Munka, mindenkinek

A megváltozott munkaképesség egy gyűjtőfogalom, amelybe sok minden beleférhet: a mozgáskorlátozott, a látássérült, a siket munkavállalók éppúgy, mint a súlyos cukorbetegek, vagy az egyéb krónikus belső-szervi betegséggel élők. A súlyossági szint eltérő lehet, ahogy a munkaerő-piaci lehetőségek is. A témáról a kilencven százalékos látássérült Markó Jánossal, és munkáltatójával, a Fakultás FM Kft. tulajdonos-ügyvezetőjével, Nagy Ernővel beszélgettünk.

„Nagyon nehéz helyzetben vagyunk”

Markó János szerint hazánkban rendkívül rossz a látássérültek és vakok megítélése. Az egészséges emberek jellemzően a homokba dugják a fejüket, ha egyáltalán csak hallanak ilyesmiről, és abszolút nem nyitottak arra, hogy megismerjék az érintettek mindennapjait. Sajnos a munka világában sem jobb a helyzet, sőt vidéken egészen kilátástalan, ha mégis sikerül munkát kapnia a látássérülteknek rendkívül csekély fizetéssel számolhatnak.

„A vakok és gyengénlátók nem válogathatnak a lehetőségek közül, sérültségük okán ugyanis jóval kevesebb féle munkát tudnak ellátni, mint az egyéb okból megváltozott munkaképességű társaik. Sokan lesznek gyógymasszőrök, és a telefonos munkák jellemzőek még, illetve néhány évvel ezelőtt a tizennegyedik kerületben működő Főkefe Közhasznú Nonprofit Kft. munkavállalóinak 99 százaléka is vak vagy gyengénlátó volt. Mára ez megváltozott, ahogy a cég profilja is, már csupán a dolgozók öt százaléka látássérült, a kefe- és seprűgyártást pedig felváltotta a dossziéhajtogatás illetve a tollösszeszerelés” – avat be minket János, aki huszonhét évet töltött el itt, ez volt az első munkahelye, ahonnan lakhatási gondok miatt kellett hazaköltöznie Tolna megyébe.

Interjúalanyunk szerint a munkáltatók részéről nagyfokú rugalmasságra és lojalitásra van szükség ahhoz, hogy a kölcsönös együttműködés létrejöhessen. Ha látássérült munkavállalót alkalmaz egy cég, számolnia kell azzal, hogy az új munkatársnak segítőre lesz szükséges, és időbe telik, amíg elsajátítja a munkafolyamatot. A türelem hatalmas érték tehát a sérült emberek számára, ahogy a megértés is. „Mindez a legtöbb munkaadóból hiányzik. Én másfél évig voltam munka nélkül, ráadásul a fogyatékossági támogatás miatt nem is regisztrálhattam a Munkaügyi központba, ahol egyébként sincsenek felkészülve ilyen esetekre. Végül a Motiváció Alapítvány állásbörzéjén ismertem meg jelenlegi munkaadómat. A kölcsönös bemutatkozáskor ők voltak a legmeggyőzőbbek számomra, egyértelmű volt az elköteleződésük, és még aznap fel is vettek” – osztja meg János.

A kommunikatív férfitől azt is megtudjuk, hogy sok sorstársa egyáltalán nem szeretne dolgozni, vagyis a személyes hozzáálláson, a tenni akaráson igazán sok múlik, ahogy a tájékozottságon is, munkavállalóként ugyanis mindenkinek tisztában kell lennie a jogaival, ahogy kérdezni is bátran kell a potenciális munkaadóktól. „Takarítóként kezdtem, most pedig az irodában segédkezem. Nagyon jól érzem itt magam, abszolút befogadóak a kollégák és egyáltalán nem tapasztalok kirekesztettséget. A közvetlen vezetőm számára kiemelten fontos a személyes biztonságom, és hogy számomra is megfelelő munkát végezzek. Napi hét órában dolgozom, van miért felkelnem reggelente, nemcsak a munkámnak, de így az életemnek is van értelme. Erre mindenkinek szüksége van.”

