Közösségi esemény = kapcsolatépítési lehetőség
Kapcsolataink fontosak lehetnek karrierépítésünk során, bár szaktudásunkat, felkészültségünket nem helyettesítik. Sokak számára a kapcsolatok kialakítása mégis nehézséget okoz.
Önnek ajánljuk!
Zavarban vagyunk, nem tudjuk, hogyan szólítsuk meg a másikat, mint mondjunk magunkról, és úgy egyáltalán, hogy fogjunk neki ennek az úgynevezett kapcsolatépítés dolognak. Hiszen mégsem állhatunk oda csakúgy egy teljesen idegen elé, hogy egy egy perces kiselőadást tartsunk saját magunkról. Bár vannak kifejezetten jó beszélgetés indító tippek, amik sokat segíthetnek, ha nem egy konkrét ilyen céllal szervezett, networking eseményen veszünk részt, még nagyobb kihívásként tekinthetünk a kapcsolatépítésre.
Tegyük fel, hogy egy kedves ismerősünk kerti partiján elkezdünk beszélgetni az egyik, számunkra azelőtt ismeretlen vendéggel, akiről csakhamar kiderül, hogy vezető pozícióban dolgozik álmaink cégénél. Nem szeretnénk ajtóstul rontani a házba, és 2 perc ismeretség után rázúdítani az önéletrajzunkat, viszont nem is szeretnénk kihagyni ezt a remek lehetőséget. Mit tehetünk?
A jó hír, hogy valójában szakmai kapcsolatot építeni pontosan a kötetlen, baráti eseményeken a legegyszerűbb. Ilyenkor mindenki felszabadult, és sokkal könnyebb beszélgetést kezdeményezni – nem féltétlenül a munkáról! Sőt! A cél sokkal inkább az lenne, hogy egy jó ismerősi viszonyt alakítsunk ki az illetővel, amire aztán később már sokkal könnyebb egy szakmai szálat is felfűzni.
Inkább hallgassunk, semmint beszéljünk!
Az első és legfontosabb lépés, hogy figyeljünk oda a beszélgetőpartnerünkre. Miközben a hobbijáról, vagy a családjáról mesél, ne azon gondolkozzunk, hogy milyen pontokba szedjük a szakami tapasztalatainkat, hanem maradjunk a jelenben – figyeljünk és kérdezzünk!
Előbb-utóbb a beszélgetés nagy eséllyel magától is a munkára terelődik majd, hiszen egy ismerkedési folyamat alapvető kérdése, hogy ki mivel foglalkozik. Hagyjuk, hogy minden haladjon a maga útján, nem kell erőszakkal szakmai mederbe terelni a baráti csevegést.
Amikor beszélgetőpartnerünk a cégről kezd mesélni, akkor is inkább neki tegyünk fel a munkájával kapcsolatban személyes kérdéseket, ne egyből a vállalatról érdeklődjünk! Kérdezzük meg, hogy került a jelenlegi pozíciójába, szeret-e, mi motiválja, milyen nehézségekkel áll szemben. Mindez egyrészt az őszinte érdeklődésünkről ad majd tanúbizonyságot, másrészt hasznos információk birtokába juthatunk – észrevétlenül.
Fókuszáljunk az ismeretség kialakítására, ne a szakmai kapcsolatépítésre!
Ne csak a munkáról beszéljünk! Ha már arra terelődött a szó, természetesen használjuk ki a helyzetet, a fent említett módon, de nagyon fontos, hogy a beszélgetés mindkét fél számára szórakoztató és felszabadult legyen.
Erre a legkönnyebb megoldás, ha találunk egy közös érdeklődési pontot. Legyen az egy hobbi, a gyerekek vagy a háziállatok – a lényeg, hogy mindketten szívesen és lelkesen tudjunk róla beszélni.
Ha nagyon alaposak szeretnénk lenni, a beszélgetés végeztével jegyezzünk le magunknak néhány fontosabb részletet, amit esetleg a következő találkozásnál megemlíthetünk.
A minőség, ne pedig a mennyiség legyen a fontos!
Ha esetleg egy olyan eseménybe csöppenünk, ahol tudjuk, hogy több olyan vendég is jelen van, akikkel nagyon hasznos lenne beszélgetnünk, ne essünk abba a hibába, hogy körbe-körbe szaladgálunk, mindenkivel csupán két-három szót váltva!
Egy-egy hosszabb, mélyebb beszélgetés sokkal jobban megtérül hosszú távon, mint néhány jelentéktelen elhadart szó. Inkább válasszuk ki azt a két embert, akivel a legszívesebben ismerkednénk, és fókuszáljunk a velük való, minőségi beszélgetésre.
Gondoljuk ki, hogy mi mit tudnánk nyújtani nekik!
Semmiképp ne erőltessük rá magunkat a másikra az első beszélgetés után. Ne kérjük meg, hogy nézze át az önéletrajzunkat, vagy hogy intézzen nekünk egy interjú lehetőséget. Ezzel az egész addig felépített bizalmi kapcsolatot egy csapásra tönkre tehetjük.
Ahelyett, hogy azon gondolkoznánk, miképpen lehetne „kihasználni” újdonsült ismeretségünket, vegyük sorra azokat a lehetőségeket, amikkel esetleg mi lehetünk az ő hasznára. Lehetnek ezek teljesen apró dolgok is a beszélgetés elején, akár egy étterem ajánlás, vagy egy utazási tipp.
Javasoljuk, hogy maradjunk kapcsolatban!
Egy kötetlen, baráti összejövetelen, egy felszabadult beszélgetés lezárásaként furcsán venné ki magát, ha egy hirtelen mozdulattal beszélgetőpartnerünk orra alá dugnánk a névjegykártyánkat. Viszont semmiképpen nem lenne jó ötlet szó nélkül búcsút inteni a másiknak, ezért nyugodtan vessük fel, hogy cseréljünk telefonszámot, vagy kérdezzük meg, hogy esetleg valamelyik social media felületen ismerősnek jelölhetjük-e.
Várjunk 1-2 napot, aztán nyugodtan írjunk egy üzenetet, hogy örültünk a találkozásnak, és szívesen folytatnánk a beszélgetést egy ebéd, vagy egy kávé keretében. A következő beszélgetések alkalmával, ahogy közvetlenebb lesz a viszony, már nyugodtan felvethetjük, hogy nézzen rá a honlapunkra, önéletrajzunkra.
Készítette: Profession.hu
