hoz, ezen sincs a képnek kijelölt helye. Svédországban például, ahol szintén van érdekeltsége Krisztián vállalatának, minden online működik, lehetőséget adnak a fénykép feltöltésére, de nem erre presszionálják a jelölteket.
De miért is nem szeretik a HR-esek a fényképet? Krisztián szerint először is azért, mert diszkriminációra adhat okot. Nálunk nem jellemző, de számos külföldi példa van arra, hogy az elutasított pályázó beperelte a vállalatot, mondván, a külseje miatt utasították el a jelentkezését. Noha akadnak állások, ahol számít az előnyös megjelenés, az esetek többségében szakmaiatlannak hat, ha a képünkkel próbálunk jó benyomást tenni a munkáltatóra. Tegyük meg ezt a szakmai eredményeinkkel! Senki sem gondolhatja komolyan, hogy mondjuk, egy villamosmérnök esetében nem a szakmai referencia dönt, hanem az, milyen szépen mosolyog a filterezett fényképén.
Nagy cégek esetén külön informatikai rendszert tartanak fent a humánügyek kezelésére, avat be Krisztián, ami előre meghatározott hívószavak keresésével értékeli a beérkezett pályázatokat. Márpedig ilyen esetben rendszerhibát is okozhat, ha a pályázó a szisztéma által nem felismerhető formátumban csatolja vagy applikálja a fotóját. A hazai multik is használnak ATS-t (Applicant Tracking System), ezért inkább kérdezzünk rá, hogy kell-e a fénykép, ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a megléte miképp befolyásolja az esélyeinket.
Kijelenthetjük tehát, hogy a fényképes önéletrajzok ideje nemzetközi szinten lecsengett, nálunk azonban görcsösen tartja magát. Jó tudni viszont, hogy a profi HR-esek többsége nem foglalkozik ezzel, egészen más szempontok szerint értékelnek, így nem éri hátrány azt, aki fotó nélkül pályázik. Amennyiben mégis úgy döntünk, megnyerő mosolyunkat is a piacra dobjuk, fontos, hogy tájékozódjunk a megfelelő önéletrajz-fénykép ismérveiről.
Szerző: Papp Sándor
