Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Az év végén, a karácsony, és az azt megelőző rengeteg munka után talán sokan érzik úgy, hogy a mérleg erősen a kötelességek felé billen, miközben a kikapcsolódásra, a családra, a barátokra, a hobbira jóval kevesebb idő jutott. A kör ördögi, hiszen amikor benne vagyunk az aktuális feladatunkban, szinte észre sem vesszük, hány szabadidős programból maradunk ki, és többnyire azzal bíztatjuk magunkat, hogy ha túl vagyunk a projekten, mindent bepótolunk – aztán egyik határidő jön a másik után, és egyszerűen bent ragadunk a mókuskerékben. Kiszállni nem könnyű, de nem is lehetetlen: rajtunk múlik, mennyire tiszteljük magunkat és az időnket, hajlandóak vagyunk-e felelősséget vállalni mindezért. Szekeres Zita HR szakember útmutatása következik.

Alapállapot

Egészen árulkodó a munka-magánélet kettőséhez való viszonyulásunkról, hogy hogyan is állunk év végén a szabadságokkal. „Két tipikus eset figyelhető meg: vannak, akiknek december végére már egyetlen nap szabadságuk sem marad, amit ráadásul az idei decemberre eső két szombati munkanap csak tovább bonyolított, a másik véglet pedig, amikor valakinek nagyon sok szabadsága marad bent év végére. Mindkettő arról tanúskodik, hogy nem sikerült megtartani az egyensúlyt, és bár a szabadságok éves tervezése rendkívül fontos lenne, sok munkavállalónak okoz nehézséget az előrelátás, és ha a munkáltató sem helyez kellő hangsúlyt erre a kérdése, borítékolhatóak az ilyen típusú eltolódások” – mutat rá egy lényeges pontra Szekeres Zita.

Munka-magánélet: hol az egyensúly? - tervezés, tudatosság, egyensúly

A szakember szerint a munka-magánélet határának elmosódásához nagyban hozzájárul a digitális technológiák és okoseszközök térhódítása. „Számos munkakörben jár mobil és laptop a dolgozóknak, ami egyfajta digitális pórázként köti őket a munkához. A céges levelezés csupán egyetlen kattintás az okostelefonon, ahogy a laptop is bárhol, bármikor rendelkezésünkre áll. Úgy látom, hogy ma már a munkavállalók és munkáltatók is egyre nyíltabban felvállalják, hogy a szabadidő és a munkaidő nem választható el egymástól olyan élesen, egyszerűen belemennek ebbe a ki nem mondott alkuba, amit a nem megfelelően strukturált otthoni munkavégzés, vagy a keretek nélküli rugalmas munkaidő is alátámaszt. Ezek az egyre szélesebb körben terjedő lehetőségek egyfajta látszatszabadságot adnak, azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy igen magas árat kell fizetnünk érte.

Tudatosság kérdése

A hiba tehát a mi készülékünkben van: gyakran a munkavállalói tudatosság hiányzik, ami elengedhetetlen lenne a határok kijelöléséhez. „Erről ritkán esik szó, mégis elengedhetetlen lenne, hogy egy állásajánlat megvitatásánál a felek között a munkaidő a fizetéssel és a munkakörrel megegyező súlyú kondíciót jelentsen, ez ugyanis az együttműködés alfája és ómegája. Ha nem egyeznek az elképzelések a munkaidőről, a munkakapcsolat még rövidtávon sem lesz fenntartható, ezért érdemes magunkba néznünk, és őszintén beszélnünk erről a kérdésről. Legyünk tisztában a személyes prioritásainkkal, legyen szó a bioritmusunkról, a családunkról, az egészségünkről, és álljunk is ki a preferenciáink mellett. Ha például a munkaadó elvárása az, hogy minden nap fél nyolckor már az íróasztalunknál üljünk, számunkra azonban bizonyos okokból a nagyobb rugalmasság lenne komfortos, akkor se mondjuk igent az állásra, ha az rendkívül csábító, így sok konfliktust, belső frusztrációt előzhetünk meg” – tanácsolja interjúalanyunk.

Ahhoz, hogy nagyjából ugyannyi időt és energiát szentelhessünk mindkét életterületünkre, le kell fektetnünk a korábban emlegetett rugalmasság személyes kereteit. „Különösen új munkahely esetén ajánlott ezt megtennünk, de ha a jelenlegi munkánkban érzünk jelentős eltolódásokat, azokkal is foglalkoznunk kell, viszont nehezebb lesz felülírnunk a már kialakult gyakorlatot. Döntsük el, mikor és meddig vagyunk elérhetőek, és tartsuk is magunkat ehhez, sőt kommunikáljuk is ezeket a tájékozódási pontokat kollégáink, felettesünk felé, hiszen a kölcsönös tiszteletre csak akkor számíthatunk, ha el is várjuk azt” – osztja meg Zita.

A szakember megítélése szerint hatalmas tévedés, ha bárki úgy hiszi, hogy ha már megkapta azt a bizonyos céges eszközgarnitúrát, ami a munkát sem helyhez, sem időhöz nem köti, akkor kötelező elérhetőnek lenni. „Ebben hatalmas a vezető felelőssége is, milyen példát mutat. Én például nem várom el a kollégáimtól, hogy hétvégén dolgozzanak, és nem is osztogatok ilyenkor feladatokat. Ha azonban egy vezető szombat-vasárnap is folyton e-maileket küld, egy láthatatlan elvárást is megfogalmaz, és ha valamennyi munkatársunk reagál szabadidejében a levelekre, csak mi nem, valószínűleg előbb-utóbb be fogunk állni a sorba. Persze ez nem mindenkinek jelent problémát, hiszen akadnak olyanok, akik kimondottan jól érzik magukat, ha mindig elérhetőek, mivel ez azt a tudatot kelti bennük, hogy fontosak, értékesek, és bizonyos helyzetekben kiondottan nélkülözhetetlenek. Én mindig tiszteletben tartom, ki hogyan áll a munkaidejéhez, de az extrém helyzeteket szóvá szoktam tenni: ha valaki a szabadsága első napján is ugyanúgy dolgozik, mint egyébként, az éppen annyira nem jó, mintha valaki görcsösen figyeli az órát, mikor indulhat haza.

Új szokások

Ha úgy érezzük, már rég nincs meg az egyensúly, érdemes kicsiben elkezdenünk. „Tegyük telefonmentessé a reggeli rutinunkat, és máris nyugodtabban fognak indulni a napjaink. Már este, akár rögtön hazaérkezés után, állítsunk repülő üzemmódba a készüléket, és bőven elég, ha csak a munkába beérve nyitjuk meg a postafiókunkat, és fogadjuk a hívásokat. A telefonhívások egyébként is jó terepet adnak a gyakorláshoz: ha rosszkor érkezne egy hívás, bátran jelezzük a hívó felé, hogy épp nem alkalmas, és ajánljunk visszahívást, vagy fordított esetben, ha halljuk, hogy épp megzavartuk a hívottat, segítsük őt azzal, hogy későbbre ütemezzük a beszélgetést” – javasolja interjúalanyunk.

Amennyiben a munkaszerződésünkben törzsidő szerepel, aknázzuk ki az ebben rejlő lehetőségeket. „Cégenként változó lehet, melyik időintervallumban kötelező a jelenlét az irodában, ezen túl viszont mi határozhatjuk meg, hogy a korai kezdés, és korai befejezés lenne testhezálló számunkra, vagy jobban érezzük magunkat, ha később állunk neki feladatainknak, ellenben koraeste is aktívak vagyunk. Bármelyiket is választjuk, tartsunk ki emellett, és alakítsunk ki egy rutint, amely a munka zárását adja, és egyben az átmenetet a szabadidőnkbe. Ez lehet egy rövid séta, a bevásárlás, bármi, amikor átkapcsolhatunk. Emellett tudatosan szervezzünk programokat magunknak, hét közben is, legyen az színház, mozi, vacsora, mert ezek által tervszerűen tudjuk kivonni magunkat a forgalomból, és ha van esti elfoglaltságunk, a túlórákra, ad hoc kérésekre is könnyebben mondunk nemet” – fejti ki Zita.

És még egy jó tanács szakértőnktől: „Amikor túl vagyunk egy nagy projekten, egy megterhelőbb időszakon, mindig tudatosan zárjuk azt le, például a kollégákkal közös ünnepléssel, majd pedig adjunk időt magunknak a feltöltődésre. Érdemes a nagyobb mérföldkövekhez kötni a szabadságokat, ami lehet akár egy 4-5 napos hosszú hétvége is, a lényeg, hogy kiszakadjunk a napi mókuskerékből. Bár néhány rövidebb szünet is frissítően hat ránk, és mivel csak pár napról van szó, a munkából való kimaradás sem jár akkora stresszel, mégis kevesen áldoznak a szabadságukból az év közbeni, tavaszi-őszi pihenőkre. A nyaralás, és a síelés valamiért jobban benne van a köztudatban, ez a sztenderd, de ideje a szabadságokról ennél szélesebb perspektívában gondolkodnunk, a saját jó közérzetünk miatt, ami a személyes motiváció mozgatórugója is.

Tervezés és tudatosság – ezen múlik tehát az egyensúly, vagyis nekünk kell kézbe vennünk az irányítást! Amennyiben azonban törekvéseink ellenére sem tudjuk megóvni és fenntartani a munka-magánélet egyensúlyát, ajánlott mihamarabb váltanunk. Frissítsük önéletrajzunkat, és töltsük fel ide, hogy láthatóvá váljunk a munkaerő-piacon. Válogassunk a legfrissebb lehetőségek között, vagy keressünk személyre szabott beállításaink alapján. Legyünk naprakészek, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is.

 

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, magánélet, egyensúly, tudatosság, tervezés