Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Interjúalanyunk, Györke Attila neve talán sokak számára ismerős Akinek a hangja a legfőbb munkaeszköze - munka, szakma, rádiózáslehet, bár az is előfordulhat, hogy többen inkább a hangjáról ismernék fel, Attila ugyanis egy népszerű országos rádió délutáni műsorának felelőse. „A Szegedi Tudományegyetem kommunikáció szakán diplomáztam. Bár az ott tanultak és a sok szakmai gyakorlat segítettek a szakmai fejlődésemben, mégsem a végzettség kellett ahhoz, hogy elhelyezkedhessek. Már sokkal korábban, a gimnázium utolsó évében rádióztam, egy – ma már nem működő – tatabányai helyi rádiónál” – kezd bele történetébe a rádiós, aki azt is elárulta, melyek szakmája legfőbb kihívásai, és milyen karrierlehetőségeket rejt ez az iparág.  

P: Mesélj kicsit a kezdetekről. A rádiózás régi álom volt számodra vagy egy véletlen lehetőségként érkezett az életedbe?

Attila: Mindkettő egyszerre. Már kisgyermekként érdekelt a média világa, szinte tudatosan készültem a pályára. Megrögzött fanatikusként vettem fel a kedvenc előadóim dalait: a rádióból kazettára, a tévéből pedig VHS video-szalagra. De ugyanígy rögzítettem az általam favorizált műsorvezetők adásait, műsorait is. Aztán érkezett a véletlen lehetőség: a helyi rádió a térség középiskoláiból keresett lelkes fiatalokat a szombat esti műsorához. A feladat egy fiataloknak szóló magazin összeállítása volt, az iskola életének bemutatásával. A rádió vezetése két adás után úgy döntött, hogy dolgozzak tovább, de már a munkatársukként.

P: Milyenek voltak az első élményeid? Ilyennek gondoltad a rádiós munkát?

Attila: A mai napig fel tudom idézni az akkor látottakat, a stúdió illatát. Belém ívódott minden. Azonnal beleszerettem a rádiózásba, és az addig rám jellemző életút-keresés véget ért. Mivel már régóta érdekelt a televíziós-, és rádiós szakma, nagyon sok szakirodalmat olvastam róla, alapvetően nem volt nagy meglepetés a műsorkészítés a gyakorlatban. Maximum az első pillanatok voltak megdöbbentőek, hogy milyen kis helységből üzemel egy rádiócsatorna. Óriás izgalom és drukk közepette, de hatalmas elszántsággal vezettem le az első műsoromat.

P: A rádiósok hibátlanul beszélnek. Mennyit foglalkoztál, foglalkozol a témával? Sok gyakorlást kíván?

Attila: Jól választottam iskolát. Az egyetemen rengeteg szakmai gyakorlaton vehettem részt, a média élvonalába tartozó tanárok tanítottak. Ez rendkívüli módon segítette a fejlődésemet, a beszédtechnika órákon pedig megtanulhattam azt, hogy hogyan kell helyesen és jól beszélni. De természetesen rengeteget segített az, hogy a tanultakat azonnal kipróbálhattam és tesztelhettem magamon, a rádióban ahol éppen dolgoztam.

Akinek a hangja a legfőbb munkaeszköze

P: Hogyan vezetett az utad egy országos hallgatottságú rádióba, és milyen feladatok tartoznak a munkádhoz?


Attila: Az említett helyi rádió után, egy szintén tatabányai telephelyű, de már megyei (Komárom-Esztergom) vételkörzetű rádióban dolgoztam. A rádió idővel átlépte a határokat és szlovákiában valamint Győr-Moson-Sopron megyében is hallhatóvá vált. Itt a kereskedelmi rádiózás minden műfaját kipróbálhattam: vezettem délutáni kívánságműsort, délelőtti zenés adást, reggeli műsort, de még hétvégi sport-, mozi-, és társkereső-magazint is. A rengeteg tapasztalattal – és addigra már kellő önbizalommal – 2005-ben jelentkeztem a budapesti székhelyű Rádió 1-be, ahová azonnal fel is vettek.

P: Ez a főállásod, vagy másterületen is tevékenykedsz? Milyen egy átlagos munkanapod, vagyis mi történik azelőtt, esetleg azután, hogy a hallgatók hallanak téged?

