„Mi a bérigényed?” – így válaszolj profin
Nem tippelni kell, hanem tudatosan pozícionálni magad. Konkrét mondatminták, amelyek segítenek, hogy piaci adatokra támaszkodva, nyugodtan és magabiztosan beszélj a fizetésről.
Önnek ajánljuk!
„Mennyit szeretnél keresni?” – ez az a kérdés, amitől még a magabiztos jelöltek is gyakran lefagynak. Sokan félnek túl sokat mondani, nehogy kiessenek a jelöltek közül, míg mások inkább alálőnek, majd később jönnek rá, hogy alulértékelték magukat. Pedig a fizetésről való beszélgetés nem egy csapda, sokkal inkább tárgyalás, ahol a felek információt cserélnek. A kulcs nem az, hogy jól tippelj, hanem hogy kiderüljön, egyeznek-e az elképzelések. Ebben a cikkben megmutatjuk, hogyan készülj fel erre a kérdésre, mit érdemes mondani, és mi az, amit kerülj.
A bizonytalanság valódi oka nem a szám
A fizetésről beszélni sokak számára kényelmetlen, mert pénzről, önértékelésről és elvárásokról szól egyszerre. Gyakori félelem, hogy ha túl magas számot mondasz, azonnal kiesel a versenyből, de ugyanilyen gyakori hiba az is, hogy inkább keveset kérsz, csak hogy biztosra menj. A munkáltatók többsége azonban nem egyetlen konkrét számra vadászik, hanem azt figyeli, mennyire vagy tisztában a saját piaci értékeddel.
A válaszod sokat elárul arról is, mennyire vagy felkészült és mennyire kommunikálsz tudatosan, illetve hogyan pozicionálod magad szakmailag. Ha bizonytalan vagy, azt érezni fogják már a gesztusaidból is, ami gyengíti az alkupozíciódat, ha viszont túl magabiztosan, minden alap nélkül mondasz magas összeget, az szintén gyanús lehet. A jó válasz mindig egyensúly a realitás és az önérvényesítés között, ezért fontos, hogy ne improvizálj, hanem készülj fel előre.
Nézz utána, mi a reális fizu a szakmádban
A legnagyobb hiba, amit elkövethetsz, hogy hasraütésszerűen mondasz egy számot. A fizetési elvárás nem érzés, hanem adat kérdése kellene, hogy legyen, ezért érdemes több forrásból tájékozódni, mert egyetlen ismerős véleménye vagy egy régi hirdetés félrevezető lehet. Nézd meg az adott pozícióhoz tartozó aktuális álláshirdetéseket és figyeld meg, milyen sávokat adnak meg a hirdetésekben! Számít a tapasztalatod, az iparág, a cég mérete és a lokáció is. Ugyanazért a munkáért egy multinál és egy kis cégnél teljesen más bérszint lehet reális.
Fontos az is, hogy bruttó vagy nettó összegről beszélünk, mert sok félreértés ebből adódik. Ha van ismerősöd hasonló munkakörben, érdemes óvatosan rákérdezni a tapasztalataira, illetve online bérfelmérések és statisztikák is segíthetnek kontextusba helyezni magad. Minél több adatod van, annál magabiztosabban tudsz kommunikálni.
Jó hír, hogy ebben tudunk segíteni: a Profession.hu Bériránytűjében több ezer álláshirdetés és valós piaci adat alapján nézheted meg, milyen fizetési sávokat szoktak kérni a te szakmádban, tapasztalati szinteden és régiódban.
Így hangzik egy profi válasz a gyakorlatban – jó és rossz példák
Sokan azt gondolják, hogy erre a kérdésre egyetlen helyes válasz létezik, pedig inkább stratégiákról beszélhetünk. A legjobb, ha nem egy fix számot mondasz, hanem egy indokolt sávot.
Például: „A piaci adatok és a tapasztalatom alapján bruttó 650-750 ezer forint körüli sávot tartok reálisnak.”
Ez azt üzeni, hogy felkészült vagy, de rugalmas.
Egy másik jó mondat: „Fontos számomra a feladatkör pontos tartalma és a juttatási csomag is, de alapvetően 500 ezer forint körüli szintben gondolkodom.”
Rossz példa ezzel szemben: „Hát, igazából mindegy, csak legyen több, mint most.”
Ez bizonytalanságot és önértékelési problémát sugall.
Ugyanígy kerülendő: „Minimum egymillió, különben nem érdekel.”
Ez túl merev, és elzárhatja az utat a további beszélgetéstől.
Rossz válasz az is, ha visszakérdezel úgy, hogy nincs mögötte tartalom: „Önök mennyit adnának?” – és itt meg is állsz. A jó válasz mindig tartalmaz számot, indoklást és nyitottságot, így nem csak kérsz, hanem tárgyalsz.
Hogyan áll össze egy ütős válasz?
Egy jó fizetési válasz általában több elemből áll össze, nem csak egyetlen mondatból.
- utal a piaci realitásokra („piaci adatok alapján”)
- tartalmaz egy sávot, nem egy fix számot
- figyelembe veszi a pozíció pontos tartalmát
- teret hagy a további egyeztetésre
- nem mentegetőzik, de nem is támadó
- világos, érthető és magabiztos
Például egy jól felépített mondat így hangozhat: „A jelenlegi piaci bérek és az eddigi tapasztalatom alapján bruttó 600-700 ezer forintos sávot tartok reálisnak, de természetesen a feladatkör pontosítása után szívesen beszélek erről részletesebben.”
Ez nem tűnik követelőzőnek, mégis egyértelmű.
Ezzel szemben egy rosszul felépített válasz: „Nem tudom, mondjanak egy számot.”
Itt teljesen átadod az irányítást, és gyakorlatilag lemondasz az alkupozíciódról. A cél az, hogy partnerként jelenj meg a beszélgetésben, ne könyörögj, de ne is diktálj, egyszerűen tudd, mennyit érsz, és ezt kommunikáld.
Amikor még nincs kapaszkodód a számokhoz
Előfordulhat, hogy pályakezdőként vagy karrierváltóként tényleg nehéz belőni a reális számokat. Ilyenkor sem érdemes teljesen kitérni a válasz elől.
Mondhatod például: „Az eddigiek alapján a bruttó 500-600 ezer forintos sáv tűnik reálisnak.”
Ez őszinte, mégsem bizonytalan. A munkáltatók általában jobban értékelik a tudatos tanulási szándékot, mint a teljes tanácstalanságot.
Az is teljesen rendben van, ha hangsúlyozod, hogy a juttatási csomag egésze fontos számodra, nem csak az alapbér.
Például: „A fizetés mellett számít nekem a bónusz, a home office és a fejlődési lehetőség is.”
Így nem tűnsz pénzéhesnek, de nem is bagatellizálod el a kérdést. Ha nagyon bizonytalan vagy, előtte mindenképp nézz utána a piaci adatoknak, hiszen minél több információd van, annál kevésbé érzed magad kiszolgáltatottnak.
A fizetési elvárások megfogalmazása nem szerencsejáték, hanem tudatos felkészülés kérdése. Ha ismered a piacot, tisztában vagy a saját értékeiddel, és ezt jól kommunikálod, sokkal nagyobb eséllyel jössz ki jól az alkuból. Ebben segít a Profession.hu Bériránytű is, ahol több ezer álláshirdetés és valós piaci adat alapján nézheted meg, milyen fizetési sávokat szoktak kérni a te szakmádban, tapasztalati szinteden és régiódban. Így nem érzésből, hanem tényekből indulsz ki, amikor legközelebb felteszik a kérdést.
Készítette: Kövecses Evelin