Szakmák világa – a check-in agent, avagy a reptéri utaskezelő mindennapjai

A repülésnek van egy megfoghatatlan vonzereje, ami miatt sokan már gyerekkorukban elhatározzák, hogy felnőttként ezen a területen szeretnének elhelyezkedni. Talán elsőre mindenki arról álmodik, hogy egyszer majd pilóta lesz, de a légiipari munkák sokszínűsége számtalan irányba elmozdíthatja a kezdeti tervezgetéseket. Nyerusaji Márkó esetében is valahogy így történt ez; a repülés nála szerelem volt első látásra, aztán az élet úgy hozta, hogy 3 évet dolgozott a reptéren elveszett poggyászosként, jelenleg 7 hónapja dolgozik a „check-in”-ben, és a tervei ezzel még közel sem értek véget.

Az utas útja

A check-in agent, más néven a reptéri poggyász- vagy utaskezelő elsődleges feladata, hogy az utasok a reptérre belépve a különböző ellenőrzési pontokon áthaladva eljussanak az utazásig. Ez elsőre nem tűnik túl bonyolult vállalkozásnak, de annál komplexebb és nagyobb felelősséggel járó munkáról van szó. Nem csak az utasként egyértelmű csomaggal kapcsolatos kritériumoknak kell ugyanis megfelelni, hanem egy perc töredéke alatt kell leellenőrizni az utas összes dokumentumát, a repjegyét és a vízumait, miközben észben kell tartani a légitársaság protokollját és a célország megkötéseit, ami napról napra változhat. És persze ki kell szúrni az esetleges hamis útleveleket és a jogtalanul utazókat is.

„Átlagosan 10-12 órás műszakokban dolgozunk. Járatonként 160-180 emberrel számolva napi szinten körülbelül 1500 embert ellenőrzök le. Sok mindentől függ, de átlagosan 30 másodpercem jut egy utas teljes ellenőrzésére” – kezd bele a napi rutinjába Márkó. – „A légitársaság hoz egy szabályzatot, aminek minden utasnak meg kell felelnie. Ez általában egy súly- és méretbeli megkötés a csomagokat illetően. Itt a lehetőségekhez mérten kell korrigálnunk, ami azt jelenti, hogy a táskákból kipakoltatjuk a túlsúlyt, ellenkező esetben az utasnak vennie kell egy magasabb csomagkategóriát. Ha kérdéses egy csomag, akkor megkérjük, hogy tegye bele az úgynevezett „sizer”-be, azaz méretezőbe, és ott egyből kiderül, hogy megfelel-e a kritériumoknak. Ennek biztonsági okai vannak, mert minél kevesebb a csomag a fedélzeten, annál könnyebb egy esetleges vészhelyzet esetén kiüríteni a gépet.” Ami ezt a fél perces feladatot meg tudja hosszabbítani, az a dokumentumellenőrzés. „Ha egy kilóval nehezebb a csomag, az nem akkora probléma, mintha felkerülne egy olyan utas a fedélzetre, aki nem jogosult az adott országba való belépésre. Ennek a kivizsgálása néha több percig is eltart” – magyarázza.

Mindenkire gyanakodni kell, mert nagy a felelősség

Az utasok átlagosan három ellenőrzőponton haladnak át, mire eljutnak odáig, hogy felszállhassanak a repülőgépre. Ha valaki nem csekkolt be előre vagy szeretne poggyászt feladni, akkor először egy kötelező dokumentumellenőrzésen kell átmennie. Ezután jön a fentebb is részletezett check-in a beszállítókapunál, ahol még egyszer ellenőrzik a dokumentumokat, a jegyeket és a csomagokat, ezután az adott desztinációtól függően átmennek egy hatósági útlevélellenőrzésen, majd megindul a „boarding”, azaz a repülőre való beléptetési folyamat. „Mire az utas elér a boardinghoz, már elméletileg egyszer ellenőrizték a dokumentumait, így egy esetleges hiba már az én felelősségem. Ha valaki elnézett valamit, itt még tudunk korrigálni, de mivel emberek vagyunk, elő tudnak fordulni hibák. Nem szokott ilyen történni, még nem is nagyon hallottam hasonlóról a pályafutásom során, de mindig oda kell figyelnünk mindenkire. A mi munkánk tulajdonképpen az, hogy mindig mindenkire gyanakszunk” – részletezi Márkó.

Egy átfogó tanfolyammal kezdődik

A repülőtéri munka egy 3 napos alaptanfolyammal kezdődik, aminek a végén egy komplex vizsgát kell tenni. Ezzel már szerezhet az ember egy belépőkártyát a reptérre, de még semmilyen rendszerhez nem férhet hozzá, csak áll az „aktív agent”-ek mögött és aktívan figyeli az eseményeket. Pár hét után kezdenek el különböző képzésekre ráosztani, ami azt jelenti, hogy első körben low cost légitársaságokhoz lehet bekerülni, mert az a legegyszerűbb és a legtöbb igényt magába foglaló járatcsoport. „Erre van egy 3-4 napos tréning, amikor kizárólag arra koncentrálunk, hogy a légitársaságnál mik a követelmények és itt már bekerülnek a képbe azok a desztinációk, ahova az adott járatok repülnek, ott mire kell figyelni. De mi nem vagyunk határőrök, tehát ha azt feltételezzük, hogy egy dokumentum hamis, akkor egy ponton túl kikérjük a tényleges határőrök segítségét. A komolyabb hamisítványokat mi nem tudjuk kiszűrni, ez a hatóságok hatáskörébe tartozik.” Ezekre a tanfolyamokra általában álláshirdetéseken keresztül lehet jelentkezni, és kritériumuk a büntetlen előélet, a középiskolai végzettség és a minimum középfokú angol nyelvtudás.

Minden nap egy újabb kihívás

A reptéri munka minden, csak nem unalmas; a 7 hónap alatt Márkó több érdekes esetbe is belefutott már. „Egyszer arra lettem figyelmes egy romániai személyi igazolvány esetében, hogy furcsán vágott volt a széle, nem volt szimmetrikus. Az utas azt állította, hogy a gyerekei elkezdték ollóval vagdosni. Ez egy olyan állítás, amit te nem tudsz eldönteni, hogy valóban így történt-e, vagy sem. A román személyikről tudni kell, hogy tulajdonképpen egy plasztikkártyára rányomtatott igazolvány, amit elég könnyű hamisítani, ezért egy kicsivel mindig jobban odafigyelünk rájuk. Úgy éreztem, hogy ebben az esetben a dokumentum anyaga sem stimmelt, ezért odaadtam a kollégáimnak, hogy nézzék meg ők is. Mindenki ugyanezt tapasztalta, ezért egy 5-8 perces szemle után úgy döntöttünk, hogy kihívjuk a rendőrséget, döntsék el ők. Megnézték egy speciális eszközzel és végül az a döntés született, hogy ezt a célország határőrei biztosan nem fogják átengedni” – meséli.

Nem maga a munka, inkább a közeg, ami vonzó

Márkó több okból kifolyólag is szeret a reptéren dolgozni, ezek közül az egyik a számtalan fejlődési lehetőség, amit ez az iparág kínál. A reptéren belül elég nagy a mozgástér, semmi nem gátolja meg az ott dolgozókat abban, hogy bármely magasabb szintű pozícióba eljussanak, legyen az légiirányító vagy pilóta. Sőt, minden légiiparban betöltött munkakör előnyt jelent a jelentkezésnél. De akkor is jól lehet a területen érvényesülni, ha az ember nem ebben képzeli el a jövőjét, hiszen bármelyik önéletrajzban nagyon jól mutat, ha megfordultunk már a reptéren. A másik indok, amiért szereti csinálni, az a közeg: „Én mindig azt szoktam mondani, hogy ez kicsit olyan, mint a katonaság. Minél többet dolgozom itt, ez a mondat annál inkább értelmet nyer. A kollégáimmal ugyanazon megyünk keresztül, így rendkívül jó a kohézió köztünk, könnyű megtalálni a közös hangot. Mindenkinek tudom ajánlani, aki multikulturális környezetben szeretne dolgozni, és akit vonz az, hogy pilótákkal, légiutaskísérőkkel és repülőgépekkel dolgozzon. Jó ennek a hatalmas iparágnak a részese lenni.”

Ha felkeltette érdeklődésünk a reptéri munka, keressünk rá a check-in agent munkákra, a repülőtéri utas- és poggyászátvizsgáló állásokra, a légiutaskísérő vagy a pilóta pozíciókra!

Készítette: Kövecses Evelin

A Profession.hu Facebook oldala
A Profession.hu Instagram oldala