Egy szülész-nőgyógyász kismama tapasztalatai
Vannak szakmák, amiket valamiért automatikusan a férfiakhoz kapcsolunk, ilyen például a szülész-nőgyógyász is. Pedig nőként ugyanolyan sikereket lehet elérni, sőt!
Önnek ajánljuk!
Fábián Boglárka már gyerekkorától kezdve pontosan tudta, hogy gyógyítással szeretne foglalkozni, így minden döntését a célja elérése érdekében hozta. Kemény munkájának meglett az eredménye, hiszen már fiatal rezidensként olyan tapasztalatokat szerezhetett külföldön, amikre itthon valószínűleg nem lett volna lehetősége. Boglárka, mióta visszatért Magyarországra, megszülte kislányát, és az egyik legismertebb hazai magánklinikán sikerült elhelyezkednie szülész-nőgyógyászként. Dolgozó kismamaként elég telítettek a napjai, erről és karrierje kezdetéről beszélgettünk vele.
Mikor döntötte el, hogy orvos lesz?
„5 évesen volt egy balesetem, ami miatt 2 hetet kórházban töltöttem. Ott és akkor el is dőlt, hogy orvoslással szeretnék foglalkozni és nem is változtattam az elhatározásomon többet.”
Miért éppen a szülész-nőgyógyász szakirányt választotta?
„Mert nagyon sokoldalú. Hatalmas és sokirányú elméleti tudást igényel, ezen kívül pedig, mivel operatív szakterület, a manuális készségeknek is fontos szerep jut.”
Nőként tapasztalt ebben a szakmában bármi hátrányt, vagy megkülönböztetést? Esetleg pont, hogy előnyt?
„Én rögtön a diploma megszerzése után Németországban kezdtem el dolgozni, ahol a szülészet-nőgyógyászat évek óta női szakmának számít, nagyon sok nő választja ezt az irányt. Ennek ellenére vagy éppen emiatt, pozitív vagy negatív megkülönböztetést soha nem éreztem, ugyanannyi lehetőséget kaptam én is, mint az ellenkező nemű kollégák.”
Hogy jutott ki Németországba, és mik voltak a kinti tapasztalatai?
„Egy közvetítő cégen keresztül jutottam ki. Két munkahelyem volt a 7 év alatt, mindkét helyen nagyon befogadó közegbe kerültem, mind szakmailag, mind emberileg rengeteg támogatást kaptam. A szakmai, azon belül is az egyéni fejlődésre kint nagy hangsúlyt fektetnek, vagyis az első pillanattól fogva lehetőséget kaptam (nyilván kezdetben segítséggel, később önállóan) operálni, szülést vezetni, onkológiai kezelést végezni. Remekül kiépített és anyagilag támogatott a továbbképző rendszerük, valamint a legkisebb kórházban is adottak a feltételek a színvonalas betegellátáshoz.”
Milyen különbségeket, esetleg hasonlóságokat tapasztalt a német, illetve hazai egészségügy, illetve munkaviszonyok terén?
„A hazai viszonyokat kevésbé ismerem, alig pár hónapja dolgozom itthon, és a magánkórházi körülmények nem összehasonlíthatóak egy állami kórházéval.”
Kismamaként is dolgozott? Volt rá lehetősége?
„Kismamaként is dolgoztam, szerencsére egy-két "apróságtól" eltekintve (ügyelet, onkológiai betegellátás) folytatni tudtam a munkám. A német jogrendszer szakterületekre lebontva meghatározza, mi az a tevékenység, ami probléma nélkül végezhető és pontosan mennyi ideig. Például operálni operálhat egy várandós, de néhány óránál többet nem állhat egyfolytában a műtőasztal mellett, vagy a sürgősségi ambulancián végezhet betegfelvételt, de a vérvételt át kell adnia másnak. Szerencsére a kollégáim nagyon toleránsak voltak, próbáltuk a napi teendőinket úgy összehangolni, hogy ne legyen fennakadás a betegellátásban, viszont nekem se kelljen olyan munkát végezni, ami esetleg veszélyes lehet a babára nézve. Így a hatodik hónapig dolgoztam kint, Magyarországra visszatérve pedig részmunkaidőben dolgoztam tovább egy nőgyógyászati praxisban a szülésig.”
Most tért vissza dolgozni szülés után, mennyire ment könnyen a folyamat?
„Igazán sosem hagytam abba a munkát, mert a szülés után 6 héttel már hetente egy napot dolgoztam a praxisban. Nagyszülői segítséggel meg tudtam oldani, így nem estem ki a napi rutinból. 8 hónapos volt a kislányom, amikor visszamentem Németországba befejezni a szakképzésemet. Az alatt a pár hónap alatt a nővérem volt az állandó "babysitterem", így teljes munkaidőben tudtam dolgozni.
Itthon is a család jelent óriási segítséget a bölcsőde mellett, úgyhogy nem okozott gondot visszaállni a munkába. A jelenlegi szülészeti magánklinika, ahol dolgozom pedig egy szuper lehetőséget kínált és remek szakmai hátteret biztosít ahhoz, hogy tovább mélyítsem a tudásomat nyugat európai színvonalnak megfelelő körülmények között. Viszont itt nagyobb rugalmasságot igényel ez a szakma mind az orvos, mind a családtagjai részéről. A magyarországi elvárásoknak és szokásoknak megfelelően a várandósgondozást végző orvos van jelen a szülésnél is, legyen az éjjel, hétvégén vagy ünnepnapon, vagyis bármit is tervezünk, mindig kell, hogy legyen egy B-terv, ha "váratlanul" be kell szaladni a kórházba.”
Készítette: Profession.hu
