Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Fele annyi alvással, mint azelőtt, a kisbaba minden igényét kielégíteni, és ugyanolyan lelkes munkaerőnek lenni, mint távozásunk előtt voltunk, nagy kihívás. Ráadásul, a pici teljesen átalakítja a prioritásainkat is, sőt, talán még a karrierünkkel kapcsolatban is kérdéseket vethet fel bennünk.

Éppen ezért, ne várjuk el magunktól, hogy egy nap után ugyanazt a teljesítményt nyújtjuk majd, mint azelőtt. A visszatérés egy folyamat, óvatosan, lépésről-lépésre merüljünk vissza a munka tengerébe, nem pedig egy hirtelen fejesugrással csobbanjunk bele.

A kulcsszó a türelem!

Bár általánosságban is nagyon igaz, hogy ez az időszak az összes érintett féltől nagy türelmet igényel, mégis a legfontosabb, hogy magukkal legyünk azok! Nem kell tökéletesen teljesítenünk az első napunkon, de még csak az elő héten, sőt, első hónapban sem. Hagyjunk egy kis időt, hogy visszaszokjunk, ha tehetjük, ne szervezzünk az első hetekre semmilyen nagyobb megbeszélést, ne mondjunk igent egy akkor induló nagy projektre, vagy, ha mégis, akkor gondoskodjunk róla, hogy valamelyik más feladatunkat át tudjuk adni egy kollégánknak.

Szánjunk időt kifejezetten arra, hogy átnézzük az emailjeinket, felvegyük a fonalat az aktuális projektek terén.

Beszéljünk meg kisebb kávészüneteket, ebédeket kollégákkal, hallgassuk meg, hogy ők min dolgoznak éppen, számukra milyen fontos dolgok történtek, amíg nem voltunk.

Hogyan könnyítsük meg a szülés utáni visszatérést?

Ha a baba jó kezekben van, mi is nyugodtabbak lehetünk!

Ha pontosan tudjuk, hogy a pici a lehető legjobb helyen van, amíg mi dolgozunk, sokkal jobban tudunk a visszatérésre koncentrálni. Éppen ezért, kezdjünk el időben keresgélni a lehetőségek között, találjuk meg a számunkra legjobban működő megoldást, legyen az nagyszülői felügyelet, bébiszitter, magán vagy állami bölcsőde.

A lényeg, hogy szánjunk időt arra, hogy a választott megoldás minden részletét megismerjük. Sok bölcsődében megengedik például, hogy bemenjünk, megfigyeljünk egy-egy foglalkozást, beszélgessünk a dadusokkal. Ha bébiszittert alkalmazunk, mindenképp kérjük meg, hogy 1-2 héttel a munkakezdésünk előtt kezdjen, hogy legyen időnk összeszokni, mindent átbeszélni.

Szabjunk határokat!

Éppúgy, mint a türelem, ez vonatkozik a saját határinkra is, de ugyanúgy a kollégákkal szembeniekre is. Üljünk le a munkatársainkkal, és egyeztessük le, hogy mi az az új napi rutin, ami mindenki számára működőképes lehet, illetve hatékony is egyben. Nem árt, ha a visszatérésünk előtti 1-2 hétben már 1-1 órára beütemezünk egy konferenciabeszélgetést, hogy kicsit fel tudjunk zárkózni.

Tudassuk mindenkivel, mik azok az időpontok amikor biztosan, és amikor biztosan nem vagyunk elérhetőek. Mikor tudunk esetleg telefonon is beszélni, mikor vagyunk csak online.

Ha egy megbeszélést el kellene tolni, hogy odaérjünk a bölcsibe, szóljunk! Senki nem gondolatolvasó, meg fogunk lepődni, mennyire segítőkészek tudnak lenni a kollégák, ha nem vagyunk bátortalanok segítséget kérni.

Pályamódosítás

Prioritások  és elvárások

Ha otthon vagy a bölcsiben vár a kisbabánk, nem kérdés számunkra, hogy a legfontosabb, hogy minél előbb újra vele legyünk, és abban az időben minden figyelmünket 100%-ban neki tudjuk szentelni.

Így, ha valaki megkér minket valamilyen plusz feladatra, kérdezzük meg, pontosan milyen határidővel kellene dolgozni, mennyi időt venne igénybe, milyen intenzitással kellene részt venni benne. Majd mondjuk el mi, hogy mire van időnk: „Nagyon szeretnék segíteni, de egy projektet még be kell fejeznem 16.00 óráig, és az sajnos prioritás, így legkorábban a hét második felére tudnám ígérni, ha az megfelel.”

Szánjunk időt magunkra!

„De hát honnan tudnék még akár csak néhány percet is lefaragni munka és család között?” – vetődhet fel jogosan a kérdés. Pedig, ha nem szánunk legalább egy kicsi időt magunkra, nem fogunk tudni sem anyaként, sem pedig munkaerőként úgy teljesíteni, ahogy szeretnénk. Néhány apróság, amit talán be tudunk iktatni a hetünkbe:

- Barátok, beszélgetések: Visszatérni a munkába nem csupán fizikailag, de lelkileg is megterhelő lehet. Bűntudatot érezhetünk, hogy nem otthon vagyunk a kicsivel, ami könnyen vezethet tartós rosszkedvhez, dekoncentráltsághoz, motivációvesztéshez. Beszéljünk bátran ezekről az érzéseinkről! Keressünk valakit, aki már végigment ugyanezen a folyamaton, és nem féljünk segítséget, támogatást kérni.

- Ebédeljünk egy közeli étteremben, vagy kávézóban, esetleg a parkban! A lényeg, hogy egy kicsit álljunk fel az asztaltól és a munkától.

- Heti egyszer próbáljunk meg kicsit korábban elmenni a munkahelyről és menjünk el jóga órára, vagy tornázni egyet.

- Ha meg tudjuk tenni (nem mindenki koránkelő típus, illetve lehet, hogy a baba nem alszik jól), keljünk fel reggelente egy kicsit hamarabb, mint ahogy a pici ébred, és foglalkozzunk valamivel, amit szeretünk. Igyunk meg békésen egy bögre teát, olvassunk néhány oldalt, vagy mozgassuk át magunkat.

Ne feledjünk, ebben a pillanatban több ezer újdonsült anyuka jár ugyanebben a cipőben! Nem vagyunk egyedül a küzdelemben, hogy megtaláljuk a tökéletes egyensúlyt a munka és a családunk között. Emlékeztessük magunkat arra, hogy visszatérni a munkába valóban nagy feladat, jogosak a kéréseink, aggodalmaink és szükségünk van türelemre másoktól. De! Cserébe mi is legyünk türelmesek saját magunkkal!

Készítette: Profession.hu

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala