Így kezeljük az érzelmeket a munkahelyen
Érzelmi intelligencia a munkahelyen: nehezen tanulható, mégis kulcsfontosságú. Tippeket adunk a sikerhez!
Önnek ajánljuk!
Munkahelyi teljesítményértékeléseken és karrier-tanácsadóktól egyaránt sokat halljuk, hogy „transzparensnek” és „autentikusnak” kell lenünk, és érdemes „teljes személyiségünket belevinni” a munkába. „A legtöbb esetben az ilyen kijelentések egyszerűn fogalmazva nem jelentenek mást, mint érzelmeink kifejezését. Habár az érzelmi intelligencia valóban fontos eleme a nagyszerű munkakultúra kialakításának és a karrierünk fejlesztéséhez is elengedhetetlen, jóval többet jelent annál, hogy kimutatjuk érzelmeinket” – véli András, aki senior vezetőképzéssel és kommunikációs tanácsadással segíti ügyfeleit.
A szakértő egyenesen úgy fogalmaz, hogy érzelmeinkkel megfelelően bánni a munkahelyen fontos vezetői készség, de minden munkavállaló számára kulcsfontosságú. „Az érzelmeket akarva-akaratlanul mindenki kommunikálja valamilyen módon, a hangsúly a tudatosságon van, hiszen az árnyalatok megkülönböztetése tesz valakit érzelmileg intelligensé.”
Az alábbiakban azt az öt alapérzelmet vesszük át, amelyeket a legtöbbször élünk át a munkahelyen. Megmutatjuk, hogyan kezeljük őket és mi az a vékony mezsgye, ami elválasztja egymástól a pozitív és a negatív érzelmi reakciót.
1. Sebezhetőség
A jó vezető nem takargatja gyengeségeit, és felvállalja sebezhetőségét az által, hogy nem fél olyan kifejezéseket használni, mint „Ezt elrontottam…”, „Segítségre lenne szükségem” vagy „Ez az ötlet jobb, mint az enyém.” Van azonban egy vékony határvonal a gyengeségeink elismerése által kivívott megbecsülés és saját vezetői hírnevünk aláásása között.
Például ha munkatársunknak arról beszélünk, hogy azért fogadtunk el egy meghívást egy konferenciára, ahol elő kell adnunk, mert szeretnénk fejlődni a nyilvános beszédben, ami egyébként nem az erősségünk, akkor ezáltal alátámasztjuk és megerősítjük vezetői szerepünket. Kollégáink számára példa lesz, hogy önként vállalkoztunk egy olyan dologra, ami egyébként kellemetlen számunkra, annak érdekében, hogy fejlődjünk benne. Ha azonban kiállunk a színpadra és a közönség előtt valljuk be, hogy nem érezzük kényelmesen magunkat a szituációban, azzal csak azt érjük el, hogy kételkedni fognak képességeinkben, előadásunkkal kapcsolatos elvárásaik pedig a nullára csökkennek.
2. Empátia
Az empátia közelebb hoz mindenkihez, akivel csak találkozunk, de ezt is „túl lehet adagolni”. Vannak olyan helyzetek, amikor az empátia vezetői hitelességünk rovására megy. Tegyük fel például, hogy az egyik csapattag magánéleti problémák miatt nehéz időszakon megy keresztül, és ezért munka után rendszeresen tivornyákra indul a csapat több tagjával együtt a városi éjszakába.
Ilyen esetekben az empátia legjobb módja, ha segítünk az érintett csapattagnak anélkül, hogy viselkedésére bármilyen megjegyzést tennénk vagy minősítenénk. Beszéljünk vele négyszemközt és ajánljunk neki a HR osztály által kiközvetített pszichológiai tanácsadót. Figyeljünk arra is, hogy elérhetőek legyünk számára, ha beszélgetésre lenne szüksége. Ha azonban az önpusztító életmód hosszú távon tovább folytatódik, akkor lehet, hogy meg kell fontolnunk az elbocsátást. Különbséget kell tennünk aközött, hogy együtt érzünk másokkal a bajban, és aközött, hogy egyetlen kolléga negatív viselkedése aláássa vezetői tekintélyünket, vagy ami még rosszabb: mérgező munkakultúrát honosít meg a cégen belül.
