Mesterségem címere: ceremóniamester

Amikor elhelyezkedünk első munkahelyünkön, legtöbbször nem is sejtjük, milyen izgalmas, kanyargós utak várnak ránk. Napjainkban egyre kevésbé jellemző a lineáris karrierépítés, sokan ugyanis akár egymástól egészen eltérő területekbe is belekóstolnak az évek alatt, sőt az sem ritka, ha valaki vállalkozóként teszi magát próbára, aktuális érdeklődését, terveit követve. Bár az önállósodás nem könnyű, komoly felkészülést és kitartást kíván, az elköteleződés és a kemény munka meghozza a gyümölcsét. Így történt ez Pócs Gyula esetében is, aki a Life Puzzle Wedding alapítójaként esküvőszervezőként és modern ceremóniamesterként imádott hivatásával keresi a kenyerét.

P: Hogyan indult a karriered? 

Gyula: Amikor főiskolás lettem, Budapestre kerültem, és egy hostess ügynökségnél vállaltam diákmunkát. Az italkóstoltatások során hamar kiderült, hogy amellett, hogy könnyedén teremtek kapcsolatot számomra ismeretlen emberekkel, meggyőzően tudok kommunikálni is. Kiemelkedő eredményeket sikerült elérnem, emiatt pedig felfigyelt rám nem csak az italgyártó vállalat, de egy hostess közvetítő cég is. Rövid időn belül kiemelt host lettem, majd supervisor, azaz vezető host, aki a különböző áruházakban dolgozó munkatársakat koordinálja és ellenőrzi a munkájukat. Mindeközben kiajánlottak animátornak egy rendezvényszervező céghez is. Nagyon megtetszett ez a terület, a ranglétra összes fokát végigjárva lelkesen tanultam és meneteltem előre. Az első évben máris az év animátora lettem, majd dolgoztam játékmesterként, nagyszínpadi moderátorként, és a rendezvényeket levezénylő, az animátorokot irányító házigazdaként is.

P: Ezután kanyarodott az utad a szolgáltatás-értékesítés felé. 

Gyula: Igen. Egy tárgyalás során olyan ügyesen alkudtam árat és kötöttem szerződést a partnercéggel, hogy magukhoz csábítottak, vagyis az akkori cégem ügyfele, egy iskolaszövetkezet lett az új munkaadóm. Itt projektkoordinátorként kezdtem el dolgozni, és amint megüresedett az értékesítési osztályvezető pozíció, felajánlották nekem. Ez hatalmas megtiszteltetés és lehetőség volt, rengeteget dolgoztam, hogy bizonyítsam a rátermettségemet; bővítettem például a szolgáltatási palettát, bevezettem a cégcsoport életébe az egyszerűsített foglalkoztatás üzletágat és bevezettem az „open office-t”, azaz a nyitott terű irodahasználatot. Öt évet töltöttem el itt, az azt követő három évben pedig még két másik vállalatnál dolgoztam, maradva az értékesítési területen, ám közben a rendezvényszervezéssel sem hagytam fel – a hétvégéimet továbbra is nagyszínpadi moderátorkorként és játékmesterként töltöttem.

P: Mikor fogalmazódott meg benned, hogy saját vállalkozásra vágysz? 

Gyula: Mivel apukám vállalkozó volt, korán szembesültem azzal, hogy milyen jó, ha azt csinálhatjuk, amit szeretünk. Vonzott a kötetlen, szabad munkastílus is. Így értelemszerűen régóta kacsingattam az önállósodás felé. Az első esküvőt 2014-ben a barátaimnak szerveztem, akkoriban ütött szöget a fejembe, hogy lehetne ezt hivatásszerűen is végezni, a vállalkozásomat pedig aztán 2018-ban indítottam el.

P: Nagyon pozitív, bátor kisugárzással rendelkezel. Volt benned félelem azzal kapcsolatban, hogy felhagysz a sokak által biztosként jellemzett alkalmazotti léttel? 

Gyula:

Azt gondolom, hogy sosincs olyan, hogy „a legjobb időszak”, amikor érdemes belevágni, mert – ahogyan az elmúlt hónapok is igazolták – bármikor érhetnek minket váratlan meglepetések, amelyek megnehezítik a mindennapjainkat. Természetesen én is tartottam a lehetséges negatív forgatókönyvektől, de alapos felkészülés előzte meg a döntésemet és közel 8000 névjegyzékkel a telefonomban nem kellett tartanom a megkeresések, ügyfelek hiányától. Az anyagiak terén viszont igyekeztem bebiztosítani magam: a bevételeim növekedésével párhuzamosan tudatosan gyűjtögettem, passzív jövedelemforrásokat építettem ki, valamint megpályáztam egy induló vállalkozói támogatást is. 

P: És a saját vállalkozás a folyamatos önképzést is magával hozza. 

Gyula: Igen! A haladás jegyében elvégeztem egy kulturális rendezvényszervező, illetve egy esküvőszervezői tanfolyamot, a brandépítésbe és a honlapkészítésbe pedig önállóan, online videók segítségével vetettem bele magam. Érdekes, hogy amint áthelyeztem a fókuszt az esküvőszervező cégemre, sorra jöttek szembe a lehetőségek – azóta is azt vallom, hogy ha igazán akarunk valamit, és teszünk is érte, akkor a befektetett energiánk meg fog térülni. Olyan nincs, hogy nem. Akkor nem akartuk igazán.

P: Modern ceremóniamesterként jellemzed magad, mit jelent ez? 

Gyula: A múltban csak vőfélyek voltak. Ők azok, akik összeverbuválják a násznépet, és segédkeznek az esküvő zökkenőmentes lebonyolításában. Tisztelem őket, hiszen Nekik köszönhetjük, hogy ez a szakma egyáltalán kialakulhatott. Régies, népies hagyományok szerint öltözködnek, rigmusokban beszélnek és harsányan kommunikálnak. Jellemzően a násznép szórakoztatása az elsődleges feladatuk, játékuk során akár kellemetlen helyzet elé is állíthatják az ifjú párt, ez teljesen elfogadott. Faluhelyen manapság is nagyon népszerűek, de hozzám és az egyéniségemhez nem igazán ez illik. Így én a modern vőfély szerepét választottam, vagyis ceremóniamester lettem, ami már inkább egy csendesebb, háttértámogató munkakör.

P: Mi minden tartozik a feladataid közé? 

Gyula: A feladataim a tervezési szakaszban kezdődnek, hiszen ötleteimmel, tapasztalataimmal már az esküvő forgatókönyvének megálmodásakor segítem az ifjú párt. Az esküvő napján a fő feladatom, hogy megoldjam a felmerülő, akár váratlan nehézségeket és helyzeteket, mint például egy nyári zápor, egy elszakadt harisnya vagy a technikai problémák. Ezáltal megóvom a párt a lehető legtöbb bosszúságtól és idegeskedéstől, hogy ők maximálisan egymásra, a násznépre és a nagy napjukra koncentrálhassanak. Miközben ők megélik az esemény minden pillanatát, én a háttérben irányítom a szolgáltatókat és a násznépet, hogy minden fontos esemény a lehető legtökéletesebben sikerüljön. Ha ellaposodik a hangulat, akkor bevetek pár játékot, amelynek az ifjú pár is részese lehet, de fontos, hogy ne hozza őket kellemetlen helyzetbe. Inkább a násznép szórakoztatása a fő cél, figyelembe véve az ifjú pár érdekeit. Önfeledt táncolást és szórakozást pedig soha sem állítok meg egy játék miatt. 

P: Jól hallom, hogy boldog vagy és elégedett? 

Gyula: Abszolút. Kezdetben tartottam attól, hogy az lesz a főállásom, amit korábban csak mellékállásban űztem. Elgondolkodtam, hogy ha a csak időközönként evett paprikás krumplit napi szinten fogom fogyasztani, vajon nem utálom-e majd meg? De szerencsére nem így történt. 2018 óta vagyok benne aktívan, és imádom a munkámat. Amikor régen azt mondták nekem, hogy a munkám lehet egyben a hobbim is, szkeptikus voltam, de rájöttem, hogy tényleg van ilyen. Csak megfontoltnak, tudatosnak és kitartónak kell lenni – így előbb-utóbb biztosan valóra tudjuk váltani az álmainkat! 

Ha már egy ideje mi is fontolgatjuk a váltást, merítsünk erőt Gyula szavaiból, és tegyünk meg már ma egy olyan lépést, amely közelebb visz minket a vágyott állomásunk felé! Keressünk bátran az álláslehetőségek között, személyes prioritásaink szerint, és vegyünk igénybe minden rendelkezésre álló segítséget. Maradjunk naprakészek, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is, hogy ne maradjunk le egyetlen nekünk való munkáról sem.

Készítette: Profession.hu

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, karrier, karrierváltás, hivatás, vállalkozás