Gyakornokból ügyvezető: egy nem mindennapi karrier története

Interjúalanyunk, Békefi László gyakornokként kezdte pályafutását  a Coca-Cola HBC Magyarország Kft-nél, ma pedig már a vállalat ügyvezető igazgatójaként tevékenykedik. Gyerekkorában teniszező vagy Forma-1-es pilóta szerettet volna lenni, és bár az élet végül másképp hozta, a versenyszellem és a sport szeretete a felnőtt életében is megmaradt. Karrierútja valódi példa lehet pályakezdőknek és úton lévőknek egyaránt – beszélgetésünkből fény derül a folyamatos fejlődés mozgatórugóira, sőt arra is, hogy hogyan kezelendők a sikereket olykor megelőző hullámvölgyek.  

P: Meséljen a kezdetekről: mi a végzettsége és milyen területen szerezte első munkatapasztalatait?

László: A Budapesti Gazdasági Főiskolán szereztem az első diplomámat vendéglátóipari közgazdászként, később a Pécsi Közgazdaságtudományi Egyetemen tanultam tovább, ahol elvégeztem a marketing szakot és angol szakfordítói képesítést is szereztem. A Coca-Cola HBC Magyarország Kft. volt az első és egyetlen munkahelyem: 2003-ban kerültem be a cég Managment Trainee programjába, ami kifejezetten a tapasztalatszerzést, valamint a szakmai továbbfejlődést támogatja. A tréningmodulokat teljesítve, a szervezet több területén is megfordulva ismerhettem meg a vállalat tevékenységét, és készítettek fel a vezetői munkakörre. Ez a program egészen kivételes lehetőséget nyújt a fiataloknak arra, hogy már a karrierjük elején értékes tapasztalatokat gyűjtsenek, és hogy – mentorok segítségével – karriertervet állíthassanak össze maguknak.

P: Nehéz volt bejutni egy ilyen sokak által irigyelt munkahelyre? Milyen feladatokkal bízták meg az első időkben?

László: Igen! Ide tényleg nagyon nehéz bekerülni. 2013-ban, amikor én jelentkeztem, 300 egyetemistából mindössze hármat vettek fel, én voltam az egyik. A 24 hónapos képzés során nagyon izgalmas volt belelátni a vállalat különböző területeibe, de engem már 12 hónap után kiemeltek a programból és a kecskeméti depo vezetőjévé neveztek ki. Fiatal voltam és mindössze egy éves gyakornoki tapasztalattal rendelkeztem, ugyanakkor mégis tizenhárom tapasztalt, sokat látott szakember vezetésével bíztak meg, ennek köszönhetően már a karrierem kezdetén megtanulhattam, hogy mindig csapatban kell gondolkozni és dolgozni. 

P: Melyek voltak karrierjének a legfontosabb állomásai? Volt egy konkrét célkitűzése, hova szeretne eljutni, vagy egyszerűen csak kiaknázta az adódó lehetőségeket?

László: Az említett program lényeges eleme volt a karriertervezés. Azt természetesen nem állítom, hogy már ekkor elhatároztam, hogy a vállalat vezetője leszek, azt viszont igen, hogy a marketing és az értékesítés lesz majd az a terület, ahol karriert szeretnék építeni. Ennek megfelelően dolgoztam az értékesítésen, kezeltem kiemelt vevőpartnereket, részt vettem a cég stratégiájának kialakításában, és dolgoztam a marketingen is. Ezek a feladatkörök rálátást adtak a szakmára és a vállalat működésére. Titkon persze arra vágytam, hogy egyszer majd értékesítési igazgató leszek, majd ez a vágyam teljesült is, amikor 2015-ben általános kereskedelmi igazgatónak neveztek ki. A cégcsoporton belül a kölcsönös tapasztalatszerzés jegyében rendszeresen rotálják a vezetőket az országok között, így 2016-ban Lengyelországba kerültem értékesítési igazgatóként. Arról álmodni sem mertem volna, hogy egy napon cégvezetőként térhetek vissza Magyarországra, de idén április 1-től én tölthetem be ezt a pozíciót. Komoly kihívás, nagy elismerés ez a kinevezés, azonban az elmúlt években a különböző munkakörökben elért eredményeim, a megszerzett tapasztalat és természetesen a kollégáimba vetett bizalom elég magabiztosságot ad nekem ahhoz, hogy bátran szembe tudjak nézni a feladattal.

P: Mennyi időt töltött külföldön, és mit adott ez a szakmaiságához?

László: Közel három és fél évet dolgoztam Lengyelországban, ami mind szakmai mind magánéleti szempontból meghatározó szakasza volt ez az életemnek. Ez a hazainál jóval nagyobb és összetettebb piac, eltérő kihívásokkal, nagyon erős versennyel a gyártók és a forgalmazók között. Mivel vállalatunk sikere nagyban függ a vevőpartnereinkétől, ezért a munkatársaimmal nagy hangsúlyt fektettünk a kereskedelmi partnereink eredményeire és elégedettségére. Lengyelországban is sokat foglalkoztam tehetségek toborzásával, és azzal, hogy biztosítsam számukra a szakmai fejlődés lehetőségét. A külföldi üzleti kultúra hozzásegített ahhoz, hogy tágabb perspektívából szemléljem a hazai környezetet, valamint ebben a pozícióban – a feladatok komplexitásából fakadóan – egy nagy csapat irányítását is elsajátíthattam. A legnagyobb kihívásnak és egyben sikeremnek azt tartom, hogy megtanultam, hogyan kell az embereket motiválni. Motiváció nélkül a munkatársak könnyen kimerülhetnek, ami hatással lehet a csapat hangulatára és a vállalat teljesítményére is.

P: Immár 16. évét tölti a vállalatnál. Mi adja a folyamatos motivációt az Ön számára? Hogyan lendül túl az esetleges mélypontokon, mi a „titok”?

László: Egy jó csapat felépítése, a kollégák támogatása kiemelkedően fontos, ez alapvetően határozza meg a viszonyomat a munkámhoz is. Hogy mi a folyamatos motivációm titka? Épp ez: a mi munkánkban is előfordulhatnak mélypontok, nehézségek, de a munkatársaimmal, az ő leleményükre és szaktudásukra támaszkodva ilyenkor is előre tekintünk. A mélypontok a tanulási folyamat részei számunkra, a hibákból levont tanulságokat pedig beépítjük a mindennapi munkánkba. Őszintén úgy gondolom, hogy ezeken a helyzeteken úrrá tudunk lenni, sőt az előnyünkre is tudjuk fordítani őket és mindig megerősödve jövünk ki belőlük. Emellett az is motivál, ha látom fejlődni a kollégákat, és hozzájárulhatok a haladásukhoz. Az egészséges versenyszellem is munkál bennem, ennek megfelelően az eredmények elérése és a vállalat piaci helyzetének megerősítése további lendületet ad. És persze segít a sport, valamint az, hogy alapvetően optimista vagyok.

P: Milyen következő célt lát maga előtt?

László: Újabb szakmai célként nem is lebeghetne más a szemem előtt, mint a frissen elnyert ügyvezető igazgatói pozíció, valamint az ezzel járó feladatok; és természetesen a vágy, hogy ne csak jó főnök, hanem kiváló vezető is legyek. Az ide vezető utat pedig nem lehet megspórolni. Amennyire időm engedi, igyekszem sokat beszélgetni a kollégáimmal, hogy jobban megismerjem őket. Összesen 1050 munkavállalót foglalkoztatunk, de közvetve, beszállítói láncunkon keresztül közel, 13000 embernek biztosítunk munkát. A teljesítményünk mögött tehát sok ember munkája és tudása áll, akikért felelősséggel tartozunk, emellett vezetőként lényeges számomra, hogy munkatársaimat körültekintő kockázatvállalásra is ösztönözzem, ugyanis ez a folyamatos innováció kulcsa. Ugyanakkor számomra minden pozícióban az volt a legfontosabb, hogy tanuljak abból, amit csinálok – nyitott vagyok a további fejlődésre, nemzetközi tapasztalatok megszerzésére.

P: És végül mit üzenne a mostani pályakezdőknek, hogyan kezdjenek bele karrierjük építésébe? Min múlik a hosszútávú sikeressé?

László: Legyenek kitartóak! Ne csak akkor, amikor a látványos eredmények jönnek, hanem akkor is, amikor egy kevésbé sikeres periódusban vannak. A siker akkor igazán tartós, ha megérdemelt, ha van mögötte teljesítmény. Tanuljanak nyelveket, enélkül ma már nincs karrier, szeressék, amit csinálnak, legyenek nyitottak az újra, legyenek rugalmasak, bátrak és tudjanak váltani, ha erre szükség mutatkozik. És tanuljanak az iskola után is, minden pozícióban, egész életükben!

Merítsünk a fentiekből, és fektessünk energiát önmagunkba, a fejlődésbe, a karrierünk építésébe. Amennyiben most tesszük az első lépéseket a munkaerőpiacon, itt találhatunk gyakornoki lehetőségeket, ide pedig a pályakezdőket várják. Tisztázzuk személyes prioritásainkat, és válogassunk a több ezer friss ehetőség között is. Legyünk naprakészek, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is!

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, karrier, fejlődés, gyakornok, ügyvezető