Mitől vagyunk motiválatlanok a munkában?

Időközönként természetes, hogy motiválatlannak érezzük magunkat a munkánkban, ennek azonban nem kell így maradnia! Andráska Zsófia sikertréner, coach és mentor segítségét kértük abban, hogy hogyan ismerhetjük fel az első jeleket és hogyan kerülhetjük el a kiégést, .

Az emberi kíváncsiság természetes állapot

A fejlődés vágya, a kíváncsiság az alapvető természetünk része, és ha úgy érezzük, ez már nincs meg bennünk, akkor motiválatlanságról beszélünk. Ha nem tudjuk már olyan lelkesedéssel végezni a munkánkat mint régen, folyamatosan fáradtnak és levertnek érezzük magunkat, egyre többet gondolunk arra, hogy ez így nem mehet tovább és változtatnunk kellene, érdemes ránéznünk arra, hogy mi a gyökere ennek a problémának, mitől alakulhatott ki. „Különböző okai lehetnek a motiválatlanság kialakulásának – lehet, hogy valakinek túlságosan monotonná válik egy-egy feladat, mert évek óta ugyanazt csinálja és nem rejt már kihívást neki a munka. Ha valami nem elégíti ki a kíváncsiságunkat, az érdeklődésünket, könnyen beleragadhatunk egy feladatkörbe. A monotónia is ilyen. Ha valaki évekig ugyanazt ismétli, valószínűleg el fogja veszíteni az érdeklődését” – magyarázza a motiválatlanság lehetséges kiváltó okait Zsófia. – „Sokszor viszont nem ezek állnak a háttérben, hanem az, hogy túl vagyunk hajtva, túl sok az elvárás, bizonytalan a környezetünk – ilyenkor a motiválatlanság a folyamatos stresszre adott válaszreakció.”

A motiválatlanság mindig csak egy tünet

Ha valakiben időről időre motiválatlanság alakul ki, az mindig valamilyen mélyebb problémának a tünete Zsófia szerint. „A túlhajszoltság, az elvárások tömkelege, a rengeteg feladat, aminek sosem érünk a végére, illetve ha nem tudunk kiigazodni a feletteseink egymásnak ellentmondó elvárásain, könnyen vezethet oda, hogy már nem is akarjuk jól csinálni a feladatunkat” – mutat rá a problémára a szakértő. – „Az is gyakori, hogy valaki megunja azt, hogy a munkájának nincsen kézzelfogható eredménye. Amikor elkezd dolgozni az adott területen, még maga a betanulás, a szakma elsajátítása kielégíti a kíváncsiságát, de aztán eltelik pár év és azt látja, hogy valójában semmi értelme nincs annak, amit csinál. Főleg adminisztrátori munkakörökben szoktam ilyet látni, mert ebben a szakmában is csak a dolgok egy részére látunk rá, nem tudjuk, hogy mit eredményez a munkánk, nincsen visszacsatolás, nem tudjuk megünnepelni az eredményeinket, így egy idő után fásultak leszünk. Ilyenkor szoktak az emberek pályát módosítani és gyakran választanak olyan szakmát, aminek kézzel fogható eredménye van – például kézműveskednek.”

Az érdeklődési körünk életciklusonként változik

Teljesen természetes, ha ma már nem tölt el minket ugyanakkora lelkesedéssel az, ami tíz évvel ezelőtt igen. Az, ami húsz évesen foglalkoztatott minket, nem feltétlenül érdekel harminc vagy negyven évesen, így ha ilyen történik velünk, ne okoljuk magunkat a helyzetért! „Az emberek munkához való viszonya életciklusonként változik, így ha a munkakörünk vagy a munkakörülményeink nem is változnak, fogadjuk el, hogy mi változtunk.” Érdemes felismerni a motiválatlanság első jeleit, hogy ne ragadjunk bele hosszú távon egy ilyen élethelyzetbe, mert az könnyen kiégéshez vezethet. „Az első jelek közé tartozik, amikor valaki ironizál, viccelődik, lesajnálóan beszél a munkájáról. Később jön az enerváltság, az érdektelenség, ami egy idő után a magánéletre, párkapcsolatra is kihat. Ha nem ismerjük fel időben a jeleket, könnyen áteshetünk ezeken a fázisokon és van egy pont, ahonnan már nem lehet visszafordítani, újra felkelteni az érdeklődésünket valami iránt. Ha időben elkapjuk, még tudunk változtatni a körülményeinken, de a kiégés utolsó fázisában már csak a teljes váltás segíthet.”

A motivációnkat kaphatjuk kívülről, de fakadhat belülről is

Ha nem kapunk elég visszajelzést a felettesünktől, nem tudjuk, hogy jól végezzük-e a munkánkat, vagy kizárólag kritikában nyilvánul meg a visszacsatolás, az bárkit el tud bizonytalanítani. „Az elismerés, ami megnyilvánulhat akár pénzbeli juttatásban, rangban, előre lépésben vagy dicséretben, egy külső motivációs forrás. Van, akit ezek a dolgok hajtanak, és ha ezek sérülnek, akkor tartósan elveszi a kedvüket a munkától. A motivációnk azonban fakadhat a természetes belső kíváncsiságunkból is, de ez nem mindig kell, hogy a munkában fejeződjön ki. Attól, hogy nem feltétlenül azonosítjuk magunkat a munkánkkal és a szakmai sikereinkkel, még lehetünk motiváltak a magánéletünkben, anyaként, nagyszülőként. Nagyon evidensnek tartjuk, hogy ugyanolyan motiváltnak kellene lennünk az életünk minden területén, de ez nem biztos, hogy ez mindig járható út. Tekinthetünk úgy is munkánkra, mint egy eszközre, ami segít minket abban, hogy jól éljünk. Több kliensem van, akit nem igazán érdekel a munkája, egészen más dolgok foglalkoztatják, míg mások a munkájukban önmaguk kiteljesedését látják. Abszolút egyénfüggő.”

Kiégünk, munkát váltunk, kiégünk, munkát váltunk…

Mi történik olyankor, ha valaki időszakosan újra meg újra átéli a teljes motiválatlanságot és bizonyos időközönként munkát vált, de az új munkájában is rövidesen eljut egy kiégésközeli állapotba? Ilyenkor magunkban kell keresnünk az okokat, mert valószínűleg nem a munkával van a probléma, hanem magunkból fakad. „Ez egy ismétlődő mintázat, aminek az okait ki kell nyomozni. Lehet, hogy fennáll egy probléma, ami folyamatosan sérti a motivációnkat, de nem ismerjük fel. Két típusú ember létezik: van, aki azonnal beleugrik a hideg medencébe és van, aki először csak a lábujját lógatja bele és szépen lassan elmerül. Van egy kliensem, aki az első típusba tartozik; ő ezzel az elánnal vetette bele magát mindenbe. 200 százalékon pörgött folyamatosan, ha új munkája volt, minden mást dobott és imádta, amit csinál. Aztán rendszerint szétégette a saját energiáit és megutálta” – meséli Zsófia. – „Ha ugyanaz a minta ismétlődik, érdemes megnézni, hogy mi történik mindig ugyanúgy a ciklusunkban, mi miatt jutunk el újra meg újra a kiégésig, mi sértheti a motivációnkat, mert sokszor mi magunk hozzunk azt létre.”

Nem kell mindig motiváltnak lennünk

Tévhit, hogy folyamatosan motiváltnak kell éreznünk magunkat az élet minden területén. Mindenkinek más a motivációs szintje, és ha a motiválatlanságunk miatt elkezdjük magunkat okolni, az önvád csak ront a helyzeten. „Ha belegondolunk, a munka 50-100 évvel ezelőtt ténylegesen munka volt, tehát egy feladat, amit pénzért cserébe el kell látni. Az egy modernkori dolog, hogy a munka által akarjuk kifejezni önmagunkat, persze nem feltétlenül rossz, de nem ez az egyetlen járható út. A munka az életünk egy színtere, és ha más színterünk nincs, ahonnan táplálkozni tudunk, hanem kizárólag a munkában keressük a motivációt, könnyen kiéghetünk. Fontos, hogy képesek legyünk az egyensúlyt megteremteni, hiszen ha a magánéletünkben, a hobbinkban motiváltak vagyunk, az pozitívan hat vissza a munkahelyi motivációnkra is.”

Ha úgy érezzük, eljött a váltás ideje, nézzünk körül az aktuális állásajánlatok között és iratkozzunk fel az állásértesítőre!

Készítette: Kövecses Evelin

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala