Kiszakadás: nem csak a pihenésről szól

Bár egyre többet hallani arról, hogy fontos lenne időnként magunk mögött hagyni a mókuskerekünket, mégis kevesen élnek a kiszakadás értékes lehetőségével. „Tapasztalatom szerint ez a fogalom még mindig nincs benne a köztudatban. Van a szabadság és a nyaralás, amikor is próbáljuk kipihenni a mindennapok fáradalmait, majd az egy-két hétnyi távollét után ugyanabba a taposómalomba térünk vissza, ahonnan elindultunk. Nincs időnk és tudatosságunk arra, hogy önmagunkkal, a saját gondolatainkkal legyünk, és egy másik perspektívából tekintsünk az életünkre, ami akár változást is hozhatna benne” – osztja meg a kiindulópontot Mórocz Kata, coach és tréner, akinek ma már ugyanúgy szerepel a naptárjában az elvonulás, mint a futó projektjei.

Bárkinek, bármikor

A kiszakadás mindenkinek mást jelenthet, a lényege azonban, hogy kilépjünk az ismerős közegünkből, ritmusunkból, és megnézzük, hogyan is funkcionálunk a dobozunkon kívül: mi hiányzik a mindennapjainkból és mi nem, illetve mi az, amit az új helyszín, az új tapasztalások mutatnak nekünk, amelyeket akár szeretnénk is megtartani az életünkben.  „A kiszakadás, számomra széles skálán mozog: jelenthet egy rövid meditációt, egy kellemes sétát a természetben, de akár egy pár hetes környezetváltást is idegen környezetben, ahol a napjaim reggeltől estig a megszokottól eltérő ritmusban telnek. Olyan, mint egy hosszú kilégzés, amikor kifújjuk a felgyülemlett, káros anyagokat. Vagy mint a csend, ami lehetőséget teremt az önreflekszióra, arra, hogy észrevegyünk összefüggéseket, kirajzolja a prioritásainkat, megmutatja az értékeinket” – vallja Hegyi Ivett, a Divine Souls' Mission egyik alapítója

Talán sokan hiszik úgy, hogy a mókuskerékből kizárólag annak ajánlott kiszállnia, aki épp nem találja a helyét, vagy elakadt a karrierjében, esetleg más jellegű nehézséggel kell megküzdenie. A kép azonban ennél jóval árnyaltabb! „Meggyőződésem, hogy mindenkinek szüksége van kiszakadásra és minőségi énidőre kortól, nemtől, foglalkozástól és családi állapottól függetlenül” – osztja meg Ivett, amivel Kata is maximálisan egyetért és hozzáteszi: 

„A kiszakadás minden esetben azt a helikopterüzemmódot biztosítja számunkra, ami által másképp láthatjuk az életünket. Ez hozhatja annak a megerősítését, hogy jó úton járunk, ahogy emelheti a tudatossági szintünket is azzal kapcsolatban, hogy minek van helye a mindennapjainkban és minek nincs. Emellett pedig természetesen minden komfortzónából való kilépésben benne van a meglepetésfaktor, vagyis azok az új impulzusok, amelyek még akkor is képesek kimozdítani bennünket abból, amiben épp vagyunk, ha nem is sejtettük korábban, hogy erre szükségünk lehet.”

A tér és idő dimenziója

Hogy kinek mi hozza el a távolságot az ismerős rutintól, az rendkívül egyéni. „Fontos, hogy olyan helyet, lehetőséget találjunk a kiszakadásra, ami a komfortzónánkon kívüli, de még nem a pánikzónánkban van. Ez nem is feltétlenül jelent idegen tájakat, ugyanis akad, akinek már az is rengeteg új élményt ad, ha hosszú idő után egyszerűen nem megy be a munkahelyére három hétig, és elkezdi feltölteni a szabadidejét számára lényeges dolgokkal. Ugyanígy gazdagíthat minket egy vidéki elvonulás a nyüzsgő nagyvárosi lét után, vagy egy egyedül töltött hét egy számunkra vonzó helyen, ha még soha nem mertünk magunkban útra kelni. És persze a kiszakadás értelmezhető úgy is, hogy akár hónapokat töltünk el a világ másik végén, és erre már egyre több szervezett lehetőséget is találhatunk, ahol biztonságos keretek között járhatunk be egy szakemberek által vezetett önismereti utat, amikor is pontosan azokat a kérdéseket teszik fel nekünk, amelyeket mi önmagunknak nem” – sorolja az opciókat Kata. 

Az elvonulás ma még gyakran luxusnak számít sokak szemében, annak ellenére, hogy valójában már egy rövid távon is megtérülő befektetésről van szó, önmagunkba. Hogy milyen gyakran kellene élnünk ezzel, arra Ivettől, aki a kiszakadást legelőször egy három hetes indonéziai utazás és önkéntes munka által élte meg, azóta pedig már rendszeresen iktatja be a távollétet, a következő választ kaptuk: „Ez teljesen személyiség- és élethelyzetfüggő. Hiszem, hogy kellő önismerettel észre tudjuk venni, hogy mikor aktuális a szünet gomb megnyomása. Lehetséges, hogy valakinél ez évente két hosszabb elvonulást jelent, míg másnál három évente egyet. Hüvelykujjszabályként azt mondanám, hogy minél kevésbé tudunk időt szánni az apró kiszakadásokra, annál időszerűbb és égetőbb egy hosszabb elvonulás.”

Hogy mi a kiszakadás ideális hossza, azzal kapcsolatban Kata úgy véli, hogy sokkal korlátozottabbnak hisszük magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk.

„Érdemes átgondolni, mennyi időre mennénk el, ha semmilyen kötelezettségünk nem lenne, és emellé ajánlott odatenni az esetleg már rég dédelgetett álmainkat is, legyen az három hónap búvárkodás a Vörös-tengerben vagy jógatanfolyam Indiában. Mindenekelőtt tudatosítsuk magunkban, hogy ezeknek a vágyainknak éppúgy van létjogosultsága, mint a karriercéljainknak, sőt ettől válik igazán élővé a létezésünk. Ennek fényében tisztázzuk le, hogy mik a reális lehetőségeink, és azt is, hogy mit kell tennünk a megvalósításért, beleértve például az anyagi tervezést, vagy a munkáltatónkkal való egyeztetést – a jó hír, hogy egyre több cég fogadja nyitottan az ilyen ötleteket.”

Készüljünk fel

A fentieket összegezve a szakértők legalább két-három hetet javasolnak a kiszakadásra, ennyi idő kell ugyanis ahhoz, hogy ténylegesen megérkezzünk, lecsendesedjünk, felvegyünk egy másféle napi ritmust, és újra kapcsolódjunk önmagunkhoz, a környezetünkhöz, az új kultúrához. 

„A felkészülés részeként érdemes beszélgetnünk olyanokkal, akik már megtapasztalták azt, amire mi készülünk: így csökkenthetjük a bizonytalanságból adódó félelmeinket, és jó tanácsokkal is gazdagodhatunk. A biztonságérzetünket fokozandó, építsünk be számunkra megnyugtató, biztos pontokat az elvonulásunkba, de emellett ajánlott tudatosan két-három olyan programról is gondoskodnunk, ami kihívást jelent számunkra, mivel az ezekkel járó sikerélmények lényeges tanulságokként válnak majd beépíthetővé a hétköznapjainkba” – fejti ki Kata. 

És folytatja még egy lényeges, vagy talán a leglényegesebb ponttal: „Ahhoz, hogy a kiszakadás ténylegesen egy feltöltő, új látásmódokat megnyitó élmény legyen számunkra, ki kell nyitnunk az elménket az önmagunkról való tanulásra, arra, hogy ne féljünk egyedül, magunkban lenni. Akkor tudunk igazán tanulni a velünk történtekből és az arra adott reakcióinkból, ha éberen reflektálunk rájuk, éppen ezért érdemes naplót vezetnünk a kapott leckékről, illetve beszélgetnünk másokkal, mert sokszor az idegenek történetei villantanak meg új válaszokat vagy épp kérdéseket számunkra.”

Interjúalanyaink arra bíztatnak mindenkit, aki most még a küszöb előtt toporog, hogy bátran vágjon bele a vágyott ismeretlenbe, mert sokkal többet nyerhet vele, mint amennyi mindentől retteg az elindulás előtt. Ráadásul akár a karrierünket, akár a magánéletünket is nagyban előrelendítheti a személyes fejlődésünk, az önmagunkra fordított figyelem. Ha esetleg összekötnénk a kellemest a hasznossal, akár külföldi munkalehetőségekben is gondolkodhatunk, vagy távmunkát is vállalhatunk, a lényeg, hogy tegyünk, magunkért!

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, karrier, kiszakadás, fejlődés, önismeret