Így kezeljük a bántó kritikát

A kritika fontos visszajelzés, amely segítheti fejlődésünket, fontos azonban, hogy tisztán lássuk a mögötte álló indítékot. Bármilyen pozícióban, nyolc órában vagy részmunkaidőben dolgozunk, biztosan szembesülünk helyzetekkel, amikor felettesünktől, munkatársainktól nem tárgyilagos kritikát kapunk. Ezek gúnnyal megspékelt kijelentések, amelyeket támadásként értelmezhetünk.

Míg az építő jellegű kritika a teljesítményre vagy az eredményre vonatkozik, addig a nem tárgyilagos változata csupán általánosítást, indokolatlan lekicsinylést tartalmaz. Aki jó szándékkal közelít felénk, mondandóját négyszemközt fogalmazza meg, és véletlenül sem aláz meg minket. Akit azonban más hajt, nagyközönség előtt, váratlanul közli velünk negatív megjegyzését.

A hiba nem az Ön készülékében van!

A nem tárgyilagos kritikának több oka lehet. Leggyakrabban a kritizáló önmagával nincs jóban: frusztrációját, belső feszültségét igyekszik ilyen módon levezetni. A mélyben gyökerező negatív érzései miatt a hangja lekezelő vagy szemrehányó, mondanivalója túlzó és általánosító.

A bántó megjegyzésének egy másik forrása is lehet, amikor a kritizáló meggondolatlanul fecseg, és azt mondja, ami épp eszébe jut. Olyan mondatok csúszhatnak ki a száján, minthogy a „mai teljesítménye egy nulla” vagy „ez a javaslata komplett ostobaság”. Az ilyen spontán kijelentések nélkülözik az együttérzést, és könnyen szíven üthetik az érintettet.

Kérdezzünk!

Barbara Berckhan asszertív kommunikáció szakértő szerint, ha verbális támadás ér bennünket, a legtermészetesebb reakciónk, hogy védekezni kezdünk. Például ha olyan megjegyzést kapunk a munkánkra, hogy „a bemutatott koncepció unalmas és ósdi”, először felháborodunk, majd bizonygatni kezdjük az állítás ellenkezőjét, a kétségbeesett szószaporítás azonban a biztos kudarchoz vezet – azaz ellenfelünk célba talált.

Ehelyett a legjobb stratégia, ha azonnal visszakérdezünk, vagyis megkérdőjelezzük azt, ami bántó: „mit ért azon, hogy unalmas?”. Vagyis a jól megfogalmazott kérdéssel a kezünkben tartjuk az irányítást. A labda már a támadónál pattog, ő védekezhet. Meg kell magyaráznia, mit is akart mondani, így megmutathatja, hogy vannak-e tárgyilagos érvei, vagy csak szurkálódni akart. A helyzet szépsége, hogy ezzel a módszerrel a kritizáló saját magát leplezi le.   

Ha szükséges, ismételjük meg kérdéseinket mindaddig, amíg csupán általános válaszokat kapunk. Ezzel sportszerűek maradunk, és időt is nyerünk a kérdés frappáns lezárására, anélkül, hogy sérülnénk: „Már többször rákérdeztem a konkrétumokra, de eddig csak általánosságokkal válaszolt. Ezzel nem tudok mit kezdeni, de szívesen kifejtem még egyszer koncepcióm legizgalmasabb pontjait.” 

Hagyjuk figyelmen kívül!

Két helyzet van, amikor jobb, ha még a kérdéstől is tartózkodunk: előadás, prezentáció közben vagy kerekasztal beszélgetés, vita alkalmával. Ilyen esetekben a támadó a közbeszúrt megjegyzéssel igyekszik magához ragadni a szót és kivívni a hallgatóság figyelmét. Ilyenkor a legokosabb döntés, ha nem szentelünk figyelmet a kellemetlenkedőnek, és egyetlen mondattal lezárjuk a szituációt: „Legyen szíves, hagyja, hogy befejezzem” vagy „később elmondhatja a véleményét”.

Fogadjuk meg a fenti tanácsokat, és vértezzük fel magunkat az indokolatlan támadások ellen. Ha azonban a negatív hangulat eluralkodik munkahelyünkön, ne riadjunk vissza a váltástól sem. Tartsuk szemünket a legfrissebb állásokon, vagy keressünk személyre szabott beállításaink alapján.

Legyünk naprakészek, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítését! Növeljük esélyeinket, töltsük fel önéletrajzunkat ide. Ha még nincs friss önéletrajzunk, használjuk a Profession.hu díjnyertes alkalmazását, vagy a Mobilmunkát, ahol önéletrajz nélkül is pályázhatunk.

 Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: álláskeresés, munka, karrier, szakma, kommunikáció