Életünk nagy részét önmagunk fenntartásával töltjük: ételekkel, italokkal tápláljuk testünket, és keresetünket ezen túl otthonunkra, alapvető szükségleteinkre és pihenésre, szórakozásra költjük. Csíkszentmihályi Mihály, a híres flow-kutató azonban rávilágít egy érdekes tényezőre is. Szerinte nincsenek szigorú szabályai annak, hogy ténylegesen mennyit kell az embereknek dolgozniuk, és az elégedettségünk sem ettől függ.

Gondoljunk bele például, hogy az őskori vadászó-gyűjtögető életmódot folytató emberek, akiknek életformája ma Afrika és Ausztrália őslakosainál is fellelhető, mindössze 3-5 órát töltöttek munkának nevezhető tevékenységgel - az étel, a lakóhely, a ruházat és a szerszámok előteremtésével. A nap többi részében beszélgettek, pihentek vagy táncoltak.

A másik végletet XIX. század ipari munkásai képviselik, akiket gyakran napi 12 órán, heti 6 napon át dolgoztattak veszélyes bányákban, sötét gyárakban. És nemcsak a munka mennyisége, hanem a minősége is nagyon változó lehet. Egy régi olasz mondás szerint: "Il lavoro nobilita l'uomo, e lo rende simile alle bestie", azaz "A munka nemesíti az embert - de le is aljasíthatja." Ez a karakán mondás vonatkozhat általában a munkára, de értelmezhető úgy is, hogy a készségek fejlett szintjét megkívánó, szabadon végzett munka összetettebbé teszi az Ént, ám ugyanakkor kevés dolog tudja úgy megnyomorítani az embert, mint a kényszerből végzett, lélekölő munka.

Miért tesz boldogabbá a munka, mint a pihenés?

Egy beszédes felmérést hívunk segítségül cikkünk témájának kifejtéséhez! Az említett flow-kutató, Csíkszentmihályi Mihály és csapata egyik kutatásában egy sajátos belső konfliktusra bukkantak azzal kapcsolatban, ahogy az emberek a kenyérkeresetükről vélekedtek. Ezek derültek ki:

enlightened A megkérdezettek számára a legpozitívabb tapasztalataik a munkájukkal kapcsolatosak.
enlightened Ebből az következne, hogy erősen motiváltak foglalkozásukat tekintve.
enlightened Azonban a kutatás arra világított rá, hogy ezek az emberek mégis inkább azt választanák, hogy egyáltalán ne kelljen dolgozniuk.
enlightened Ám azt hihetnénk, hogy ennek kapcsán jobban élvezik a szabadidejüket.
enlightened Holott a legtöbben meglepően rosszkedvűek és nyomasztóan érzik magukat a pihenésre, szórakozásra szánt időben.

enlightened Számokban: a munka közbeni flow-élmény (vagyis az elégedettség, boldogság átélése) a megkérdezettek 52 százalékánál világosan érezhető volt. Míg ez a szám a szabadidő és szórakozás esetén drasztikusan lecsökkent 18 százalékra!

Érdekes jelenség, igaz? Igazi paradoxon, hiszen nem logikus a vágyak és igények alapján. Valójában az a magyarázata, hogy munka közben hasznosnak és fontosnak - ezáltal boldognak - érezhetjük magunkat. A szabadidőnkben, amikor úgy gondoljuk, nincs sok tennivalónk és képességeinket sem tudjuk kihasználni, szomorúság, gyengeség és lehangoltság törhet ránk.

Emellett más lehet a saját megítélésünk a munka- illetve a szabadidős tevékenységünkről. Amikor munkáról van szó, a belénk ivódott kulturális elvárásoknak szeretnénk eleget tenni: így "kell" dolgoznunk, ezeket "kell" képviselnünk stb. A kényszerűség magával hozza azt az attitűdöt, hogy a munka ezáltal csak teher, akadály, ami a szabadságunk korlátjaként jelenik meg, és ha csak tehetjük, inkább kerüljük el.

Valóban lehetnek olyan tényezők, amelyek megkeserítik a munkával töltött életszakaszunkat - és ez akaratlanul is átszivárog a magánéletünkbe.

A három leggyakoribb ok:

enlightened ha monotonná és kihívások nélkülivé válik a munkánk
enlightened ha konfliktusba kerülünk főnökünkkel, munkatársainkkal
enlightened ha kiégünk

Azonban tehetünk ezek ellen is. Például a stressz és a ránk nehezedő nyomás a legszubjektívebb tényező, irányításunk alá tudjuk venni. Szentmihályi szerint ugyanis stressz csak akkor van, ha átéljük: igen kirívó, objektív külső körülményekre van szükség, hogy közvetlen okok kiválthassák. Enyhíthetjük a stresszt jobb időbeosztással, a felelősség megosztásával, a kommunikációnk javításával, és így tovább. Persze mindent könnyebb megfogalmazni, mint meg is tenni. De kizárólag mi magunk tehetünk ennek érdekében, senki mástól ne várjuk.

És egy zárógondolat: a szabadidőnk elvesztegetése! A legtöbb ember alig várja a munkaidő leteltét, hogy hazamehessen, és élvezhesse a jól megérdemelt szabadidejét. Igen ám, csak jelentős hányaduknak mégsincs fogalma, hogy mihez is kezdjen magával ekkor.

Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Sokan képernyőrabságra kárhoztatják önmagukat - vagyis órákon át ülnek a tévé vagy éppen szörföznek a számítógép előtt - ami nagyon passzív és egyáltalán nem értéket teremtő tevékenység. Gondoljunk csak bele! Megnézünk két filmet egy este alatt, elolvasunk tíz bulvárhírt - és mivel leszünk többek? Mit tettünk bele ebbe az időszakba? Rávághatjuk, hogy kell a lazítás és a szórakozás is, de valójában a lelkünk mélyén tudjuk azt is, hogy sokkal pihentetőbb és szórakoztatóbb egy kedélyes vacsora a barátainkkal illetve a családunkkal, az, hogy megtanítjuk legózni a gyerekünket, vagy elolvasunk pár fejezetet egy izgalmas könyvből, újságból.

Vagyis "pihenés" címszó alatt valójában sokkal többet élhetnénk szabadságunk adta lehetőségeivel és élményeivel, mint sokszor tesszük. Pedig a szabadidő haszontalan eltöltése a legnagyobb pazarlás, ami az életünkben előfordulhat. Ha már megvan a közel optimális munkánk, fordítsunk figyelmet a pihenés élményekkel teli eltöltésére is!

Forrás: Csíkszentmihályi Mihály: Az áramlat, Akadémiai Kiadó.

Készítette: S. G.

Címkék: munkahely, karrier, munka, szabadság, öröm, flow