„Példát kell mutatni”

A munkáltatói hozzáállás hazánkban egyáltalán nem befogadó, sőt kirekesztő, ha csökkent képességű munkavállalókról van szó. Lehet azonban a kérdést másképp is kezelni. „Mi egy 330 főt foglalkoztató, a létesítmény-üzemeltetés területén szolgáltató cég vagyunk, és a törvényben meghatározottnál több megváltozott munkaképességű dolgozót is alkalmazunk. A döntésem erre vonatkozóan egyszerre racionális és érzelmi töltetű. A terület, amelyen tevékenykedünk, rendkívül munkaerő-igényes, és évek óta egyre súlyosabban érinti a munkaerőhiány. Az a tapasztalatom, hogy ma, amikor a bérek folyamatosan emelkednek, egy csökkent képességű, azonban motivált munkaerő pontosan annyit képes megtermelni, mint egy egészséges, ám dolgozni nem akaró munkatárs, vagyis nyugodt szívvel fogadjuk be ezeket az embereket. Az érem másik oldala pedig, hogy hiszem: egy ekkora vállalatnak lehet a küldetése az érintettek társadalomba, munkaerő-piacra integrálása. Példát kell mutatni, ezáltal mi is megváltozunk, beleértve azokat is, akik ma még nem értik, miért akarom kézen fogni a csökkent képességekkel bírókat, vagyis mindez a cég etikájának is jót tesz” – fejti ki Nagy Ernő. 

A tulajdonos-cégvezető szerint a megvalósításhoz nagyon komoly szemléletváltásra van szükség a menedzsmentben, a küldetéstudat így tud a felső szintekről a kollégák szintjére legyűrűzni, ők lesznek ugyanis a megváltozott munkaképességű munkavállalók közvetlen munkatársai. „Természetesen a megrendelőink támogatása is elengedhetetlen a folyamatban. A Richter Gyógyszergyárak, ahol János is dolgozik nagyon partnerien fogadták a kezdeményezésünket. Aktuális célkitűzésünk, hogy az IKEA áruházakban, akiknek szintén szolgáltatunk, vendégforgalom mellett kérjük a csökkent képességű dolgozók segítségét, így ugyanis újabb kapukat tudunk majd kinyitni.”

A megváltozott munkaképességű dolgozók esetén hatalmas hangsúlyt kapnak a sikerélmények, ezek tartják ugyanis a rendszerben őket, ami egyértelműen munkáltatói felelősség, és egy olyan ígéret, amit nem lehet visszavonni. „A tervezett türelem a kulcs. A belső menedzsment képzések egy része a módszerek tudatosításáról szól, ezzel kezdődik az érzékenyítés. Kiemelt szerepe van a kommunikációnak is, azonnal kell tudnunk reagálni a munkavállalói igényekre. Éppen ezért minden érintett kollégánkról vezetünk egy munkaélet-lapot, feljegyezzük, hol, hogyan dolgozik az illető, van-e bármilyen nehézsége, mivel így tudjuk megelőzni a kudarcokat. Náluk ez egy kézben összpontosul, a sorstársi segítő referens önálló státusz a menedzsmentünkben. Ő maga is látássérült, így valódi összekötő kapocs közöttünk és a végrehajtás között, és általa mi is folyamatosan tanulunk” – mesél gyakorlatukról Ernő.   

Amit tudni érdemes

A korábban említett törvényi kötelezettség szerint a legalább 25 főt foglalkoztató cégek esetén az állomány öt százalékának megváltozott munkaképességűnek kell lennie. „A rehabilitációs hozzájárulás szolgál ösztönzésül az érintett vállalatoknak. Az adót annyiszor kell megfizetni, ahány fő hiányzik a létszámból, összege 2018-ban személyenként egymillió-kétszáznegyvenkétezer forint, ami évente fizetendő. Amennyiben a cég vállalja a megváltozott munkaképességű munkavállaló alkalmazását, az ésszerű alkalmazkodás elvét követve kell eljárnia. Európai Uniós szabályozás is van erre vonatkozóan, hazánkban pedig az egyenlő bánásmód törvénye az irányadó. A munkáltatónak tehát ésszerű keretek között alkalmazkodnia kell a megváltozott munkaképességű dolgozó speciális igényeihez. Amivel még számolni kell, hogy az érintett munkavállalóknak a rendes szabadságon felül további öt nap pótszabadság is jár” – emel ki a legfontosabb tudnivalókat Dr. Ozvári-Lukács Ádám, a Motiváció Alapítvány jogásza.

Amennyiben megváltozott munkaképességű álláskeresőként segítségre lenne szükségünk, a Motiváció Alapítványt bátran kereshetjük kérdéseinkkel. Ide kattintva pedig olyan állások között böngészhetünk, ahová megváltozott munkaképességű munkatársakat is tárt kapukkal várnak. Mert mindenkire szükség van!

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, munkahely, megváltozott munkaképesség, küldetés, rugalmasság