Az érem több oldala: ilyen digitális nomádként dolgozni

Interjúalanyunk, Szabó Orsolya – vagy ahogy a magyar freelancer közösség ismeri –  Zsolya éppen a beszélgetésünk napján ünnepelte digitális nomáddá válásának ötödik évfordulóját. Ő nem csupán az alkalmazotti létből lépett ki, de karriert is váltott, hogy önmaga főnökeként, akár a világot is járva dolgozhasson, miközben ráadásul anyaként is helytáll. Mesél miértekről és hogyanokról, sőt néhány hasznos tanáccsal is ellátja azokat, akik a szabadúszás e különleges formája felé kacsintgatnak.

P: Kezdjük az alapoknál: mit is jelent digitális nomádnak lenni?

Zsolya: Úgy gondolom, a digitális nomádság egy munka- és életstílus, egy olyan kombinált megoldás, ami nemcsak szól arról, hogy utazgathatunk, miközben dolgozunk, hanem egy olyan helyfüggetlen munkaforma, amely során sokkal inkább fókuszálunk az eredményekre, mint arra, hogy hol vagy milyen módon végezzük el aktuális feladatainkat. A hatékonyság tehát kulcsfontosságú: ellentétben a korábban jogászként tapasztalt, elsősorban a kötelező időkeretet szem előtt tartó munkavégzéssel, digitális nomádként projektszemlélet mentén működöm, vagyis a lehető leghatékonyabban és legmagasabb színvonalon, a határidők pontos betartása mellett igyekszem teljesíteni a megbízásaimat, és e tekintetben lényegtelen, hogy ezt egy tizenkettedik kerületi lakásból, egy kávézóból, vagy épp pofátlan módon egy tengerpartról teszem-e.  

P: Hogyan vágtál bele ebbe a szabad életformába?

Zsolya: Öt évvel ezelőtt, egy hátizsákkal, egyedül indultam el az első utamra, Új-Zélandra. Ennek előzménye volt, hogy felmondtam az állásomat, és ezzel együtt az ígéretes szakmai karrieremet, és bár a környezetemben sokan kételkedtek a döntésemben, én a mai napig életem legjobb befektetésének tartom. Már az indulás előtt biztos voltam abban, hogy ettől az úttól csak gazdagodhatok, nyelvtudásban, tapasztalatban, kapcsolati tőkében, magabiztosságban és a távol töltött egy év ezt igazolta is, sőt még többet is adott: aranykártyát a világ vezető cégeihez, de ami talán még ennél is lényegesebb, jelentős szemléletformálást a munka fogalmát illetően, a dobozon kívüli gondolkodás képességét – ez motivált arra is, hogy digitális nomáddá váljak. Ma már onnan és akkor dolgozom, amikor nekem megfelelő – persze az ügyfelek életritmusához, elvárásaihoz igazodva, illetve a jelenlegi munkaformámban én választom meg, hogy mit szeretnék csinálni és kivel akarok együttműködni, ehhez nagyon tartom magam.

P: Ma egy egészen más területen dolgozol, mint ahol a pályádat kezdted. Mi alapján választottad ki ezt az új irányt?

Zsolya: Háromlábú a vállalkozásom, social média menedzsmenttel, szövegírással és kommunikációs stratégiai tanácsadással foglalkozom. Mindez az utazgatásaimról vezetett blogomból nőtte ki magát, ugyanis egyre több megkeresést kaptam online és offline magazinoktól, hogy írjak az élményeimről, hiszen 2014-ben még nagyon újszerűen hatott, hogy nőként egyedül jártam a nagyvilágot. Mindig is írtam, így ez abszolút testhezálló volt számomra, és mivel kereslet is mutatkozott rá, ebben képeztem tovább magam. Illetve, amikor hazajöttem, egy tanácsadó cégnél helyezkedtem el üzleti tanácsadóként, ahol rendkívül magas minőségű munkát vártak el, és ezáltal nagyon sokat tanultam, ami az írással ötvözve stabil kiindulópontot adott.

P: Ahogy fogalmazol, egy ilyen komfortzónát feszegető kalanddal mindenki csak nyerhet, legyen szó a munkaerőpiaci értékről vagy a személyiségfejlődéséről. De mi az első lépés ezen a nem mindennapi úton?

