Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Biztosan mindannyian tapasztaltuk már, hogy az egyik kollégánk – akár kéretlenül is – nekünk beszélt ki egy közös munkatársat. Vannak helyzetek, amikor ez kellemetlen, de sok esetben szükséges is; el kell azonban választanunk a pletykálást a rágalomtól és az intrikától, amelyek mögött már rosszindulat is lapul. A témakörben Szvetelszky Zsuzsa vállalati kommunikációs szakértő, pletykakutató, szociálpszichológus és egyetemi oktató segít eligazodni, aki országszerte különböző szervezetek számára végez az informális kommunikációval kapcsolatos kutatásokat.

A világon minden közösségben létező jelenség

Nincs olyan emberi közösség, ahol ne lenne pletyka. A mindennapi kommunikációnk több mint 60%-ában informálisan beszélgetünk és pletykálunk, azaz általunk ismert, ismerhető szereplőről osztunk meg nem publikus információkat. „A pletyka negyvenezer éve mindenhol jelen van, egy egyetemes jelenség. Még a némaságot fogadott szerzetesek is pletykálnak, csak ők a metakommunikációt használják: felhúzzák a szemöldöküket, elhúzzák a szájukat. Az arckifejezéseinknek vannak általános jelentései, amiből egyértelművé válhat a másik fél véleménye” – kezd bele a témába a szakértő.

A pletykára az idők kezdete óta szükségünk van, hiszen evolúciósan úgy alakult ki az emberi közösség, hogy ez tette lehetővé az együttműködést. „A pletykából derül ki a másik reputációja: ki mennyire megbecsült, kit mennyire ismernek el a társai. Ez hajdanán a vadászatról szólt vagy a gyűjtögetésről, ma pedig arról, hogy ki végzi jobban a munkáját, ki a megbízhatóbb. Azért fontosak ezek az információk, mert senki nem akar elkezdeni egy lusta, megbízhatatlan emberrel együtt dolgozni.”

Mi is az a pletyka?

Na de tulajdonképpen mikor is nevezhetjük az eszmecseréinket pletykálásnak? „A pletyka két ember között jön létre, egy ismerhető emberről szól, a legfőbb jellegzetességei pedig a terjedés, a gerjedés és az erjedés. A terjedés azt mutatja meg, hogy hány embert érint a pletyka, hány emberhez jut el. A gerjedés azt, hogy hogyan alakul át az információ, az erjedés pedig azt, hogy időben mennyire távoli tőlünk az adott esemény. A pletykának az aktualitás a fokmérője, tehát még tőlünk időben távol eső személyek is érdekesek lehetnek számunkra. Valamiért a legtöbb ember érdeklődéssel olvas arról, hogy Sissy hercegnőnek rosszak voltak a fogai vagy hogy mit csinált Elizabeth Taylor.”

A pletyka nem rosszindulatú

Fontos kiemelnünk, hogy a pletykának nem az a célja, hogy valaki másról rosszat mondjunk, hanem szimplán hogy információt szolgáltassunk róla. „A pletyka egyetlen célja a terjedés; ha nem terjed, akkor titok lesz belőle. Ezzel szemben ha szándékunk is van a kibeszélés mögött, akkor már nem pletykáról, hanem rágalomról beszélünk, amit a jogrendszer is tilt” – magyarázza Zsuzsa. A pletyka kontextusát is érdemes figyelembe vennünk, hiszen mindig egy adott közösség dönti el, hogy milyen normái vannak, mit tart elfogadhatónak, és emiatt a pletyka pozitív vagy negatív előjele is változhat. „Ha egy munkahelyen az a norma, hogy mindenki egy órát késik, akkor azt fogják kinézni és arról fognak pletykálni, aki pontosan érkezik. Vagy ha egy osztályban senki nem készül és egyvalaki megcsinálja a házi feladatot, strébernek fogják nézni.” Ami veszélyes, ha valaki egy segítőkésznek tűnő pletykával manipulálni próbálja a másikat, például ha egy harmadik félről azt mondja, hogy „Szegény, már ötödszörre mondtam neki, hogyan kell megcsinálni valamit, de még mindig nem érti, miért nem segít neki valaki?”, az egy bújtatott beszólás.

Rossz vezetői kommunikáció = pletyka

Minden esetben a vezető felelőssége, hogy a megfelelő információkkal lássa el a dolgozóit. Ha kevés vagy nem hatékony a vezetői kommunikáció, az azt eredményezi, hogy az alkalmazottak találgatásokba bocsátkoznak és egymás között vitatják meg a cég dolgait. „Egy cég teljesítményére és hatékonyságára is nagy hatással van a vezetői kommunikáció. Ha megfelelően vannak tájékoztatva az alkalmazottak, akkor húslevesrecepteket fognak cserélni meg a hétvégi ballagásról fognak csevegni. De ha csak egy pletykát hallanak arról, hogy év végén be fogják zárni a munkahelyüket, akkor mindenkit ez foglalkoztat majd és erről fognak beszélni” – szögezi le a szakértő. Vezetőként tehát az a dolgunk, hogy a megfelelő mennyiségű és egyszerű nyelvezetű információval lássuk el a dolgozókat és amennyiszer kell, ismételjük el őket, hiszen nem feltételezhetjük azt, hogy valaki egyszeri hallás után megjegyzi és meg is érti őket. Fontos a láthatóság is: „Ha néha feltűnik itt-ott a vezető, az jó benyomást kelt. Ez nem azt jelenti, hogy minden nap végig kell masírozni az irodán, főleg nem ugyanabban az időpontban, hiszen az kiszámítható. A kiszámíthatatlan láthatóság szimpatikus” – magyarázza.

Hogyan védjük ki a rólunk szóló pletykákat?

Ha pletykálnak rólunk, arról általában pont mi magunk nem fogunk tudni, de ha valaki nekünk szegez egy kérdést, azt már megválaszolhatjuk úgy, hogy ne induljon el belőle pletyka. „Az asszertív kommunikáció a kulcs. Ha például feltesznek nekünk egy kellemetlen, a magánéletünkre vonatkozó kérdést, ne igennel vagy nemmel válaszoljunk, hiszen ha az ember tagad valamit, az ugyanolyan, mintha helyeselné, ugyanúgy terjedni fog az információ. Ehelyett mondjuk azt, hogy nem szoktunk ilyen dolgokról beszélgetni vagy mennyire meglepőnek tartjuk, hogy ilyesmikkel foglalkoznak az emberek. Vagy akár azt, hogy az adott kérdés nem is fontos” – javasolja Zsuzsa. Ne csak arra figyeljünk oda, hogy rólunk ne terjedjenek pletykák, hanem igyekezzünk azt is mérsékelni, hogy mi magunk mennyit beszélünk másokról. Ha megnézzük, mennyi időt töltünk el beszélgetéssel és ebből mennyi a pletyka, nagyobb rálátásunk lehet erre és ha túlzásokba estünk, tudunk rajta változtatni.

Készítette: Kövecses Evelin

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala