Mi lett az új évi fogadalmakkal?

Tegyük a szívünkre a kezünket, és legyünk egészen őszinték: ugye tettünk néhány nagystílű fogadalmat szilveszter éjjelén arról, hogy a kezdődő év egészen más lesz, mint az eddigiek? Elkezdünk sportolni, egészségesen táplálkozni, beiratkozunk egy képzésre, több időt töltünk a szeretteinkkel, új fejezetet nyitunk a karrierünkben, vagy belefogunk a saját vállalkozásunkba. A sort egészen hosszan folytathatnánk, a lényegesebb kérdés viszont, hogy mit is tettünk az elmúlt hetekben ezek megvalósításért. Aki most büszkén kihúzza magát, mert tudatosan halad a célja felé, annak nem fogunk újat mondani, aki azonban úgy érzi, megtorpant a lelkesedése, annak érdemes megfogadnia Limpár Imre, tanácsadó szakpszichológus tanácsait a továbblépéshez. 

Amikor eldördül a startpisztoly

A szakember szerint az újév, ahogy a születésnapunk is, úgynevezett nullázási pont, amikor lezárunk és újrakezdünk, legalábbis ilyen vágyakat társítunk ezekhez a jeles időpontokhoz. „Az újévvel kapcsolatban egyfajta társadalmi felkapottság érzékelhető, a csapból is a fogadalmak témája folyik, egyszerűen trendi erről beszélgetni, ami tömegeket von be a folyamatba. A klisészerűség miatt azonban aligha van ereje ezeknek a gondolatoknak, mintha összemosolyogva nyugtáznánk egymás között, hogy a szó bizony gyorsan elszáll, és általában egyszerűen elmegyünk a magunknak tett ígéretek mellett” – mutat rá a téma ellentmondásosságára Limpár Imre.

Bár arra a kérdésre, hogy mit is hoz az újév, a legkézenfekvőbb válasz, hogy 365 lehetőséget, jellemzően mégsem így tekintünk az előttünk álló hónapokra. „A legtöbben úgy fogalmaznak, hogy talán idén szerencséjük lesz, bár azt is sejtik, hogy ehhez hozzá kell tenniük a maguk részét is. Ilyenkor kerülnek elő a sok éves elmaradások, mindaz, amit eddig nem tartottunk be, de most újra bizakodó, reménykedő attitűddel vágunk bele az újba: hátha most majd sikerül. A helyzet azonban az, hogy rendkívül ritkán következik be olyan változás az életünkben, ami egy ilyen hozzáállással tett fogadalomból ered” – osztja meg interjúalanyunk.

De hol a hiba?

A történet kétesélyes, de a szomorú hír, hogy a lendület gyakorta elfogy a hónap végére, és maradnak a régi, ismerős gyakorlatok. „A tapasztalat azt mutatja, hogy az elhatározás általában csak az első akadályig tart. Ha például valaki a rendszeres mozgást tűzte ki célul, de közbejön egy enyhe megfázás, az máris tökéletes ürügy arra, hogy kihagyjon néhány alkalmat, aztán jönnek a további kifogások, vagyis beindul a halogatás gépezete. A másik gyakori probléma, hogy nagyon végletesen fogalmazzuk meg a fogadalmunkat, azt mondjuk, hogy soha, mindig vagy innentől kezdve, ami igazi csapda, beláthatatlan és teljesíthetetlen, ahogy az sem célravezető, ha csupán annyit mondunk, majd idén munkát váltunk” – sorolja a szakértő.

Nagy távlatok helyett néhány hónapos vagy negyed éves időintervallumokban ajánlott gondolkodnunk, és a leghatásosabb, ha a megvalósítás során mindig az adott napra koncentrálunk, ezt ugyanis sokkal könnyebben a kontrolunk alá vonhatjuk, és számon kérhetjük magunkon, mint az éves-fél éves teljesítményt. „Ha a sportnál maradunk, és úgy határozunk, hogy minden nap ötven fekvőtámaszt fogunk végezni, akkor ahelyett, hogy egyből belevetnénk magunkat a végtelennek tűnő gyakorlatsorba, nézzük meg, hány fekvőtámaszra vagyunk aktuálisan képesek, majd innen építkezve teremtsük meg az új szokásunkat, fokozatosan. Fontos azonban tudnunk, hogy minden változás csupán az elején érdekes, néhány hét után elmúlik az újdonság varázsa, jön a monotonitás, és ezzel együtt a holtpont, ami jó alkalom a kilépésre” – figyelmeztet Imre. Nem elég tehát rendszeresen gyakorolnunk az új szokást, azt is folyamatosan szem előtt kell tartanunk, mi a legfőbb motivációnk és kitűzött célunk.  

Az új stratégia

Mielőtt úgy determinálnánk az aktuális helyzetet, hogy máris (esetleg ismét) kudarcot vallottunk, tudatosítsuk magunkban, hogy azért, mert néhány napig elmaradtunk azzal, amit olyan lelkesen megfogadtunk, az még nem egyenlő a sikertelenséggel. „Az élet nem fekete és fehér, lássuk az egészséges szürkét is! Ha az elmúlt három hétben akadt öt nap, amikor csupán huszonöt fekvőtámaszt csináltunk a tervezett ötven helyett, és esetleg öt napig egyet sem, akkor is marad több mint tíz nap, amikor zseniálisan teljesítettünk. Mielőtt tehát minősítenénk magunkat, álljunk meg, és árnyaljuk a képet, majd pedig vonjuk le a szükséges következtetéseket. Vizsgáljuk meg, milyen körülmények akadályozták vagy segítették a haladásunkat, és ennek megfelelően próbáljuk meg kihozni a következő napból a legtöbbet” – tanácsolja interjúalanyunk.

A szakember szerint a gátló tényezőt nem ritkán a közvetlen környezetünk jelenti, éppen ezért nem mindegy, kinek mesélünk aktuális elhatározásunkról. „Az örömgyilkos barátok, családtagok akaratlanul veszik el a lelkesedésünket odavetett, kételkedő mondataikkal. Aki például saját vállalkozás indítását tervezi, biztosan találkozik olyan megjegyzésekkel, minthogy a biztos állásunkat ne kockáztassuk, vagy ne higgyük, hogy olyan egyszerű lesz a saját lábunkra állni. Érdemes tehát tisztáznunk magunkban, milyen hatások, vélemények bizonytalanítanak el bennünket, majd pedig egyszerűen zárjuk ki ezeket.”

A lendületünk akkor maradhat töretlen, ha pontosan tudjuk, merre is tartunk. „Ha magasabb pozícióra vágyunk, az önmagában még megfoghatatlan. Meddig szeretnénk ezt elérni, december 31-ig, vagy esetleg már a nyáron abban a bizonyos székben látnánk magunkat? Mit jelent számunkra a magasabb pozíció: szerződésben rögzített előléptetést, beosztottakat, jobb fizetést? És még egy elengedhetetlen kérdés: reális az elvárásunk? Rendelkezünk a szükséges tudással, tapasztalattal? Amennyiben a konkrétumokat rögzítettük, ajánlott kis lépésekben és mérhető egységekben gondolkodnunk, az apró sikerélmények ugyanis fenntartják a motivációnkat és elérhetővé teszik a végcélt. A tervünk akkor lesz működőképes, ha levisszük a hétköznapok szintjére: nézzük meg, hogy az a vezető, akinek látni szeretnénk magunkat, milyen tulajdonságokkal rendelkezik. Ha például határozott és meggyőző, de ebben még vannak hiányosságaink, kezdjünk el egy átlagos szerdán, a jelenlegi pozíciónkban dolgozni ezen, és ne feledkezzünk meg az önreflexióról sem, egy-két hónap elteltével” – fejti ki Imre.

Ahogy Frank Crane találóan megfogalmazza: „A szó önmagában erőtlen. Csak akkor képes hatni, ha hús-vér hordozóra talál.” Személyes felelősségünk tehát, teljesülnek-e fogalmaink, vagy a be nem tartott ígéreteinket szaporítják. Amennyiben elhatároztuk, hogy állást vágtunk, ne habozzunk, vágjunk bele! Személyes preferenciáink mentén válogassunk a több ezer álláslehetőség közül, és azzal is növelhetjük esélyeinket, ha aktuális önéletrajzunkat feltöltjük ide, így a munkáltatók számára is láthatóvá válunk. Az álomállásunk közelebb van, mint hinnénk!

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: célok, elhatározás, tervezés, haladás, eredmények