3 ok, amiért nem léptetnek elő

Cassandra John a LinkedIn-en közölt szakértői cikkében a karrierrel kapcsolatos frusztrációt egy mászni tanuló kisbaba gondolkodásmódjához hasonlítja. A példa alapján a munkavállaló, aki elégedetlen a karrierjével, pontosan ilyen:

- Beszűkült időkeretben ítéli meg, hogy mi az, ami jogos, és mi az, ami jogtalanul történt vele.
- Folyamatosan keresi, meddig lehet elmenni.
- Tanulja, hogyan kell kordában tartani az indulatait.

A szakértő szerint, amikor lecsúsztunk a régóta vágyott pozícióról, általában nem viselkedünk érett módon. Ezt bizonyítják az alábbi, gyakran elhangzó mondatok, melyeket - valljuk be - mi magunk is megfogalmaztunk már egy-egy frusztráló karrier helyzetben:

"Ezen a helyen nem értékelnek, fel fogok mondani!"
"Ez nem igazságos, én csináltam mindent, erre XY kapja az elismerést!"
"Megleckéztetem őket, ezentúl szigorúan 9-17 óráig vagyok hajlandó maradni, egyetlen perccel sem tovább."
"Már rég kiérdemeltem a jutalmat/előléptetést, mikor kerül már rám a sor?"

A fenti sérelmek mindenkiben megfogalmazódhatnak, ám nem árt, ha tisztában vagyunk vele, hogyan működik a munkahelyi előléptetések rendszere.

Az alábbi 3 tanács segít, hogy reálisabb képet kaphassunk és elkerüljük a hirtelen hozott értékítéleteket:

1. Az előléptetés többnyire teljesen a hatáskörünkön kívül áll!

Bármilyen hihetetlen, a tény, hogy előléptetnek-e, többnyire egyáltalán nem rajtunk múlik. Természetesen a kemény munkát nem spórolhatjuk meg, és továbbra is megbízható és terhelhető munkaerőnek kell lennünk. Amikor azonban arra kerül a sor, hogy előléptessenek-e, számos, rajtunk kívül álló körülmény lesz a mérvadó, mint például:

- Vannak-e aktuálisan elérhető feljebblépési lehetőségek a cégen belül?
- Felettesünk megtette azokat az előkészítő lépéseket, melyeknek köszönhetően a közelmúltban emelkedett a presztízsünk és kedvezőbbé vált a megítélésünk?
- Menedzserünk mennyire örvend tiszteletnek saját felettesei körében?
- A munkánk és az érték, amelyet képviselünk, szorosan összhangban áll a vállalat céljaival és munkásságával?

Az, hogy a fenti, és más egyéb szempontok hogyan befolyásolják a döntéshozatalt és milyen súllyal esnek latba, függ attól, hogy a cég kis-, közepes vagy nagyméretű-e, de többnyire a döntést a munkavállaló képtelen befolyásolni.

Az előléptetés tehát egy sor tényezőnek függvénye (például hírnév, készségek, projektek aktuális állása, nyitott pozíció elérhetősége, az iparág helyzete).

3 ok, amiért nem léptetnek elő

Ha nem léptetnek elő, az valóban lehet, hogy nem "fair", de ha megértjük, hogy nagyrészt nem tehettünk érte semmit, máris egy fontos lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy kezeljük a karrier frusztrációt. 

2. Az előléptetés nem jutalom azért a munkáért, amit jelenleg végzünk, hanem eredmény, melynek az alapja, hogy már azt a munkát végeztünk, amire elő szerettünk volna lépni!

Képzeljük magunkat felettesünk helyébe és gondoljuk át: előléptetnénk valakit, aki még nem próbálta ki magát az adott helyzetben, rábíznánk-e egy jóval nagyobb felelőséggel járó pozíciót csak azért, mert az illető "akarja"?

Ha azt fontolgatjuk, hogy munkahelyet váltunk csupán azért, mert máshol nagyobb esélyét látjuk az előléptetésnek, ne tegyük. Tapasztalatok szerint a munkahelyváltás után az előléptetés nem történik meg, vagy ha igen, a munkavállalót teljesen felkészületlenül éri. Az ok: a jelenlegi munkahelyen minden feltétel adott ahhoz, hogy biztonsági hálóval a lábunk alatt felkészüljünk és meg is lépjük a feljebbjutáshoz szükséges lépéseket. 

Ha eddig azt gondoltuk, hogy az előléptetéshez nem kell mást tenni, mint a jelenlegi feladatainkat végezni tovább, csak gyorsabban és jobban, hatalmasat tévedtünk. A titok nyitja: feladatainkat el kell végeznünk, mások bevonásával vagy mások által.

Ehhez az alábbi készségeinket kell csillogtatnunk: vezetői képesség, kapcsolatépítés, motiválás, döntéshozatal, mentorálás, befolyásolás, konszenzus kiépítése, együttműködés, vízió. 

Ne arra törekedjünk tehát, hogy legyártsuk a még tökéletesebb egérfogót vagy elkészítsük a lehető leghibátlanabb Excel táblázatot. Célunk az legyen, hogy minderre másokat megtanítsunk!

3. Nem a "felfelé" az egyetlen út a ranglétrán!

Első munkahelyeinken - de sok esetben később is - a karrierünk alakulása meglehetősen külső szempontok alapján vezérelt dolog. Körülnézünk osztálytársaink, volt évfolyamtársaink vagy kollégáink között és úgy érezzük, hogy fel kell vennünk a versenyt a "konkurenciával". A közösségi oldalak segítségével ráadásul igen világos képet kaphatunk arról, "ki hol tart". A folyamatos hasonlítgatás csak frusztrációhoz vezethet, és közben elfelejtjük az igazságot:

Az egyetlen, személy, akit felül kell múlnunk, nem más, mint a tegnapi önmagunk. 

Pszichológusok szerint személyiségünknek két oldala van: az egyik, amelyet mások felé mutatunk (külső), a másik, amilyenek valóban vagyunk (belső). Amikor karrierdöntéseket hozunk, ez a két oldal harcol egymással, vagyis aközött döntünk, hogy milyennek szeretnénk látszani, és mi a valódi érdeklődésünk és szükségletünk. Karrierünk elején könnyen az előbbit tekintjük mérvadónak, vagyis csak a felfelé mozgást fogadjuk el, mint előrejutást. A nagyobb fizetés, több "kontroll" és magasabb státusz vezérelnek. Jobb, ha tudjuk, hogy ezek azonban a gyakorlatban az alábbiakat jelentik:

- Kevesebbet csinálunk a konkrét munkából, vagyis ha újságíróként szeretünk cikkeket írni, a főszerkesztővé vagy divízió vezetővé való előléptetés azt jelentheti, hogy egyre kevesebbet csinálhatjuk azt, amit szeretünk, kevesebbet írhatunk.
- Nagyobb a bizonytalanság! Ha a "precíz", "végleges" és "lezárt" szavak jellemzik legjobban az általunk vitt projekteket, készüljünk fel rá, hogy egy felsőbb pozícióban már nem varrhatunk el minden szálat személyesen és munkavégzésünk során több bizonytalansággal kell együtt élnünk.
- Már nem leszünk többé "egy a jófej munkatársak között", a menedzseri és vezetői pozíciók többsége ugyanis elválaszt minket volt kollégáinktól.
- Már nem tehetjük azt, amit szeretnénk, akkor, amikor szeretnénk, időbeosztásunkat ugyanis a többiekkel szembeni felelősség és kötelezettségek fogják irányítani.
- A család, barátok és a hobbink olyan prioritássá válnak, melyeket folyamatosan egyensúlyban kell tartani a munkánkkal és a karrierünkkel szemben. A vállalati felső vezetés nem feltétlenül fog egyetérteni azzal a gyakorlattal, amelyet együtt folytattunk.

Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Annak érdekében, hogy az előléptetéstől függetlenül szakmailag kiteljesedjünk és elégedettek legyünk, fektessünk hangsúlyt az alábbiakra:

Osszuk meg tudásunkat másokkal előadások, írás vagy szakmai közösségépítés által! Bővítsük ismereteink tárházát tanulással, továbbképzéssel! Utazzunk belföldön és külföldön, hogy személyes és szakmai látókörünket tágítsuk és új nézőpontokkal gazdagodjunk!

Címkék: karrierépítés, előléptetés, siker, vezetés, menedzser, felettes

Szemlézte: Fogas Krisztina