3 jel az állásinterjún, hogy rémálom a munka

Az, hogy egy munkahelyen jól vagy rosszul érezzük magunkat, hogy örömmel járunk be vagy gyomorgörccsel, nem az első munkanapon dől el, hanem adott esetben jóval előbb, már az állásinterjún. A munkahelyi jó vagy rossz érzésünk egész életünkre kihatással van.

Amikor azt vesszük észre magunkon, hogy reggelente félünk kikelni az ágyból és a munkába járásnak még a gondolata is idegességgel tölt el, sokszor visszagondolunk azokra az apró jelekre, amelyek már a kezdetek kezdetén ott voltak, csak nem figyeltünk rájuk. "Már az elején tudhattam volna, hogy itt valami nincs rendben!" - halljuk kiábrándult munkavállalóktól. Annak érdekében, hogy ne utólag keseregjünk, tartsuk nyitva a szemünket, mert az apró jelek már sokszor az állásinterjún ott vannak, csak értelmeznünk kell őket!

Íme, 3 figyelmeztető jel, hogy a hőn áhított munkahely valójában egy rémálom!

1. Az új főnök elviselhetetlen

A kiválasztási folyamat egy pontján valószínűleg találkozni fogunk a menedzserrel, aki közvetlen felettesünk lesz majd a munka során. Vegyük intő jelnek, ha az állásinterjún durvának vagy szétszórtnak tűnik az illető, illetve ha egyértelmű, hogy először látja az önéletrajzunkat és nincs tisztában azzal, hogy kik vagyunk.

Szintén sokat elárul, ha passzív-agresszív a viselkedése, vagy folyamatosan a telefonját nézegeti beszélgetés közben, vagy kellemetlen kérdésekkel próbál zavarba hozni. Emlékezzünk rá, hogy az első számú indok, amiért az emberek otthagyják a munkahelyüket, nem más, mint a főnökkel való rossz viszony.

Ágnes, asszisztens

"Nagyon megörültem, amikor a barátnőm beajánlott egy külkereskedelmi kapcsolatokkal foglalkozó intézmény vezetőjéhez személyi asszisztensnek. Az interjú átlagosan indult, de egy idő után kezdtem egyre kellemetlenebbül éreznem magamat. Az egyik osztályvezető volt az interjúztató, aki az önéletrajzomat meglátva egy történetbe kezdett bele, aminek a lényege az volt, hogy a volt főnököm milyen felháborító hangnemű leveleket írt a cégüknek a múltban és arra volt kíváncsi, hogy ezt a hangvételt én is elfogadhatatlannak tartom-e. Amikor látta, hogy nem akarok kommentálni egy olyan levélváltást, aminek a részleteit nem ismerem, arról kezdett el faggatni, hogy mi a véleményem a volt főnököm vezetői stílusáról. A pohár akkor telt be, amikor rákérdeztem a fizetésre és a válasza az volt: nem tudom, azt a bértábla alapján majd ki kell kalkulálni!"

2. Kellemetlen a munkakörnyezet

Már az állásinterjún figyeljük meg, hogy pontosan hol is kellene eltöltenünk napi 8 órát és az a hely kellemesnek tűnik-e. Vannak, akik egy nagy, tágas térben tudják a legtöbbet kihozni magukból, nyitott irodatérben, és igénylik a csapatmunkát. Másoknak szükségük van arra, hogy magukra csukják az ajtót az elmélyült munka érdekében. Figyeljük meg a már ott dolgozó munkatársakat: elégedettnek és elkötelezettnek tűnnek?

Ha üres asztalokat és pangó környezetet találunk, az annak a jele lehet, hogy süllyedő hajóra akarnak felszállítani. Hasonló intő jel lehet az irodai asztal. Kutatások bizonyítják, hogy minél jobban érzi magát egy kolléga és minél biztosabbnak érzi pozícióját, annál szívesebben dekorálja asztalát személyes tárgyakkal, kiegészítőkkel. Az üres, funkcionális és elhanyagolt környezet annak a jele lehet, hogy az ott dolgozók átmenetiként tekintenek a munkahelyre, vagy olyan nagy a fluktuáció, hogy nincs idő a személyes tér kialakítására.

Róza, korrektor

"Egy cég marketing és üzleti anyagainak szerkesztői és olvasószerkesztői munkakörébe jelentkeztem, főállásba. A pozíció leírásában az is benne volt, hogy esetenként pályázati anyagokat is írni kell. Az első meghallgatáskor a vezetői irodák mellett elhaladva egy nagyobb, open office-nak tűnő terület volt, nem túl jól felszerelt asztalokkal. Rákérdeztem, hogy itt történne-e a munkavégzés, de nem kaptam egyértelmű választ. Az interjú után a liftben váltottam pár szót egy ott dolgozó kollégával, aki elmondta, hogy elég sokan távoztak az utóbbi időben, a cég ugyanis külsősként akarta őket tovább foglalkoztatni, így a munkaállomásaik megüresedtek. Amikor pár nap múlva felhívtam a HR-est és konkrétan rákérdeztem, világossá vált, hogy itt nem egy nyolcórás, bejelentett munkakörről, hanem inkább eseti megbízásokról lenne szó. Ha nem szúrnak szemet a régi gépek és lerobbant asztalok, lehet, hogy belefutok egy nem nekem való munkába."

3. A munkába járás egy tortúra

Az állásinterjúra való felkészülés hevében hajlamosak vagyunk lebecsülni egy igen fontos szempontot: mit jelent majd a munkahelyre való bejárás napi szinten?

Róbert, ügyfélszolgálati munkatárs

"Egy nagyobb cég ügyfélszolgálati asszisztensi munkakörére jelentkeztem és behívtak állásinterjúra. Mivel a beszélgetés reggel 9-kor kezdődött, úgy döntöttem, hogy autóval érkezem, mert a téli időjárásban nem akartam kockáztatni a késést. A tortúra akkor kezdődött, amikor felvettek és rádöbbentem, hogy mit jelent a hétköznapokban a munkába járás, tömegközlekedéssel. Először metróra kellett szállnom, a végállomásnál pedig átszállni egy buszra, amellyel egy kietlen ipari parkig vezetett az utam. Itt egy autópálya felett átívelő gyalogos hídon átsétálva egy sivár, betonépületekkel teleszórt irodapark egyik blokkjának harmadik emeletén volt a nyitott irodatér, ahol 30 kollégával együtt fogadtuk az ügyfelek hívásait. Csak egyetlen, túlárazott étterem volt a közelben, így kénytelen voltam otthonról, vagy internetes ételkihordással megoldani az étkezést. A reggeli és délutáni bő másfél órás utazási idő és a sivár körülmények annyira megviseltek, hogy hamarosan felmondtam."

Mindezek a negatív jelek persze nem jelentik feltétlenül azt, hogy hanyatt homlok menekülnünk kell az állásajánlattól.

Sok esetben egy-egy nem túl ideális pozíció elvezethet az álomálláshoz, illetve olyan tapasztalatokra, készségekre tehetünk szert általa, amelyek később egy jobb lehetőséghez jelenthetnek belépőt. Ha felismerjük az intő jeleket, akkor mérlegelhetjük, hogy a várt előnyök kiegyenlítik-e a hátrányokat.

Készítette: Khojaste K

Címkék: munkahely, álláskeresés, állásinterjú