Ilyenek egy gyógyszerész mindennapjai

Ilyenek egy gyógyszerész mindennapjai

Mit csinál pontosan egy gyógyszerész? Mi szükséges ahhoz, hogy valaki eredményes lehessen ebben a szakmában? Az alábbi interjúban erre kerestük a választ.

Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Egyre többen hallottak már a hajmáskéri patikáról, ahol Dr. Hertelendy Márta a saját receptjei alapján, saját kezűleg kever mindenféle csodaszert. A Veszprém melletti kis faluba már az ország messzebbi régióiból is érkeznek betegek változatos panaszokkal, sokan közülük pedig visszatérő vásárlók. Hogyan kezdett bele a saját receptúrák kidolgozásába a gyógyszerész és hogyan telnek a mindennapjai?

Profession: Be tudná mutatni pár szóban, mivel foglalkozik?

Dr. Hertelendy Márta: Mi egy falusi kis patika vagyunk Hajmáskéren, ez a Szent Benedek Gyógyszertár. Nem az az átlagos kis patika, mert van 120-130 féle saját receptem, amiket én találtam ki; ezek magisztrális gyógyszerek és ezeket készítem a patika laborjában, majd webshopon keresztül is értékesítjük őket. Itt ezen kívül egyfajta beteggondozás is zajlik. Sokan azért jönnek el, hogy személyesen is megmutathassák a bőrtüneteiket, hogy adjak rá valami kencét. Van egy beteggondozó helyiségünk, ami egy külön kis szoba, amiben van három bőrfotel meg egy asztalka, és ott az ember el tudja mesélni minden gondját-baját. De nem feltétlenül csak bőrtünetekkel lehet jönni, bármi olyan baja van a betegnek, amikor félre akar vonulni, amikor nem akarja megosztani a panaszát a sorban álló többi beteggel, akkor már nyitjuk is a beteggondozó ajtaját, tehát ennek ez az alapvető funkciója.

P.:Mióta kever krémeket és honnan jött az ötlet?

D.H.M.:Nagyon régóta, már 2009 óta keverek krémeket. Van egy barátnőm, akinek akkor még kicsi volt a gyereke, 3 éves. Rengeteg bőrgyógyászt végigjártak, mert nagyon csúnyán ekcémás volt a gyerek, és elkeseredettségében megkért, hogy csináljak már valamit, mert már véresre vakarta a kezét. Így az ekcémakrém volt az első krém, amit készítettem. Aztán jöttek sorban a tünetek, hogy viszketés, ez erre is érzékeny, arra is érzékeny, és így a betegek voltak az ötletgazdák 90%-ban. Meg a saját kínjaim, például a sarokrepedezés ellen is készítettem krémet, hogy szép legyen a sarkam.

P.:Milyen ismeretek szükségesek az ilyen krémek elkészítéséhez?

D.H.M.:Az egyetemen tanultunk gyógyszertechnológiát, hatástant, élettant, kórélettant, tehát egy elég jó alapképzést kaphat az ember, viszont egyedi magisztrálisakra semmi tudásanyagot nem kaptunk. Az anyagismeret volt az egyetlen, ami használható volt. A szüleim is gyógyszerészek mind a ketten és nagyon sok régi könyvünk van, amik veszedelmesen jók. Nagyon sok olyan infó benne volt anyagokról - például hogy mi mivel inkompatibilis -, amiket már nem tanítanak. Nagyon sok technológiai ismeretet is szedtem össze belőlük, meg van bennük nagyon sok empíria. Kellett még némi gyógyszertechnológia ismeret, plusz szükséges még az a 40-50% az emberben, ami a szeretet, amit belerak. Mert imádom. Ezt nem lehet úgy csinálni, hogy nem szereti az ember, mert azért egy elég komoly fizikai munkáról van szó. Ez még nem az üzemi kategória, hanem abszolút a labormunka, és mint a konyhásnénik, 25-30 kilókat emelgetek A-ból B-be. Gyakorlatilag ilyen manufaktúra jelleggel készülnek a „magik” és nagyon szeretjük.

P.:Hogyan telik egy átlagos napja?

D.H.M.:Reggel beesek a patikába, utána a webshopon már gyűlik a kis lista, hogy milyen igényük van a betegeknek. Leülök és összemérem ezeket, majd kevergetve egy fazékban melegítjük a krémeket. Utána átkerülnek a keverőgépekre, amik összekeverik. Ezután stabilizáljuk, illatosítjuk, majd így kerülnek tégelyekbe. A méréseket én csinálom, de az összes többi munka már nem az enyém (tégelyek törölgetése, címkézés, laborszámot kap, stb.). Utána van egy nagyon hosszú folyamat, a dokumentáció stb., majd felkerülnek a krémek webshopra és a kolléganőim lelkesen számláznak meg szállítóleveleket írnak meg nyomtatnak meg kezelik az ügyféligényeket. Arra vagyunk ráállva, hogy lehetőleg másnap kapja meg a csomagot a megrendelő, mert ezzel akarok egy kis piaci előnyt kovácsolni, hogy már másnapra kiküldjük. Aztán 4-5-kor végzek és ha szükség van rám, ha valaki kifejezetten engem akar, akkor felmegyek az officinába és konzultálok a betegekkel. Ezután esténként ilyen 1,5-2 órákat pötyögök a telefonomon, mert az oldalra rengeteg üzenet jön, képekkel együtt, hogy mit ajánlok. Nyilván ahol tőlem várják a diagnózist, azt elutasítom és azt mondom, hogy menjen bőrgyógyászhoz pontos diagnózisért, mert hiába látom rajta, hogy szerintem mi a baja, nekem nem dolgom gyógyszerészként az, hogy diagnosztizáljak, tehát azt hagyjuk meg az orvosoknak. Viszont akik már a 600. bőrgyógyászt is megjárták, azok tudnak örülni annak, amikor végre kapnak valamit, ami működik, használ. Ebből is látszik, hogy nem egy átlagos patika vagyunk.

