3 nehéz pillanat a munkahelyünk elveszítése után

A munkahely elveszítése nem feltétlenül akkor fog a legjobban „fájni”, amikor a főnök bejelenti a döntést. Az állás identitásunk egy részét jelenti, és sokszor észre se vesszük, mennyire az általunk végzett munka alapján határozzuk meg magunkat. Éppen emiatt sokszor felkészületlenül érnek minket azok a fázisok, amelyeken lelkileg át kell esnünk, mire készen állunk egy újabb kihívásra. Az alábbiakban megmutatjuk, milyen gondolatokra-fázisokra kell lelkileg felkészülnünk a munka elveszítése után és hogyan léphetünk tovább. Vegyük ezt egy lelki erősítőnek, hiszen – bármilyen furcsának tűnik is – az elbocsátásban nem feltétlenül az anyagi veszteség a legrosszabb.

A The Muse szerzője, Richard Moy így ír erről:  „Két éve elveszítettem a munkám, amelyet soha nem is szerettem igazán. Amikor végül megtörtént az elbocsátás, szinte megkönnyebbültem. Minden reggel gyomorgörccsel mentem be az irodába, egyedül az a tudat adott erőt, hogy a feleségemmel az évek során sikerült egy nagyobb összeget félretennünk. Ráadásul a vártnál magasabb végkielégítést kaptam a cégtől, így az utolsó napom a vállalatnál jó hangulatban telt, és úgy éreztem, minden rendben lesz. El kellett telnie néhány álláskereséssel töltött hónapnak, mire rádöbbentem, hogy a munkám elveszítése nemcsak anyagi, hanem lelki értelemben is megvisel, ráadásul sokkal nagyobb mértékben, mint amire számítottam. Olyan volt, mint a gyász érzése.”

Ha ugyanebben a cipőben járunk, vagy minden jel arra mutat, hogy hamarosan meg fogjuk tapasztalni, akkor íme, pár 3 fázis, ami valamilyen formában jelentkezni fog - hozzáfűzve Richard személyes tapasztalatait és a Profession tippjeit.

1.) Az ismeretlentől való félelem elhatalmasodik rajtunk
Évekig teljesen el voltunk merülve a munkahelyi kihívásokban és most hirtelen arra ébredünk, hogy nem tudjuk, hol és mikor fogunk újra dolgozni. Ez hatalmas váltás. „Nem számít, mennyi tartalékunk van anyagilag - osztja meg velünk Richard -, mindenki azt szeretné, hogy az álláskeresés a lehető leghamarabb eredményhez vezessen. A bizonytalanság a legrosszabb. Néha annyira belehergeltem magamat, hogy úgy voltam vele, hogy hajlandó lennék egy nagyobb összeget fizetni annak, aki végre megmondja, mikor és hol lesz a következő munkahelyem.”

Profession tipp: Ne arra fókuszáljunk, hogy mikor lesz az első munkanapunk, hanem koncentráljunk mindig az adott nap konkrét feladataira. Ne úgy tekintsünk magunkra, mint munkanélkülire, hanem mint főállású álláskeresőre! Viselkedjünk is ennek megfelelően: reggel üljünk a gép elé, iratkozzunk fel hírlevélre, figyeljük a legfrissebb állásokat a Facebookon is, és telepítsük mobilunkra is az applikációt (Androidra itt, iPhone-ra itt). Próbáljuk meg tartani az eddig megszokott rutint: foglalkozzunk álláskereséssel, kutatással, önéletrajzírással napi 6-8 órában. Ha ezt tesszük, gyorsító pályára tesszük karrierünket. Ne feledjük: heti 1-2 állásra beadni a jelentkezést nem elég. Kapcsoljunk turbó fokozatra! Ha ezt követjük, akkor a jó irányba tereljük azt az energiát, ami egyébként szorongásra menne el.

2.) Felvetődik bennünk minden, amit az előző munkahelyen elrontottunk.
Ne lepődjünk meg rajta, hogy az elbocsátást követő néhány hétben gondolatban felelevenítjük majd a korábban elrontott projekteket, kínos megbeszéléseket, késéseket és félreértéseket. „Én például nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy mit és mikor szúrtam el, és ha nem tettem volna, lehet, hogy még most is ott dolgoznék. Folyamatosan azon pörögtem, hogy bárcsak még egyszer átnéztem volna az árajánlatot, amit az ügyfélnek kiküldtem, akkor nem maradt volna benne az a hatalmas hiba és nem kényszerültem volna bocsánatkérésre a tulajdonosok előtt.” Ha ilyen és ehhez hasonló gondolataink vannak, az teljesen természetes. Az viszont már nem jó irány, ha ebből azt a következtetést vonjuk le, hogy eleve nem is voltunk alkalmasak a munkára.

Profession tipp: Az álláskeresés nem az az időszak, amikor a régi hibákon végig kell rágnunk magunkat. Természetesen nézzük meg, hogy van-e valamilyen tendencia ezekben, például ha minden egyes hibánk késésből fakad, akkor valószínűleg javítanunk kell a time menedzsmentünkön, vagy legközelebb olyan állást találnunk, ahol rugalmasabb határidők mellett, vagy egy kolléga segítségét igénybe véve dolgozhatunk. A hibák felhánytorgatása helyett írjunk listát legnagyobb eredményeinkről és sikereinkről. Ezeket jól fel tudjuk majd használni az önéletrajz megírásakor is!

3.) Egyre többet gondolunk az anyagiakra
„Az elbocsátás után megbeszéltük családon belül - folytatja Richard -, hogy összehúzzuk a nadrágszíjat. Ez egy logikus döntés volt, hiszen spórolnunk kellett, de eluralkodott bennem a félelem és a végén már a legkisebb vásárlással kapcsolatban is lelkifurdalásom volt. Naponta többször is megnéztem a bankszámlánkat online és azt kalkulálgattam, hogy hány hónapra való tartalékunk van még.”
Vegyük észre, ha kényszeressé váló szokásaink kezdenek kialakulni. Ha az anyagi jellegű aggodalmaink már az álláskeresés rovására mennek, az azt jelenti, hogy valamin változtatnunk kell.

Profession tipp: Vegyük le a vállunkról a stresszt, hogy azonnal álmaink állását kell megtalálnunk a hozzá illő álomfizetésért. Nézzünk szét egy kicsit nyitottabb szemmel! Nincs abban semmi rossz, ha átmeneti anyagi feszültségeink oldására egy időre részmunkaidős munkát vagy olyan munkákat vállalunk, amelyekben egyébként nem gondolkodnánk hosszabb távon.

Készítette: Khojaste K

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: álláskeresés, elbocsátás, részmunkaidő, felvételi