Zsolya: Ami elengedhetetlen, hogy még innen, távolról próbáljuk meg minél inkább megismerni a célországot, annak kultúráját, szokásait és munkaerőpiaci elvárásait. Könnyen megeshet, hogy az itthon népszerű végzettségünk kint semmit nem ér, és át kell képeznünk magunkat. Sok országban létezik szakmai hiánylista, amelyről érdemes választani, ha biztosra akarunk menni, én például ezért végeztem el egy cukrásztanfolyamot az útra való hangolódás részeként. Fontos megemlíteni az anyagi fedezetet is: a bevándorlási hivatal minden esetben előír egy bizonyos összeget, amivel rendelkeznünk kell, de ez jellemzően nagyon kevés ahhoz, hogy több hónapig, amíg nem kerülünk be a rendszerbe, fenntartsuk magunkat, azaz ajánlott időben elkezdeni félretenni a hosszabb kint tartózkodásra, tekintettel az olyan váratlan helyzetekre, mint egy halaszthatatlan orvosi beavatkozás. A tudatos és felelősségteljes felkészülés tehát a nélkülözhetetlen minimum, ugyanakkor rugalmasan kell tudnunk kezelni a terveinket, mert szinte biztos, hogy semmi nem úgy alakul majd, ahogy azt elképzeltük.

P: A munka és utazás kettőse igazán vonzó ebben az életmódban, de hogyan is néz ki a gyakorlatban a két terület összehangolása?

Zsolya: Tapasztalatom szerint, aki ilyen jellegű munkát végez, az sokkal jobban megtanul fókuszálni, tudva, hogy a munka végeztével dzsungeltúrára indulhat, vagy kisétálhat a tengerpartra. A hatékonyságra motivál az a tény is, hogy mindenki a saját bőrét, megélhetését viszi a vásárra, de ez mindazokra igaz, akik önálló vállalkozásba kezdenek. Ahhoz, hogy az utazás élménye is a miénk lehessen, egyrészt ki kell használnunk például az utazási időt is munkára, akár az anyósülésen, akár egy kompon ülve, illetve olykor előre dolgozunk, vagy épp időszakosan csökkentjük a feladataink mennyiségét, esetleg kiszervezünk egyes részmunkákat. Az egyensúly megteremtése tehát nagyobb fokú előrelátást kíván, de erre szerintem nagyon hamar ráérez, aki ezt az életstílust szeretné élni.

P: Melyek ennek az életmódnak a legnagyobb kihívásai, vagy esetleges buktatói?

Zsolya: Rendszeresen mentorálok kezdő vállalkozókat, digitális nomádokat, és a hasonló kérdésükre az a válaszom, hogy elbukni nem lehet. Lehet persze kárt okozni magunknak, vagy az ügyfélnek, de a visszafordíthatatlan hibától nem kell tartani. Ha kipróbáljuk ezt a munkaformát, de rájövünk, hogy ez nem nekünk való, mert rosszak vagyunk időgazdálkodásban, vagy a fix munkahely biztonságára van szükségünk, esetleg az ügyfélszerzés okoz nehézséget számunkra, vagy nem vagyunk elég rugalmasak, akkor minden további nélkül visszatérhetünk a klasszikus keretek közé dolgozni, egy tapasztalattal így is gazdagodtunk. Nincs tehát akkora tétje egy ilyen váltásnak, mint azt sokan gondolják.

P: Meglátásod szerint kiből válhat sikeres és elégedett digitális nomád?

Zsolya: Ami közös valamennyi digitális nomádban, az a rendkívüli tudatosság, ahogy az életüket és munkájukat menedzselik, illetve folyamatos igényük van az önképzésre – én épp egy MBA képzés végén vagyok. A korábban már emlegetett fókuszáltság, valamint az erős üzleti véna is elengedhetetlen ezen a területen, de a jó hír, hogy ezek is fejleszthetőek, amennyiben a belső motiváció adott. Tapasztalatom szerint a kor, vagy a családi helyzet sem jelent feltétlenül akadályt abban, hogy valaki digitális nomáddá váljon, de természetesen más lehetőségei vannak egy huszonnyolc éves szinglinek, mint mondjuk nekem anyaként, ugyanakkor arra is láttam példát, hogy valaki komplett családdal utazik, ami nyilván másfajta kihívásokkal jár, és másfajta rugalmasságot is kíván, mintha valaki csupán önmagáért felel, de nincs lehetetlen.

P: És végül mit üzennél azoknak, akik most fontolgatják az útra kelést?

Zsolya: Készüljenek fel, és vágjanak bele, mert nincs mit veszíteniük! Tájékozódjanak minél több, hiteles forrásból erről az életstílusról, járjanak előadásokra, beszélgessenek digitális nomádokkal, hogy minél teljesebb képük legyen a gyakorlatról, és ha továbbra is vonzónak találják, adjanak maguknak esélyt, és próbálják ki, a többi pedig majd úgyis kiderül. Külföldi munkalehetőségeket itt találunk, de ha más szempontok érdekelnek bennünket, keressünk személyre szabott beállításaink alapján. Legyünk naprakészek, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is!

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: álláskeresés, munka, külföld, digitális nomádság, tapasztalat