P.:Hogyan telik egy nap egy átlagos patikában?

D.H.M.:Egy átlagos patikában úgy zajlik a nap, hogy beérkezik az áru, ezt átvételezik, utána polcra vagy raktárba rakják, megnézik, hogy hány „magis” recept van az adott napra, majd megbeszélik, hogy ki mit csinál. A patikus összeméri az anyagokat, az asszisztencia pedig összekeveri. Nyilván van egy irodai része, ahol rögzíteni kell a számítógépen napi szinten, ami az értékesítéshez kapcsolódik. A forgalomból kivonásoktól kezdve rengeteg adminisztráció van, ami ilyen kis falusi patikáknál mint a miénk, nem jellemző. Van, aki az utalásokkal foglalkozik, hogy ki legyen minden fizetve, ezeket nálunk egy személyben én csinálom.

P.:Hogyan lett gyógyszerész, miért választotta ezt a szakmát?

D.H.M.:Én nem akartam (nevet). A szüleim patikusok és engem kvázi kényszerítettek. Én mindenképpen szívsebész akartam lenni és nem engedték, azt mondták, hogy nem nőnek való szakma. Nem voltak támogatók, és nagyon nyomták, patikus legyek én is, mert mindkettejüknek patikája volt és azt mondták, hogy ez az irány, ezt kell csinálni. Erőltették, nem nagyon volt más alternatíva. Először elvégeztem egy asszisztensképzőt, mert akkor még nagyon lázadtam, tehát akkor direkt nem tanultam kémiát. Én a bioszt nyomattam, meg mellette a fizikát, hogy majd az orvosira felvételizek, de végül el se jutottam odáig, mert nem engedtek el a felvételire. De most már nem bánom, mert nekem végülis ez az, amit szeretek csinálni.

P.:Mit gondol a szakmáról, milyen kihívásokkal kell szembenéznie?

D.H.M.:Ez egy csodálatos szakma lehet, ha az emberek nem szimpla árusoknak tekintenék a gyógyszerészt és elfogadnák, amit javasol. Van, aki bejön a kis listájával, hogy ő most 3 féle gyógyszert be akar szedni, mert nagyon megfázott és gyorsan akar gyógyulni, de azzal nem foglalkozik, hogy mondjuk mindháromban van paracetamol és akár egy hét alatt előjöhet a májkóma. Nem kíváncsi rá, ha ezt elmondjuk neki. Van, aki fel van háborodva, ha segíteni akarok neki, hogy én ne mondjam meg, hogy mit vegyen. Patikában dolgoztam egészen 2014-ig, aztán egy idő után már ezt nem szerettem csinálni. Utána volt ez a B tervem, és ebben az a jó, hogy soha nincs vége. Mindig van új ötlet, minden lehet gondolkozni, hogy mit csináljak egyes betegségekkel, és ez egy ilyen határtalan szabadság.

P.:Mit tudna tanácsolni azoknak, akik szeretnének gyógyszerészek lenni?

D.H.M.:Szerintem a gyógyszerész szakmához a legelső, ami kell, az az alázat. Ha valaki nem tud alázattal, doktorként dolgozni, akkor szerintem ne csinálja, mert akkor csak árus lesz belőle. Nagyon fontos az, hogy tudomásul kell venni, hogy ez egy életfogytig tartó tanulás. Aki emberekkel foglalkozik, az a kommunikációs készségeit meg a saját személyiségét is folyamatosan kellene, hogy fejlessze. Meg kell találni azt a középutat, hogy hosszú távon ne égjünk ki. Ha valaki 40 évet lehúz úgy, hogy emberekkel foglalkozik, akkor szerintem óhatatlan, hogy előbb-utóbb kiég, ha nem keresi folyamatosan a fejlődést. Muszáj tanulni és muszáj szeretni, amit csinál, mert különben sose lesz belőle jó gyógyszerész.

 

AJÁNLÓ: A koronavírus miatt új állást keresőknek létrehozott felületünk, az Álláskeresési Térkép egy helyen tartalmaz minden fontos információt: az álláskeresési járadék igénylésétől az állásinterjús felkészülésig.

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

 

 

További cikkek a szakmákról