Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Egy munkatársunk folyamatosan rossz adatokkal dobálózik a megbeszéléseken, az új kollégánk állandóan rosszul ejti a nevünket, a felettesünk szemmel láthatóan nincs tisztában a projekt részleteivel… Ezek azok a nüansznyi dolgok, amiket egy ideig szó nélkül elviselünk, de egy idő után már egyre nehezebben türtőztetjük magunkat, és előbb-utóbb kifakadunk. Megvan azonban a tisztes módja annak, hogy hogyan korrigáljuk ezeket az apró bosszúságokat anélkül, hogy mi legyünk az iroda „Tudálékos Megmondója.”

Kezdjünk valami pozitívval!

Mindannyiunknak vannak érzései, mi sem örülnénk neki, ha hirtelen a semmiből ránk támadnának, és leszidnának. Senki nem hallja szívesen, ha valamit nem csinál jól, még akkor sem, ha egyébként jogos a felvetés. Ráadásul nekünk sem lesz jobb attól, ha megríkatjuk a kollégánkat a tárgyalóban, mert hirtelen és érzéketlenül bukott ki belőlünk a felgyülemlett feszültség.

Egyszóval, mielőtt rárontanánk azzal, hogy „Na jó, ebből elég, nem veszi észre, hogy rosszul csinálja?”, higgadjunk le, és igyekezzünk egy-két kedves szóval elütni a mondandónk élét.

Próbáljuk meg így: „Figyeljen csak, Péter! Látom, hogy rengeteg munkát és időt fektetett ebbe a prezentációba, és nagyon jó is lett, de sajnos feltűnt, hogy a statisztikai adatok nem jól szerepelnek benne. Esetleg rájuk nézne még egyszer?”

Hogyan korrigáljunk kedvesen?

Próbáljunk meg nem parancsoló hangnemet megütni!

Igen, biztosan nagyon jók vagyunk a munkákban, ez nem kérdés, de vajon a mi tudásunk, tapasztalatunk felette áll-e bárki másénak a csapatunkból? Jogunk van-e lenézően, foghíjról odavetve beszélni a kollégánkkal, csak azért, mert ő még új például, és elkövetett egy-két kezdeti hibát? Persze, hogy nincs! Hiszen emlékezzünk csak vissza, mi nem hibáztunk az kezdetekben? Sőt, pontosan tudjuk, hogy csak az nem hibázik, aki nem dolgozik.

Ha félvállról, lekezelően hívjuk fel munkatársunk figyelmét a bakira, nem hogy neki nem segítünk, de még magunkat is lejárathatjuk azzal, hogy ilyen méltatlanul próbáltuk meg megoldani a problémát.

Először mindenképp fejtsük ki, hogy pontosan mivel is van gondunk, és ajánljuk fel a közös megoldáskeresés lehetőségét.

Próbáljuk meg így: „Átolvastam ezt az ajánlatot, és a 10. oldalon van egy-két dolog, ami nem teljesen világos számomra. Átfutjuk esetleg együtt ezeket a kérdéses pontokat?”

Kérdezzünk!

A fenti példákból is látszik, hogy egy kérdéssel könnyen és hatékonyan el tudjuk ütni egy problémafelvetés élét. Csak azzal, hogy kérdezünk, nem pedig ellentmondást nem tűrő módon kijelentünk valamit, máris azt az érzetet keltjük a másikban, hogy hajlandóak vagyunk beszélgetni az adott dologról, nyitottan állunk a problémához, illetve hozzá is, és nem zárkózunk el mogorván.

Próbáljuk meg így: „Úgy hallottam, azt tervezi, hogy az A csapatot már az elejétől kezdve bevonja a projektbe. Ön szerint nem lenne hatékonyabb a folyamat szempontjából, ha csak XY pontnál vonnánk be őket? Hogy látja?”

Mindig támasszuk alá a mondandónkat!

Természetesen, ha valaki a nevünket ejti rosszul, vagy már kétszer is majdnem leégette a közös konyhát, mert nem tudja helyesen használni a kávéfőzőt, nem kell több oldalas, alátámasztott vádlóbeszédet benyújtanunk. Azonban, ha tényleg valamilyen szakmai hibáról van szó, mindenképp érdemes kifejtenünk, hogy mi az alapja a problémafelvetésünknek.

Ahelyett, hogy csak vagdalkoznánk, szedjünk össze néhány ész érvet, aminek segítségével sokkal könnyebben meggyőzhetjük a kollégánkat is, hogy bizony, tényleg gond van.

Próbáljuk meg így: „Nem is olyan régen egy hasonló problémával találkoztam egy másik osztályon, ha gondolja, szívesen elmesélem, hogy akkor hogyan oldottuk meg a helyzetet.”

Ajánljuk fel a segítségünket!

Gondoljunk arra, hogy a munkatársunk szinte biztosan nem direkt követte el az adott hibát, valószínűleg nem szőtt éjszakába nyúlóan gonosz terveket, hogy hogyan tudná megnehezíteni a munkánkat. Minden bizonnyal ő is nagyon sajnálja a történteket, rosszul is érzi magát miatta, így, ha nem muszáj, feleslegesen ne fokozzuk még tovább a szégyenérzetét.

Legyünk inkább az a kedves, megbocsátó kolléga, aki segítő kezet nyújt, ha szükséges. Egyrészt ezzel azonnal biztosíthatjuk róla, hogy nem akartuk megbántani, másrészt, meggyőződhetünk róla, hogy ezúttal minden rendben legyen, és ne csússzon homokszem a gépezetbe.

Próbáljuk meg így: „Most, hogy már látjuk, mi volt a probléma, szóljon bátran, ha segítség kell! Akár együtt is befejezhetjük a projektet!”

Valóban vékony a határ a túlságosan is elnéző, illetve a hatékonyan korrigáló hozzáállás között, de, ha oda tudunk figyelni a fenti tippekre, nagyjából biztosak lehetünk benne, hogy egy produktív, motivált munkatárssal folytathatjuk majd együtt a közös munkát, nem pedig egy sírdogáló munkatárssal, aki a jövőben felénk sem mer majd nézni.

Készítette: Profession.hu

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala