A hibrid munkavégzés is vezethet kiégéshez?

A hibrid munkavégzés egyre gyakoribb megoldás a cégeknél; sok lehetőséget jelent, és ha jól meg tudjuk szervezni, rengeteg előnye van. Ilyenkor a munkavállaló a munkaidő egy részét az irodában, a többit pedig otthon tölti, ami a munka-magánélet egyensúlyra kifejezetten jó hatással lehet. A burnout, azaz a kiégés azonban gyakran nem csak ettől függ és még ebben a lehetőségekkel teli helyzetben is ránk nehezedhet. Hogyan vehetjük észre magunkon a kiégés jeleit? Mit tehetünk, hogy megelőzzük, illetve mi a teendő, ha már egyértelműen ezzel küzdünk? A témában Bán András igazít el minket, aki 25 év szerteágazó munka- és vezetői tapasztalattal rendelkezik és néhány komoly kiégésen ő maga is átesett.

„Azt hittem, hogy 36 évesen fogok egy irodában szívinfarktusban meghalni”

András 3 éve, teljes munkaidőben egyéni kliensekkel és csoportokkal foglalkozik, illetve egy Halottnak a coach című podcastet is vezet a kiégés témakörében. Az vezette erre az útra, hogy többször is megjelent az életében a kiégés, amin sok munka árán tudott csak változtatni. Sokáig közgazdászként dolgozott nemzetközi cégekben, főleg vezető pozíciókban, ami sok stresszel járt. „2011-ben éppen vezetőként dolgoztam egy budapesti cégnél. Túlfeszített időszak volt a munkahelyen és egzisztenciális kihívások is voltak az életemben. Egy felfokozott pillanatban, miután elolvastam egy e-mailt, nagyon erős mellkasi nyomást éreztem. Elkezdtem szédülni és azt hittem, hogy akkor és ott, 36 évesen fogok egy irodában szívinfarktusban meghalni. Kiderült, hogy „csak” egy pánikroham volt” – kezd bele a történetébe András, aki ezután az eset után kezdett el a kiégés témakörével foglalkozni. Akkoriban még a burnout nem volt a köztudatban Magyarországon, így rengeteg kutatómunkát és egy hosszabb terápiát is igényelt, mire rájött, hogy mi is történt vele. „A kiégés nem csak egy egyszeri periódus volt az életemben, hanem később is megjelent, amikor külföldre költöztünk a családommal. Akkoriban is voltak pánikrohamaim, amikből rengeteget tanultam.”

Tartósan fennálló krónikus stressz okozza

Honnan tudhatjuk, ha mi is kiégéssel küzdünk? Nehéz megítélni, mert az utóbbi időben a burnout egyfajta közhelyes buzzword-dé vált, és sokszor mondják olyan helyzetekben is, amikor feltehetően nem erről van szó. „Érdemes egy rövid definícióval meghatározni, hogy mi is a kiégés: 2019-ben a WHO az ENSZ-szel közösen nyilvánította betegséggé. Egy olyan tartósan fennálló krónikus stressz eredményeként fellépő testi-lelki-szellemi kimerültség, amit nem tudsz egy hétvége alatt kipihenni” – magyarázza András. A kiégésnek emellett több fázisa is van, így ettől is függ, hogy pontosan milyen jelekre kell odafigyelnünk.

Az idealizmus fázisa

Az első fázisban még nehéz kiszúrni a kiégés jeleit, mert egy hatékony, pörgős időszakról beszélhetünk. „Ilyenkor jellemző az emberre a hiperaktivitás. Szívesen hazaviszi a munkát, új tevékenységekbe kezd, lelkes, túlórázik, építi a saját vállalkozását, tehát túlpörgi magát. Van benne egy kis mindenhatóság érzés, hogy mindenre képes vagy, bármit meg tudsz csinálni. Érdemes azonban ilyenkor feltennünk magunknak a kérdést, hogy fenntartható-e ez a munkatempó? Az rendben van, hogy 1-2 hétig megnyomok egy projektet, de vajon tudom ezt csinálni 1-2 évig? Ha gyanús, hogy nem, akkor már itt vissza kell venni és reálisan meg kell fogalmazni a céljainkat” – javasolja a szakértő.

A stagnálás és frusztráció fázisa

A túlpörgés után az ember azonban elfárad, csökken a teljesítőképessége és kezd egyre nyilvánvalóbbá válni, hogy baj van, változtatni kell. „Ebben a szakaszban elkezdenek hiányozni a valódi célok, a stressztűrőképesség alacsonyabb, ingerlékenyebbek leszünk, kevésbé tudunk fókuszálni és elkezdjük kerülni a kollégákat. Megjelenhetnek kisebb-nagyobb fizikai betegségek is, akár párkapcsolati problémák, illetve túlzott evéssel vagy túlzott szerbevitellel próbáljuk meg magunkat jutalmazni ebben a frusztrált állapotban.”

Az apátia fázisa

A kiégés utolsó fázisa már klinikai depresszióhoz is vezethet, így mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni. „Általános érdektelenség jellemzi ezt az időszakot, az ember szenvedélyre és érzelmekre sóvárog, feladja a hobbijait, merev lesz a gondolkodása. Szélsőséges esetben szuicid gondolatok is megjelenhetnek” – magyarázza András. – „Azért érdemes tisztában lennünk ezekkel a fázisokkal, hogy már időben észrevegyük és megelőzzük a kiégést. Fontos az is, hogy ezek a fázisok oda-vissza átjárhatók, így bármeddig is jutottunk el a kiégésben, mindig fel lehet épülni.”

A hibrid munkavégzés legtöbbször egy kényszerből hozott változás – így lehet negatív hatása is

A kiégés nem csak akkor történhet meg velünk, ha folyamatosan túlórázunk és túlvállaljuk magunkat a munkahelyünkön, hanem még egy olyan előnyös foglalkoztatási formában is, mint amilyen a hibrid munkavégzés. „Általánosságban véve azt gondolom, hogy a hibrid munkavégzés szuper. Az irodai munkásoknak ez egy nagyon jó lehetőség, azonban vannak szempontok, amikre oda kell figyelni ahhoz, hogy ez egy jobb minőséget hozzon az életünkbe. Azt látnunk kell, hogy a legtöbb cégnél ez egy kényszerből hozott változás, ami a világjárványra reagál – és azok a változások nem szoktak jól esni, amit nem kíván az ember. Én azt látom, hogy sok cég nem szívesen alkalmazza a hibrid munkavégzést, de az nagyon beszédes, hogy azok az irodai dolgozók, akik fél-1 évig otthonról tudtak dolgozni, most nem akarnak visszamenni az irodába. Ilyen szempontból van egy nyomás a munkaadókon, hogy a jó munkaerő megtartása végett kénytelenek bevezetni ezt a munkaformát. Ez nem feltétlenül mindenkinek az érdeke, ezért sok feszültség lehet benne.”

Teremtsük meg a munkavégzés feltételeit otthon is

Ha hibrid formában dolgozunk, mindenképpen kellő figyelmet kell szentelnünk annak, hogy a munkavégzés feltételeit megteremtsük magunknak, ellenkező esetben egy folyamatos stresszforrás lehet az otthoni munka, ami előbb utóbb ugyanúgy kiégéshez vezethet. „Itt nem csak az ergonómiára kell gondolni, hogy legyen egy kényelmes székem, hanem arra is, hogy be tudjam csukni az ajtót, a gyerekek ne ugráljanak a fejemen, miközben én dolgoznék. Az egy extra stresszt jelent, ha a munka és a magánélet egy térben zajlik; ha én egyszerre főzök vacsorát a családnak, miközben a fülemen ott a főnök egy meetingen, de még közben a lábujjammal tologatom a porszívót, az biztos, hogy nem lesz hatékony” – sorolja András.

Otthoni munkavégzésnél azt is figyelembe kell venni, hogy nem csak helyben, de időben is el lehetünk tolva a kollégáinktól. „Ennek akkor van értelme igazán, ha felismerjük, hogy egy aszinkron munkavégzésről van szó. Lehet, hogy én este 7-től 10-ig vagyok a leghatékonyabb és akkor tudok dolgozni. Vagy reggel 6-tól 9-ig. Én mindenkit arra biztatnék, hogy dolgozza ki magának azt a rendszert, ami neki a legjobban működik, és ahhoz tartsa magát. Ezzel sok stressztől óvjuk meg magunkat” – hívja fel a figyelmet az időmenedzsment fontosságára a szakértő.

Csökkentsük a követelményeket vagy növeljük az erőforrásainkat

Az is sokat segíthet, ha be van építve a munkaidőbe egy-egy élő találkozás, amikor bent töltünk időt a kollégáinkkal a munkahelyen. Ilyenkor fontos, hogy inkább a kollaboráción legyen a hangsúly és azzal foglalkozzunk, amit csak együtt tudunk csinálni, a fókuszált munkát pedig otthon, egyedül végezzük. „Sokszor probléma, hogy a vezetők nem bíznak a dolgozóikban. Egy statisztika kimutatta, hogy a COVID előtt egy átlag amerikai irodista 15,1 órát töltött egy héten meetingeken. Ez a szám a COVID alatt felment 21,5-re, tehát több mint 25%-kal emelkedett a meetingek ideje. A kiégés mindig arról szól, hogy a követelmények sokkal magasabbak, mint amennyi erőforrással rendelkezünk. Meg kell néznünk, hogy a hibrid munkavégzésben mi az, ami extra követelmény és stresszt jelent nekünk. Ha ez például a sok meeting, akkor az egy jó megoldás, ha megpróbáljuk megbeszélni, hogy ne kelljen annyin részt vennünk” – javasolja András.

Ha a fentieket figyelembe vesszük a rutinunk kialakításánál, akkor van egy jó támpontunk ahhoz, hogy azonosítsuk, mi az, ami túl sok stresszt jelent a munkában. És ha valami túl sok, akkor vagy a követelményeket kell csökkenteni, vagy az erőforrásainkat növelni.

Készítette: Kövecses Evelin

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala