Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Minden munkahelyen vannak olyan kollégák, akik naponta többször is, akár óránként tartanak cigiszünetet, miközben a nemdohányzó munkatársaik tovább dolgoznak. Ez számos problémát vethet fel; sokaknak például szúrhatja a szemét, hogy dohányzó kollégái látszólag kevesebbet dolgoznak, de a cigarettafüst szaga sem elhanyagolható. A másik fél viszont érezheti, hogy olyan tevékenységért néznek rá rossz szemmel, ami egyértelműen magánügy. Hogyan lehet kezelni ezt a kérdéskört, mit tehet a munkáltató? Cikkünkben arra keressük a választ, hogy létezik-e olyan kompromisszum, amellyel a dohányzók jogai sem sérülnek, de a nemdohányzók sem érzik magukat hátrányos helyzetben.

 

A dohányzást nem tilthatják meg

 

A Munka törvénykönyve szerint a dohányzás megtiltásához nincs joga a munkáltatónak, viszont van egy, a nemdohányzók védelméről szóló törvény, amely lehetővé teszi, hogy a munkavállalók kezdeményezésére a munkáltató nemdohányzó munkahellyé nyilvánítsa a munkahelyet. Ha ilyen tiltásra nem kerül sor, akkor köteles egy nyílt légterű dohányzóhelyet kijelölni, ahol a dohányos kollégák a munkaszünetekben kijárhatnak. Kivételt jelentenek ez alól azok a munkahelyek, ahol nincs dohányzóhely kijelölésére alkalmas hely, például azért, mert csak zárt légterű helyiségek vannak, vagy mert a törvény nyílt légtérben is tiltja a dohányzást – ilyenek a közoktatási és gyermekjóléti intézmények.

 

A munkaszünet mindenkinek ugyanannyi

 

A főszabály szerint a 6 órát meghaladó munkavégzés esetén 20 perc munkaközi szünet illeti meg a munkavállalót, 9 órát meghaladó esetben pedig 45 perc, ami mindenkire egyenlően vonatkozik, tehát a dohányzó munkavállalók rendelkezésére is csak ennyi idő áll.

 

A legtöbb konflikus azonban abból adódik, hogy a dohányzó munkatársak sokkal többször járnak ki szünetre, maga a cigarettázás pedig egy időigényes folyamat, főleg, ha messze van a kijelölt dohányzóhely. Erre megoldás lehet, ha már az elején megállapodnak a munkáltatóval, hogy a munkaszünetet részletekben is kivehessék – az, hogy azt mivel töltik, az ő döntésük.

 

 

A dohányzást szabályozhatja a munkáltató

 

Hogy elkerülhetők legyenek a későbbi konfliktusok, a munkáltatónak érdemes már a munkaviszony elején tisztázni a dohányzással kapcsolatos szabályokat: például naponta hány alkalommal tarthat dohányszünetet a munkavállaló, és ez hány percet vehet igénybe. Ha nincs ilyen szabályozás a munkahely házirendjében vagy a munkahelyi szabályzatban, akkor a dohányzó kollégákra ugyanaz vonatkozik, mint a nemdohányzókra.

 

Nem különböztethetik meg hátrányosan

 

Arra még fontos kitérni, hogy az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény tiltja a hátrányos megkülönböztetés minden formáját, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport bármely helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője miatt kedvezőtlenebb bánásmódban részesül, mint mások. Emiatt tehát a dohányzók szankcionálása jogellenes lépés, így a munkáltató nem kötelezheti őket több munkára, nem vehet el tőlük szabadnapot, nem adhat nekik kevesebb fizetést a dohányzás miatt.

 

A nemdohányzókat lehet jutalmazni

 

Az azonban járható út lehet, hogy a nemdohányzó munkatársakat előnyben részesítse a munkáltató, például extra szabadnapot adhat nekik vagy kaphatnak több juttatást. Japánban például van egy cég, ami 6 extra szabadnapot ad azoknak az alkalmazottaknak, akik nem dohányoznak, ez pedig a dohányosokat is motiválta arra, hogy leszokjanak. Okosabb dolog tehát a nemdohányzók jutalmazása, mint a dohányzók büntetése, hiszen ezzel őket is arra sarkallja a munkáltató, hogy éljenek egészségesebben. Természetesen itthon is van erre példa, sokan csatlakoztak például a Kerékpárosbarát Munkahely mozgalomhoz, amellyel a biciklizésre ösztönzik a munkavállalókat, de a Bringázz a munkába! kezdeményezés is népszerű.

 

Készítette: Profession.hu

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala