Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

A cégek egyre nagyobb százaléka engedélyez havonta néhány napot, amikor a munkatársak otthonról dolgozhatnak. A távmunkát azonban, ahányan vagyunk, annyi féle módon értelmezhetjük. Mit jelent pontosan? Egész nap a gép előtt üljünk, és villámgyorsan válaszoljunk minden levélre? Esetleg vonuljunk vissza és használjuk ki az alkalmat egy kicsit elmélyedésre, mondjuk egy-egy kreativitást igénylő projektben? Nincs egyetlen jó megoldás erre, hiszen minden eset más és más lehet. Azonban néhány alapvető dolgot érdemes betartunk, ha nem akarjuk, hogy mindez a karrierünk rovására menjen.

Nézzünk két szélsőséges példát és azokra a lehetséges megoldást is!

1.) A mikromenedzser

Ebbe a típusba tartozunk, ha a távmunkára úgy tekintünk, mint egy különleges adományra, amelyet meg kell becsülnünk, és egyúttal mindent meg kell tennünk annak érdekében, nehogy úgy tűnjön, hogy visszaélünk vele. A reggeli kávé után rögtön az asztalunk felé vesszük az irányt és mire a többiek beérnek az irodába, már egy tucat levelet kiküldtünk. Legnagyobb félelmünk, hogy azon kapnak minket, nem dolgozunk, ezért teszünk róla, hogy rendszeres időközönként jelét adjuk a munkának. Folyamatosan telefonálunk, munkatársainkkal csetelünk és e-maileket írunk, melyekre - ha csak lehet -, másolatban rátesszük a főnököt is. A nap végére kifáradunk, visszatekintve pedig megállapítjuk, hogy nem végeztünk el több munkát, mint egy átlagos, bent töltött munkanapon, de teljesen kimerültünk abban, hogy végig fenn kellett tartanunk a munkavégzés látszatát. Lehet, hogy bűntudat gyötör minket és kivételezésnek éljük meg?

Megoldás: Az otthoni munkavégzés előtt tájékoztassuk minden kollégánkat és főnökünket arról, hogy aznap pontosan milyen feladatokon fogunk dolgozni, és mikor milyen anyagokat várhatnak tőlünk. Arra is hívjuk fel a figyelmet, ha mondjuk, néhány órán át nem leszünk elérhetőek. Nincs abban semmi rossz, ha elmondjuk: „Délután kettő és négy között nem fogok tudni válaszolni az e-mailekre, mert az ügyfeleknek szóló prezentáció elkészítésén dolgozom majd.”  Így nem kell azon görcsölnünk, hogy nem tudják, mivel töltjük az időnket. Figyeljünk arra is, hogy a munkaidő lejárta után már ne hívogassunk senkit, mert ez arra utalhat, hogy képtelenek vagyunk hatékonyan beosztani a munkaidőnket.

 Otthoni munkavégzés 

2.) A másik véglet: a szabadságharcos

Az ebbe a típusba tartozók tényleg komolyan veszik az otthoni munkavégzés mögött álló filozófiát, mely szerint a lényeg nem az, hogy személyesen jelen legyünk, hanem az, hogy határidőre elkészüljön a munka, és az legyen jó. Ha ez megvalósul, semmi más nem számít. A szabadságharcosok ennek alapján teljesen kikapcsolják magukat a körforgásból és elvonulnak, hogy zavartalanul dolgozzanak a projekten. Ha a jó ötletek felszabadításához az kell, hogy délután aludjanak egy órát, vagy tegyenek egy sétát a parkban, esetleg biciklizzenek egyet, megteszik. Az eredmény: habár a kreativitásuk megnövekedhet, a nap végén azon vehetik észre magukat, hogy eltelt az idő és a számítógépükre pillantva olvasatlan levelek tömkelege sorakozik a postafiókban.

Megoldás: Ne essünk abba a hibába, hogy azt gondoljuk: ha számunkra megállt az idő, akkor mások számára is. Legyünk tekintettel arra, hogy munkatársaink és főnökünk számára elérhetőnek kell lennünk akkor is, ha éppen nem vagyunk jelen az irodában. Lehet, hogy úgy érezzük, az otthoni munka a javunkra válik és jelentősen sikerült előrehaladnunk a feladatunkkal, de figyeljünk rá, hogy bizonyos időközönként tájékoztassuk a bentieket arról, nem tűntünk el. Jó ötlet, ha elmondjuk, vissza kell vonulnunk egy bizonyos időre ahhoz, hogy kreatívak legyünk, ugyanakkor jelöljünk ki egy fix időpontot, amikor elérhetnek minket. Ez lehet akár egy nap végi telefonhívás, videó-konferencia vagy összefoglaló e-mail, amellyel lezárjuk a napot.

Egy sikeres példa az otthoni munkavégzésre

Interjúalanyunk, Tamás (42), mérnök-informatikus pont ezekkel a dilemmákkal szembesült és dolgozott ki egy olyan otthoni munkamódszert, ami végső soron az előléptetését eredményezte, és rekordsebességet adott karrierjének! Nézzük, mit tanulhatunk tőle!

„A cégnél egyre többen vetették fel, hogy jót tenne nekünk, ha néha otthonról is dolgozhatnánk, így a végén úgy döntött a csoportvezetőnk, hogy legyen meg a kívánságunk! Kaptunk 2 hetet, amikor mi dönthettük el, hogy bejárunk-e vagy otthonról dolgozunk. Rögtön tudtam, hogy ez nem csak egy sima teszt. Itt most ki fog derülni, hogy ki rendelkezik igazi vezetői képességekkel és a menedzsment éberen fogja figyelni, ki hogyan reagál. Távolról kellett megszerveznem a munkafolyamatokat, és amíg az irodában csak oda kellett szólnom a többiekhez vagy együtt átnézni valamit a gépen, otthonról ez már nehezebben ment. Kidolgoztam egy stratégiát, mely szerint elébe megyek a problémáknak és beütemeztem mindenkivel napi egy-egy személyes Skype-hívást, illetve egy csoportos hívást, amin mindenki részt vett. Azt kezdtem észrevenni, hogy a többiek automatikusan engem keresnek meg, tőlem kérnek véleményt és iránymutatást. Az irodában nehezemre esett, hogy kezembe vegyem az irányítást, de az otthon nyugalmában bátrabb voltam és én magam is meglepődtem, milyen jól vezetem a csapatot. Mire letelt a 2 hét, már máshogy fogadtak bent, egy hónap múlva pedig előléptettek. Ma már én irányítom a cég egyik üzletágát.”

Ha úgy érezzük, hogy mi is képesek lennénk többet kihozni magunkból távmunkában, vagy hosszabb kihagyás után szeretnénk visszatérni a munkaerő-piacra, nézzünk körül az otthon végezhető munkák között! Ne vessünk el semmit, jelentkezzünk részmunkaidős állásokra is, sosem lehet tudni! Ám előtte turbózzuk fel az önéletrajzunkat: használjuk az önéletrajz-készítőt, és már tölthetjük is fel a honlapra.

Ne felejtsünk el a hírlevélre regisztrálni, és a közösségi oldalakon bejelölni a Profession.hu-t! Minél több helyről érkezik az infó, annál nagyobb az esélye annak, hogy ránk talál álmaink - akár otthon végezhető – munkája.

 

Készítette: Khojaste K

Címkék: álláskeresés, karrier, munka, otthoni munkavégzés