Attila: Jelenleg a Rádió 1 napközbeni műsorát vezetem, főállású műsorvezetőként. Adásban délelőtt 10-től vagyok, de a munkám már a műsor előtt elkezdődik. Mivel zenei csatornáról van szó, a műsorom hallgatóit a zenei-, és bulvárhírek érdeklik, ezért, hogy tisztában legyek adott napi aktualitásokkal, adás előtt átolvasom a legfontosabb külföldi bulvár-, és híroldalakat. Emellett megtervezem a nyereményjátékaim adás-időpontjait, valamint készítek egy vázlatot arról, hogy mikor miről fogok beszélni. Persze sokszor az élet átírja ezeket a terveket, de mindig jó, ha van egy vonalvezetés. A műsorvezető kollégákkal pedig a műsorom előtt és után átbeszéljük a nap addigi történéseit, mert nagyon fontos, hogy tisztában legyünk egymás műsoraival is.

P: Mi a legnagyobb szépsége a munkádnak és mi jelent kihívást?

Attila: Szeretem, ha a műsoromtól jobb kedvre derülnek az embereknek, ha a zenék - amiket játszom - jó hangulatot hoznak: akár egy esős, viharos napon, vezetés közben a dugóban, de akár a tengerparton koktélozás közben, vagy a munkahelyen a nem túl kellemes túlóra közepette. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy minden napom, minden műsorom kihívás. Szeretem, ha sikerül újat, jobbat előállítani, és nagyon jól esik, ha ezt a hallgatók is észreveszik. Mivel ma már rengeteg úton-módon kifejezhetik a véleményüket, számtalanszor kapok pozitív visszacsatolást, nem csak az interneten, de előfordul, hogy személyesen is: az utcán, egy plázában, vagy akár a külföldi nyaralásaimon találkozva. Ez mindig megerősít.

Akinek a hangja a legfőbb munkaeszköze - munka, szakma, rádiózás

P: Mit gondolsz, kinek való ez a szakma? Milyen tudás, személyiség, adottságok szükségesek hozzá?

Attila: Mindig azt hallottam a tanáraimtól, hogy a rádiózás és a televíziózás 30 százalékban tanulható, 70 százalékban pedig tehetség kérdése. Egyet kell értenem ezzel, mert a 22 év rádiós munkám alatt nagyon sok olyan tehetséges kollégával dolgozhattam, akiknek főiskolásként még más volt az érdeklődésük,  alapvetően mást tanultak, de az élet úgy hozta, hogy rádiózni kezdtek és nagyon profin csinálják a mai napi is. Úgyhogy alapvetően iskolai végzettség ehhez nem is kell, beszédtechnikát pedig manapság már önszorgalomból, magántanár segítségével is tanulhat az ember. A jó rádiós jó hanggal, megfelelő érdeklődéssel, tájékozottsággal, maximális elszántsággal, és pozitív életfelfogással, jó esetben pedig humorérzékkel is rendelkezik. Ha ebből valami nincs meg, azt a hallgatók azonnal észreveszik.

P: Felnőttként is belevághat, akiben mostanra fogalmazódott meg a szakma iránti lelkesedés?

Attila: A rádiózás nem korfüggő. Fiatal, tehetséges, és tapasztaltabb, érettebb rádiós kollégákat is egyformán hallani különböző médiumokban. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy fiatalként és középkorúként is ugyanolyan könnyű ebbe a körbe bekerülni. Általában a fiataloknak van idejük és lehetőségük a szakma elsajátítására, és ők lesznek azok a középkorú vagy idősebb rádiósok, akiknek a tapasztalata már annyira szerteágzó, hogy több médium is érdeklődhet irántuk. Nem csak műsorvezetőként, hanem akár tanácsadóként, vezetőként is.

P: Neked milyen terveid vannak a jövőre nézve, szóval milyen karrierlehetősségeket rejt a média ezen szelete?

Attila: Nem mondom, hogy régebben nem voltak céljaim a munkám kapcsán, de alapvetően mindig a pillanatnak éltem, és így vagyok ezzel most is. Vidéki rádiós műsorvezetőként mindig is az volt az álmom, hogy Budapesten dolgozhassak, egy a mostanihoz hasonló karakterű rádióban. Ha úgy vesszük, éppen az álmomat valósítom meg. Vannak persze műsorötleteim, gondolataim, terveim, amelyeket a megfelelő pillanatban valószínűleg ki is dolgozhatok majd, de egyelőre élvezem, amit csinálhatok. Jelenleg Budapest leghallgatottabb rádiójában dolgozom, ráadásul a legkedveltebb reggeli rádióműsor után érkezem adásba, szóval egyáltalán nem lehet okom panaszra.

Érdekel minket a média világa? Ide kattintva válogathatunk a lehetőségek között, vagy ha más területen szeretnénk elhelyezkedni, keressünk személyre szabott beállításaink alapján. Legyünk naprakészek, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is, ha pedig a munkáltatók számára is láthatóvá válnánk, frissítsük önéletrajzunkat, és töltsük fel ide. Az álommunkánk elérhető, csak tennünk kell érte!

 

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, szakma, karrier, kommunikáció, rádiózás