3. Öröm
Sok cégnél tapasztalom, hogy annak érdekében, hogy örömteli, jó hangulatú munkakörnyezetet teremtsenek, ajándék ebédet, játéksarkot, közös tornát és egyéb vidámságot hoznak a cég falai közé. Sokszor azonban ezek a felszabadult percek nem a „jófajta”, előremutató örömöt, hanem a figyelemelterelő, zavaró hangoskodást hozzák el a hétköznapokba. Az ilyen alkalmak során az extrovertált, hangadó kollégák kiélik magukat, a többiek pedig elidegenednek és hátráltatva vannak a fókuszált munkában.
Jobb módja a munkahelyen az öröm kifejezésének, ha magával a munkával kapcsolatos jó dolgokat, előrehaladást, pozitív visszajelzést osztjuk meg másokkal. Az ügyfél köszönőlevelet írt az elvégzett munka miatt? Nyomtassuk ki vagy küldjük körbe e-mailen, kifejezve hálánkat mindenkinek, aki részt vett benne. Az ilyen fajta öröm ragadós, és megbecsülést, elhivatottságot és energiát ad a folytatáshoz.
4. Harag
A harag a frusztrációból, idegességből és a konfliktusokból fakad, de a kiabálás és az agresszió soha nem vezet sikerre. Az első lépés ahhoz, hogy a haragot és a dühöt érzelmileg intelligens módon kezeljük, az nem más, mint hátralépni egyet és feltenni magunknak a kérdést, hogy vajon maga az adott szituáció váltja-e ki belőlünk az adott érzést, és ha igen, arányban áll-e az érzett harag a helyzet súlyosságával. Ha nem, akkor próbáljuk meg elengedni.
Ehhez a legjobb módszer, ha ideiglenesen eltávolodunk a frusztráció forrásától, hogy tisztábban láthassunk. Ezt követően találjuk meg a szavakat arra, hogyan fejezzük ki aggályainkat annak, akit felelősnek érzünk. Kerüljük a vádló, agresszív megnyilvánulásokat és mindig a megoldásra koncentráljunk a probléma helyett. Teljesen rendben van, ha a munkahelyen időről-időre haragra gerjedünk, de hogy nyilvánosan kitomboljuk magunkat, az nem jöhet szóba.
5. Félelem
A félelem a másik alapérzelem, amit megélhetünk a munkahelyen, oka pedig leggyakrabban a kényelmetlen helyzetekre vezethető vissza. Lehet, hogy arról van szó, hogy félünk a főnökünktől előléptetést vagy fizetésemelést kérni, esetleg az ügyfelet szólítanánk fel arra, hogy árulja el, mi kapjuk-e a megbízást.
A legjobb, ha elismerjük és elfogadjuk félelmünket és felkészülünk rá, hogy igenis félni fogunk az adott szituációban, de azt is tudatosítjuk, hogy vannak olyan dolgok, amelyek ennél jóval fontosabbak. Például a beszélgetés végkimenetele, vagy az érvek, amelyeket felsorakoztatunk az ügy érdekében. Ha felettesünktől félünk, akkor pedig gondoljunk arra, hogy nem a titulus és pozíció neve az, ami valakit vezetővé tesz. Minél bátrabbak vagyunk, és minél magabiztosabban mozgunk feletteseink előtt, annál több vezetői készségről teszünk tanúbizonyságot, függetlenül attól, hogy mennyire félünk.
Próbáljuk ki a szakértő által ajánlott módszereket. Ha még keressük a megfelelő pozíciót, figyeljük a legfrissebb álláslehetőségeket, vagy keressünk személyre szabott beállításaink szerint. Ha növelni akarjuk esélyeinket, töltsük fel önéletrajzunkat, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést, illetve töltsük le a mobil applikációt - Androidra itt, iPhone-ra itt. Minél több lehetőséget és információt vizsgáljunk meg, mert annál jobb döntéseket hozunk majd.
Készítette: Khojaste K
