Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Ismeretlen környezet, új impulzusok, kommunikáció idegen nyelven: ez mind együtt jár az utazással, de a sornak közel sincs vége. Egy-egy közelebbi vagy távoli helyszínen garantáltan tanulunk magunkról valamit, ahogy a határaink is elkezdenek kitolódni, nem is beszélve a rugalmasságunk fejlődéséről. „Mindenféle helyváltoztatás a komfortzónából való kimozdulást hozza, és ehhez nem is kell óriási dolgokra gondolnunk, az is valami újat adhat, ha más útvonalon megyünk munkába. Nyilván a hatás sokkal messzebb mutató, ha elutazunk a világ egy távoli pontjára, és ezt nem a hagyományos turista minőségben tesszük, hanem mondjuk hátizsákkal, stoppal, tömegközlekedve. Ez rendkívül hasznos és egyben szemléletformáló is, már csak azért is, mert kiszakadunk a hétköznapi megszokott rutinból, és másképp kezdünk el működni” – kezd bele az izgalmas témába Tóth Gábor, a Tudatos Fiatalok Közösségének alapítója, aki maga is szenvedélyes utazó. 

P: Mikor és miért kezdtél el utazni?

Tóth Gábor: 21 éves koromban kezdtem el utazni. Akkoriban Angliában éltem, ahol nagyon erősen hatott rám a tény, hogy ott az utazás teljesen általános dolog. A fiatalok a felsőfokú tanulmányaik előtt amolyan felnőtté avatásként, néhány hónapra útra kelnek, hogy jobban megismerjék magukat és a világot. Ekkortájt ismerkedtem meg a hátizsákos utazással, majd elhatároztam, hogy én is kipróbálom. Így jött az ötlet 2015-ben, hogy stoppal harmincezer forint költőpénzzel, telefon nélkül, egy iPaddel és egy hátizsákkal bejárjam Európát. Horvátországon, Szlovénián, Olaszországon és Spanyolországon keresztül jutottam el Nyugat-Franciaországba, ahol három hónapig önkéntesként dolgoztam, és a kalandom legnagyobb érdekessége, hogy sem az utazásért, sem a szállásért nem fizetettem.

P: Manapság mi szerint választod ki a következő úti célodat?

Tóth Gábor: Az utóbbi időben igyekszem úgy szervezni az utazásaimat, hogy azok az érdeklődési köröm valamely fontos pontjával is egybeessenek, például meglátogatok egy koncertet, vagy jelentkezem egy olyan képzésre, amely itthon nem elérhető, esetleg olyan helyet célzok meg, ahol ismerőseim, barátaim laknak, és egyúttal velük is találkozom. Ha ilyen szempontok szerint utazunk, egyrészt jóval több élményben lehet részünk, másrészt arra is rá fogunk döbbenni, hogy mindez egészen kevés pénz elköltésével is lehetséges, főleg ha olyan közösségi lehetőségekkel is élünk, mint a coachsurfing. Ezzel nem csak ingyen szálláshoz juthatunk, de házigazdánk által sok hasznos és érdekes információt is kaphatunk. Ha inkább utazók vagyunk, nem pedig turisták, az egyfajta otthonosság-érzést ad, hiszen ha vannak kapcsolódásaink helyiekkel, ismerősökkel, sokkal kevésbé leszünk kívülállóak egy ismeretlen országban.

Utazzunk a fejlődésért - utazás, önismeret, hivatás

P: Azért az erősen bizalmi kérdés is, hogy beüljünk egy ismeretlen autójába, vagy hogy valaki olyannak az otthonában hajtsuk álomra a fejünket, akivel azelőtt nem találkoztunk.

Tóth Gábor: Természetesen ezek a megoldások nem mindenkinek férnek bele, és az is teljesen rendben van. Ha azonban nem tudunk, vagy nem akarunk bizalmi kapcsolatokat kialakítani, annak az utazás során szó szerint ára van, de a mindennapjainkban is lehetnek negatív következményei, ezért érdemes dolgoznunk ezen. Ráadásul egyáltalán nem arról van szó, hogy bárkiben vakon kellene megbíznunk, hiszen az felelőtlenség lenne, a közösségi megosztáson alapuló rendszerekben a valós értékelések, visszajelzések mentén gond nélkül tudunk tájékozódni, a technológiát ajánlott kihasználnunk. Sőt további pozitív hozadéka az egésznek, hogy igazán nyitott embereket ismerhetünk meg, akikkel a kapcsolódás is könnyű lesz.

P: Milyen gyakran, és milyen messzire menjünk, hogy ezt a fajta bátorságot magunkévá tegyük?

Tóth Gábor: Ez teljesen egyénfüggő, de a legjobb, ha olyan gyakran utazunk, amilyen gyakran csak lehet. Amikor úgy érezzük, hogy kezdünk belefásulni a mindennapokba, és felmerül a gondolat, hogy jó lenne máshol lenni, az teljesen egyértelmű jel, hogy ideje elindulnunk. A távolság szerintem nem lényeges, ha ugyanis elmegyünk egy olyan hazai városba, ahol még soha nem jártunk, biztosan új dolgokban lesz részünk, és ez persze fokozottan igaz, ha minél távolabbra utazunk.

P: Szerinted melyek azok a felismerések, amelyekkel azonnal gazdagodhatunk, ha ki merünk lépni a komfortzónánkból, bele az ismeretlenbe?

Tóth Gábor: Talán a leglényegesebb, hogy nem kell tökéletesnek lennünk ahhoz, hogy bármibe belekezdjünk, sőt képesek leszünk pontosan azért csinálni bármit, hogy jobbak legyünk benne. Amikor például segítséget kérünk egy idegen nyelven, amit nem is beszélünk annyira jól, és csak félve merünk megszólalni, könnyen kiderül, hogy a boldoguláshoz egyáltalán nincs szükségünk hibátlan nyelvtanra és szókincsre. A helyiek bárhol a világon szeretnek segíteni, akikhez bizalommal fordulunk, meg fognak tenni mindent, hogy megértsenek bennünket. És az is egy értékes tapasztalás, hogy bátran kérhetünk és kaphatunk is segítséget – ez a mi kultúránkban egészen más olvasatban szerepel.

P: Hogyan konvertálhatjuk át az utazásnak köszönhető fejlődést és tapasztalatokat a munka világára?

Tóth Gábor: Szerintem ez a folyamat tudattalanul zajlik le. Mivel az utazás olyan szituációk elé állít, amit ott és akkor meg kell oldanunk, nincs módunk a halogatásra, meg kell tanulnunk döntéseket hozni, és ami ennél is lényegesebb: vállalni érte a felelősséget. A hiba is benne van a pakliban, de ettől nem szabad megszeppenni, egyszerűen tanulni kell belőle. Mindez rávilágított számomra arra is, hogy, ez az egész így működik az életben is: adódnak problémák, amelyeket kezelni kell, és ha bizonyos helyzetek megoldásában jobbá válunk, mint mások, azért mások fizetni fognak. Érdemes tehát magunkba néznünk, megtalálnunk azt, amit szívesen, motiváltan csinálunk, ami által értéket teremtünk, és ez el is vezet bennünket a hivatás fogalmáig. Az őszinteség és a nyitottság a kulcs.

P: Az önismeret ráadásul magabiztossá is tesz.

Tóth Gábor: Maximálisan! Ahogy elkezdjük megismerni a valódi önmagunkat, azt is megtudjuk, mire van valójában szükségünk és igényünk, függetlenül attól, amit a társadalom követendőnek jelöl ki. Ha például ennek hatására rádöbbenünk, hogy egyáltalán nem szeretjük a munkánkat, nyugodtan ott hagyhatjuk, mivel a személyes jóllétünkhöz nem feltétlenül van szükségünk több százezer forintra. Ha kevesebb pénzt költünk, kevesebbet kell dolgoznunk, az életünk is egyensúlyba kerül, és lesz kapacitásunk annak megvalósítására, ami igazán közel áll hozzánk, ami tényleg a szenvedélyünk. Az utazás rugalmasabbá tesz, és abban is sokat hozzánk tehet, hogy ne féljünk a változásoktól, hanem menjünk bátran elébe, hiszen a választás szabadsága a miénk. 

Gábor szerint nem létezik megfelelő időpont az utazásra, az mindig akkor jön el, amikor elindulunk. Az internetnek köszönhetően valójában kitágulhat számunkra a világ, az pedig már rajtunk áll, hogy lebontjuk-e a fejünkben lévő korlátokat, és belevágunk-e. Nem kérdés, hogy megéri. Ha még új számunkra ez a terep, kérjünk tanácsot gyakorlottabb ismerőseinktől, majd kezdjük el kicsiben: utazzunk el 24 órára egy európai városba, szálloda helyett keressünk alternatívákat a szállásra, szervezett programok helyett legyünk kreatívak. Tervezzünk tudatosan, legyünk kíváncsiak, és befogadóak minden újra. Tegyünk így az álláskeresés során is, hiszen számtalan lehetőség vár ránk, akár külföldön vagy részmunkaidőben is. Járjunk nyitott szemmel, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést, így biztosan nem a maradunk le egyetlen nekünk való munkáról sem.

 

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: utazás, önismeret, fejlődés, munka, hivatás