Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

A legtöbbünk ösztönösen védekezéssel reagál, ha szembesítik valamilyen hibájával. Az első gondolataink, hogy milyen kifogást találjunk, vagy éppen mivel vágjunk vissza a minket „támadónak”. Pedig ezzel a hozzáállással magunknak ártunk a legtöbbet. Attól, hogy valaki megosztja a velünk vagy a munkánkkal kapcsolatos a véleményét, még nem kell ellenségként rátekintenünk, sőt!

Egy-egy építő jellegű kritikáért hálásak lehetünk, hiszen csak a javunkat szolgálhatja. Tanulhatunk belőle, arra motiválhat, hogy jobbak legyünk abban, amit csinálunk, illetve az emberi kapcsolatainkat is megerősítheti a bizalom. Mennyivel könnyebb egy olyan valakivel együtt dolgozni, akinek bátran elmondhatjuk a véleményünket, akivel nyugodtan, nyitottan megbeszélhetünk mindent, nem igaz?

Ha legközelebb kritika ér minket, ahelyett, hogy kétségbe esnénk, használjuk az alábbi lépéseket, hogy emelt fővel és nyitottan tudjuk fogadni, illetve kezelni a kapott kritikát.

Ne reagáljunk elsőre!

Ahogy elhangzott a kritika első néhány mondata, maradjunk csendben egy kicsit. Ne reagáljunk semmit! Néhány másodperc szünet szinte észre sem vehető, mégis elég idő az agyunknak, hogy feldolgozza, miről van szó. Értelmezzük a szituációt, és emlékeztessük magunkat, hogy maradjunk nyugodtak. Ez mind belefér néhány másodpercbe. 

Emlékeztessük magunkat rá, hogy ez a mi érdekünk is!

Ahelyett, hogy a kifogásokon gondolkodnánk, inkább azokat az érveket futtassuk végig gondolatban, hogy miért is jó nekünk, ha nyitottan végighallgatjuk a visszajelzést, kritikát.

- Fejlődhetünk tőle

- Javulhat a munkánk minősége

- Elfogadókészségünk pozitívan hathat emberi kapcsolatainkra

- Kollégáink, feletteseink elégedettebbek lesznek velünk a jövőben.

Emellett fontos, hogy félretegyük mindennemű előítéletünket azzal a személlyel kapcsolatban, akit éppen hallgatunk. Megeshet, hogy a kritika nem éppen a főnökünktől érkezik, hanem esetleg egy kollégánktól, vagy egy olyan személytől, akire nem feltétlenül nézünk fel. A lényeg, hogy ilyenkor is arra emlékeztessük magunkat, hogy mennyi hasznunk válhat belőle, ha nyitottak vagyunk a visszajelzésre!

Hogyan fogadjuk nyitottan a visszajelzéseket?

Hallgassunk figyelmesen!

Most, hogy hagytunk magunknak lehetőséget, hogy megnyugodjunk, és átgondoltuk a szituáció pozitív lehetőségeit, itt az ideje, hogy építő jelleggel részt vegyünk a dialógusban.

Először is, türelmesen hagyjuk, hogy a másik fél végigmondja a mondandóját, ne szakítsuk félbe, inkább hallgassunk figyelmesen. Ahogy a végére ért, ismételjük el, amit hallottunk, például: „Tehát azt szeretné, ha részletesebb havi kimutatásokat adnék le, jól értem?”

Ezen a ponton még próbáljunk meg nem analizálgatni, vagy megkérdőjelezni azt, amit hallottunk, koncentráljunk csupán arra, hogy megfelelően megértsük a lényeget, illetve a másik fél szempontjait. Tartsuk azt is szem előtt, hogy a másiknak sincs könnyű dolga. Kritikát elmondani valakinek, sok esetben legalább olyan nehéz, mint kapni azt, és könnyen lehet, hogy a másik akár még nálunk is jobban izgul a beszélgetés kimenetele miatt.

Köszönjük meg a visszajelzést!

Sokak számára talán ez a legnehezebb momentum, azonban egyben a legfontosabb is. A másik szemébe nézve köszönjük meg, hogy megosztotta velünk a kritikáját. Nem kell barokkos körmondatokban fogalmazunk, legyünk lényegre törőek: „Nagyon köszönöm, hogy időt szánt rá, hogy mindezt megossza velem.”

Az, hogy megköszönjük a visszajelzést még nem feltétlenül jelenti azt, hogy egyet is értünk vele! Mindenesetre fontos, hogy értékeljük a másik szándékát.

Kérdezzünk!

Biztosan sok kérdés felmerül bennünk egy ilyen beszélgetés során, itt az ideje, hogy feltegyük őket!  Ne veszekedjünk, illetve ne kérdőjelezzünk meg semmit, inkább konstruktív kérdéseket tegyünk fel, amiknek a segítségével mélyebbre áshatunk az adott problémában.

Nézzünk egy példát! Ha azt a visszajelzést kapjuk, hogy egy megbeszélésen kicsit indulatosabbak voltunk a kelleténél, íme néhány tipp arra, hogyan reagálhatjuk le a problémát:

- Kérdezzünk rá a pontos momentumra: „Valóban egy kicsit ingerült voltam, de megkérdezhetem, mikor érezte úgy, hogy kifejezetten indulatosan reagáltam?

- Ismerjük el, ha hibáztunk: „Igaz, valóban félbeszakítottam, miközben beszélt, később elnézést is kértem tőle.”

- Derítsük ki, hogy egyszeri alkalomról volt-e csak szó: „Észrevette esetleg már máskor is, hogy így viselkedtem megbeszéléseken?”

- Kérjük ki a kolléga véleményét, hogy szerinte mi lenne a megoldás: „Ön szerint hogyan tudnám a jövőben elkerülni ezeket az eseteket?”

Ha kell, kérjünk egy kis türelmet!

Ha minden jól megy, a beszélgetés végére tisztázódott minden és nyugodtan tovább léphetünk. Ha azonban egy nagyobb lélegzetvételű problémáról volt szó, esetleg a főnökünk jelezett vissza egy problémával kapcsolatban, nyugodtan kérhetünk egy kis időt, hogy megemésszük és átgondoljuk a dolgot, illetve, hogy felkészülhessünk a beszélgetésre.

Kritikát sem adni, sem pedig fogadni nem könnyű, mégis nagyon hasznos dolog! Lényegében csak így tanulhatunk a hibáinkból, így tekintsünk rájuk lehetőségként, ne pedig támadásként!

Készítette: Profession.hu

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala