Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Amikor arról kérdezzük Anikót, hogy szerinte miért választják ezt a szakmát, egy személyes élménnyel válaszol: „A legtöbb szülésznő a kisbabák miatt. Megvan bennük ez az érdeklődés, de azt vettem észre, hogy sokszor kevésbé gondolnak arra, hogy milyen a szülő nőt támogatni. 17 éves koromban, amikor egészségügyi szakközépiskolába jártam, megnéztem egy vajúdást. Nagyon szép és megható, de nagyon nehéz szülés volt. Azt éreztem közben, hogy a szülő nő nagyon kiszolgáltatott, az egész rideg és rutinszerű. Ez lett a motivációm, hogy akiket én kísérek, ne ilyen bánásmódot kapjanak: a kisbabák általában mindenkitől sok szeretetet és gyengédséget kapnak, nálam a szülő nőn is nagyon nagy a fókusz.”

Az iskolapadtól a szülőszobáig

Ma a szülésznők az azóta átalakult oktatási rendszer miatt már nem egészségügyi szakközépiskolában, hanem érettségire épülő felsőfokú képzésben szerzik meg a szükséges tudást. A munkakör betöltéséhez szülésznő szakképzettség szükséges, amely ápolás és betegellátás alapképzési szakon, szülésznő szakirányon szerezhető meg. Anikó szerint ebben a szakmában is fontos a folyamatos tanulás: „Aki 40 éve szülésznő, még az is belefut időnként olyan helyzetbe, amivel korábban nem találkozott. Nem szabad magunkat elbízni, hogy már mindent láttam, 20 év után is úgy érzem, mindig van mit tanulnom. Éppen ezért folyamatosan képzem is magam, hogy mindig többet tudjak hozzá tenni, jobban tudjam segíteni a szülő nőt a vajúdásnál.”

Az, hogy milyen feladatokat lát el egy szülésznő, kórházanként eltér: „A szülésznői kompetencia eltérő szülőszobánként. Van, ahol a szülésznők az orvos segédjeiként dolgoznak, és van, ahol önállóan kísérik a nőt a vajúdás során, és csak akkor hívják oda az orvost, ha magas a szakmai kockázat. Épp emiatt nagyon sokat számít, hogy ki hol képződik, hol volt gyakorlaton. A helyi protokollok és szokások nagyon eltérnek, egészen más felelősségi körökkel.”

Mi lehet az a pont, amikor már gyakorlott szülésznőnek érezheti magát az ember? „A főiskoláról a szülésznők 40 levezetett szüléssel jönnek ki. Én az gondolom, hogy legalább 5 év, amíg az ember annyi tapasztalatot összeszed, hogy gyakorlott szülésznőnek számítson bár, ugye itt is számít, hogy ki milyen eddigi gyakorlati héttérből jön.”

Szépségek és nehézségek

„Hatalmas élmény nekünk kísérőknek egy szép szülés. Mi az, hogy szép? Amikor azt látom, hogy nagyon boldogok, nagyon örülnek a babának, nagyon szeretik egymást. Az emberek nem is sejtik, hogy mi ilyenkor mennyire belelátunk a kapcsolatukba. Nekem fontos, hogy minél kevesebb beavatkozással, gyógyszereléssel, úgy ahogy ők vágytak rá, segítsem a szülést. És, nem csak azért mert ők erre vágytak, hanem mert ez az élettani. Ha ez sikerül, az nagyon nagy boldogság: még mi is olyan endorfinlöketet kapunk, hogy amikor hazamegyek egy sok órás szülés után, nem mindig tudok azonnal elaludni, annyira a hatása alatt vagyok.”

Mint minden szakmának, ennek is megvannak a maga nehézségei: „Amikor szülésznőnek áll valaki, akkor téved, ha arra számít, hogy ez egy nagyon könnyű és szép hivatás. Ez nem egy rózsaszín köd, babaillattal. Iszonyú sok belefektetett munkát, gyakorlatot igényel sok felelősséggel. Vannak nehéz esetek, időnként találkozunk veszteséggel is, vagy ha sérült baba születik, akkor anyát-apát érzelmileg is kell támogatnunk, ez nekünk is nagyon nehéz. Ha nem is ennyire sarkalatos, de gyakori az egyszerre több vajúdó között rohangáló szülésznő, ott is muszáj szakmai biztonságot nyújtani. Fontos, hogy meg tudjak felelni, tudjam azt nyújtani, amire szükségük lenne. Sokan azt gondolják, hogy cuki meló, babaillat és jól keresünk majd. Rá kell szánni a családi élet egy részét: hétvégével, karácsonnyal, éjszakával mindennel együtt jár. Ezzel számolni kell. Ezért fontos, hogy aki szülésznőnek jön, nagyon elhivatott legyen. Sok ponton megpróbálja az embert ez a hivatás.”

Néha maguk a leendő szülők sincsenek tisztában azzal, hogy mit is csinál a szülésznő: „Némileg tévhit, hogy majd a szülésnél „a doktor úr csinál mindent, ott lesz végig”. A valóságban a vajúdás nagy részében a szülésznő van ott, és ez jól is van így, ez a valós szülésznői kompetencia: mi leginkább a várandósság természetes folyamatára fókuszálunk, míg az orvosok nagyon részletesen tanulnak, tudnak az esetleges magas szakmai konckázatokról és azok elhárításáról. Ezért fontos, hogy a szülésznő fel tudja ismerni, hogy mikor lesz magas szakmai kockázat egy vajúdás során, amikor viszont már az orvos kompetenciája lép életbe. Sok esetben én már a 12. héttől foglalkozom a kismamáimmal. A szülő nő akkor szül jól, ha biztonságban érzi magát. Fontos, hogy mire a szülőszobára érkezünk a bizalom kiépüljön közöttünk. Addigra tudom, hogy van-e valami konkrét vágya a szülésre nézve, mitől fél, így tudom a legjobban támogatni ezen az úton. A szülés után még 6 hétig fogom a kezüket, hívhatnak és hívnak is. A gyermekágyas időszakban lehetnek szoptatásos kérdések, vagy segítek szakember kontakttal, illetve ha van rá igény, akkor tartunk egy szülés utáni beszélgetést is 6 hét után arról, hogyan élte meg a szülést, úgy alakult-e ahogy gondolta, van-e amit másképp szeretett volna. Ez az úgynevezett szülésélmény megbeszélés. Mindenkinek más a szép, más a könnyű szülés. Nekem pedig azért fontos egy ilyen beszélgetés, mert ebből is tanulok, így fejlődök.”

Hogyan összeegyeztethető a család és a hivatás? „Készenlétben dolgozunk: néha nem tudok elmenni az anyák napi ünnepségre, vagy ott kell hagynom a családi vacsorát. Nekik nem mindig könnyű, hogy ez a hivatásom. De tudják, hogy én ettől vagyok boldog, hogy ezt csinálom. Örömmel megyek a szülésekhez és ha fáradtan is, de boldogan térek haza.”

Készítette: Rákász-Losonczy Judit

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala