Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

A 2000 márciusában tartott Lisszaboni Csúcs új stratégiai célt tűzött az EU-elé, nevezetesen, hogy a világ legversenyképesebb és legdinamikusabban működő, tudásalapú gazdaságává kell válnia 2010-re. Ehhez a kutatás-fejlesztés, az innováció és a belső piac tökéletesítését, munkamegosztását kell megszervezni - mondták egybehangzóan az EU gazdaságpolitikusai - hogy a kitűzött cél alapjait lefektethessék.

Munkamegosztás 

Amennyiben több ország köt gazdasági szövetséget - a későbbi anomáliák elkerülésének érdekében - harmonizálniuk kell az iparukat, mezőgazdaságukat és az oktatásukat, hogy semmilyen termékben, eszközben, vagy szakemberben se legyen túltermelés, vagy hiány. Így működtek egykor a világbirodalmak is.

Ezt az "abszolút előnyök" elméletének mentén kezdték a törvényalkotók kidolgozni. Az "abszolút előnyök" elméletének lényege pedig, amit Adam Smith a modern közgazdaság tudomány megalkotója dolgozott ki, hogy az adott ország azon termék előállítására szakosodjon, amelyben abszolút előnye van. Ez logikus elv, melynek értelmében az EU tagországok földrajzi, gazdasági és társadalmi sajátosságait alapul véve osztják fel egymás között demokratikusan a szerepeket. Ez az elv a komparatív előnyök figyelembevételével zajlik, ami azt jelenti, hogy minden ország azon termék előállításra szakosodik, amelyben nagyobb komparatív előnnyel, vagy kisebb hátránnyal rendelkezik.

Munkamegosztás az EU-ban

Az országok közötti munkamegosztásnak már a KGST idején is hagyománya volt. Tökéletes precizitással volt leosztva, hogy ki gyárthat autót, buszt, vagy szalámit, de a humánerőforrások képzésének helye is pontosan ki volt jelölve. Annak idején, mi az éléskamra és az oktatás nemes szerepét kaptuk, amivel sikeresen tudtunk még élni is.

Amikor az elvből gyakorlat lesz

Az Európai Unió harmonikus, gazdasági munkamegosztását a gyakorlatban természetesen számtalan akadály nehezíti és keresztezi. A közel évtizedes gyakorlat ellenére is rengeteg anomáliát észlelhetünk, különösen a munkamegosztás területén. Ennek okait társadalmi és politikai következmények mentén érdemes vizsgálni, melyek az érdekek és ellenérdekek zűrös szövevényébe vezethet, aminek feltárása nem lehet e cikk feladata. Ám az, hogy milyen szerep várhat ránk az egységes Európa megszületésének pillanatában, már annál inkább.

Nem érdemes bosszankodni azon, hogy Magyarország - ami egy tradicionálisan mezőgazdasági ország volt évszázadokon keresztül - miért vásárol Hollandiából tejet, vagy Dániából búzát és sajtot. Nyilván azért, mert ott költséghatékonyabban kerülnek előállításra a nevezett termékek, mint itthon. Azon sem érdemes bánkódni, hogy nincs Magyarországnak egy nemzeti autómárkája. Hiszen mi gyártunk Audit, Suzukit, Opelt, sőt nemsokára már Mercedesünk is lesz. A munkamegosztás elve jó, ami remélhetőleg meghozza a hozzáfűzött reményeket.

Munkamegosztás az EU-ban

Magyarország ezt húzta:

Termelés és szürkeállomány


A kilencvenes évek elején csapatostul érkező multinacionális nagyvállalatok azért jöttek, mert adókedvezményt és olcsó, ám magasan képzett munkaerőt kaptak Magyarországon. Ennek köszönhetően egyre több gyár települt a Kárpát-medencébe, ahol kiváló teljesítményű, költséghatékony munkavállalók várták a lehetőséget. Ez a tendencia lassult, de mégis erős hatással bírt az oktatási rendszerünkre, ami egyre inkább specializálódott. A gyárakhoz nem csak munkások, vezetők, tervezők, mérnökök is kellenek szép számmal. Így a mi mérnökképzésünk minősége olyan, hogy az innen kikerült szakemberek számára az európai mozgástér természetes lehetőség. Ugyanez jellemző az informatikus, vagy a gépész szakokon diplomát szerzettekre is. Orvosainkról nem is szólva, aki az utóbbi években szinte meghódították Skandináviát. Egyetemeink hírneve, elismertsége komoly vonzerőt jelent még a tőlünk nyugatra elhelyezkedő tagállamok diákjainak is. Lehet, hogy néhány év múlva sikk lesz Budapesten egyetemre járni, úgy, ahogy ma Párizsban, Londonban, vagy Szentpéterváron?

Szerző: Hajós Dániel 
Fotó: profimedia.hu