Az egyik legfontosabb képesség: a kreativitás

Ha álláshirdetéseket böngészünk, a meghirdetett pozíciótól függetlenül szinte mindegyikben elvárásként szerepel a kreativitás, mint az ideális jelölt ismertetőjele. Mivel ezt a fogalmat gyakran tévesen a művészi vénával vagy a kézügyességgel azonosítjuk, könyvelőként, asszisztensként vagy épp raktárosként homlokráncolva kérdezhetjük magunktól, hogy az adott munkakörünkben mégis miért releváns ez a készség. Mai cikkünkben Szlafkai Éva kommunikációs szakember, az Élj kreatívan c. könyv írójának és a Szikra magazin alapítójának segítségével járunk utána, hogy mit, illetőleg mennyi mindent jelent a kreativitás, valamint tippeket adunk annak megállapításához is, vajon mi magunk rendelkezünk-e ezzel a sokrétű képességgel. Annyit már most elárulhatunk, hogy a válasz: igen! 

Változó világ, változó megoldások

Ahogy az elmúlt hónapok eseményei és a jelen történései is mutatják: napjainkban egyetlen dolog állandó, a változás, amivel természetesen már az előttünk járóknak is meg kellett küzdeniük. „A VUCA kifejezést a kilencvenes években kezdték el használni amerikai katonák, jellemzően egy bizonytalan harci helyzetre utalva, manapság pedig életünk és világunk leírására használjuk. A betűszó a következő négy angol szó kezdőbetűiből áll össze: változékonyság, bizonytalanság, komplexitás és kétértelműség. Ezek a jelzők jól tükrözik mindazt, amivel ma szembenézünk, hiszen váratlan események állítanak minket egyik pillanatról a másikra új kihívások elé, a tegnap megoldásai pedig nem nyújtanak gyógyírt a ma problémáira” – kezdi Éva. 

Nem meglepő tehát, hogy olyan nélkülözhetetlen, hogy kreatívak legyünk: 

„A kreativitás elvont fogalom, több, mint hatvan definíciója ismert, abban azonban mindenki egyetért, hogy egyfajta mentális energiát jelent, amely képessé tesz minket a megújulásra, új nézőpontok elsajátítására és az alkalmazkodásra is.” 

Ez a képesség mindig akkor bontakozik ki, amikor ki kell lépnünk a megszokott kereteinkből. Ha belegondolunk, életünk mennyi aspektusa változott meg például a karanténnal járó otthoni munkavégzés kényszerűsége miatt, máris beláthatjuk, hogy alkalmazkodtunk és valamilyen szempontból kreatívak lettük. Na de mely szempontok szerint osztályozhatjuk és vizsgálhatjuk a kreativitást?

Variációk egy témára

A közhiedelemmel ellentétben a kreativitás nemcsak a művészetekben ölthet testet – egy személy, valamely inspiráló, az önkifejezésnek teret adó környezet, egy üzleti folyamat, sőt, akár egy termék vagy szolgáltatás, vagyis maga a produktum is lehet kreatív. A szakértő szerint ezutóbbin belül a kreativitás öt nagy csoportját különböztethetjük meg:

1. A kifejező kreativitás lényege a spontaneitás, mint például a gyerekrajzok esetében. Ezeket nem kívánjuk értelmezni vagy minősíteni, csupán örülünk a létrejöttüknek. 
2. Az alkotó kreativitás esetében a képesség már fontosabb, mint a spontaneitás. Ezt használjuk például, amikor önéletrajzot írunk, egy szakmai ötleten dolgozunk, és ennek segítségével készülnek a festők szemet gyönyörködtető művei is. 
3. A feltaláló kreativitás tele van asszociációs lehetőségekkel, amikor már meglévő eszközöket, mintákat újszerűen használunk. Ebbe a csoportba tartozik például az újrahasznosítás minden formája. 
4. Újító kreativitásról akkor beszélünk, amikor valamely általunk ismert tartomány vagy terület megváltozik, például kialakul egy új művészeti ág, mint mondjuk az ételfotózás.  
5. Végül pedig létezik teremtő kreativitás, ami az egész világunkat megváltoztathatja – ez jellemezte az olyan nagy koponyákat, mint Elon Musk, Steve Jobs vagy Leonardo Da Vinci.

Viszlát, komfortzóna, üdv, bennünk lakó gyermek!

A kreativitást már most is számos helyzetben gyakoroljuk életünk és munkánk során – csak talán észre sem vesszük. „Az utóbbi hónapokban a megszokottnál jóval több időt töltünk a négy fal között, ennek hatására pedig sokan kezdtünk bele régóta vágyott tevékenységekbe: sütni-főzni tanulás, sportolás, a szabadidő újszerű eltöltése jellemzi a napjainkat. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, a problémaközpontú gondolkodást a lehetőségekre való fókuszálásra cserélték. Pontosan ez a kreativitás lényege is: hogy elhagyjuk a komfortzónánkat, és a jobb eredmény érdekében új módszerekkel kísérletezzünk”– magyarázza interjúalanyunk. 

Gyakran úgy hisszük, hogy a kreativitás egy adottság, amellyel születve különösebb megpróbáltatások nélkül evezhetünk át az élet viharain. A valóság azonban jóval árnyaltabb: „A kreatív emberek sokkal többször rúgnak kapura, mint ahány gólt lőnek, viszont minden vereség után felállnak és tovább próbálkoznak, ám a múzeumokban és a könyvesboltokban nem látjuk a kapufákat,csak az elkészült és sikeres műveket, a gólokat. Ezek mögött bizony rengeteg elpocsékolt vászon és összegyűrt papír is van, amely kellett ahhoz, hogy végül egy sikerüljön – tehát jó adag kitartás, küzdeni akarás és tettvágy kell buzogjon bennünk, ha elhatározzuk, hogy fejlesztjük kreatív képességeinket” – világít rá Éva, majd hozzáteszi, hogy hogy ha valamikor, most mindannyian előcsalogathatjuk kreatív énünket – csupán a gyerekkorunkig kell visszanyúlnunk!

„Gyerekként mind kreatívak vagyunk - emlékezzünk csak például a játék közben talált botra, ami a kezünkben mikrofonná változott a világot jelentő deszkákon! Rajzolás közben is bátran szárnyalt a képzelőerőnk, és lilára színeztük az eget, mert még nem tudtuk, hogy az égnek másmilyennek kell lennie. Később azonban megtanultuk azokat a kereteket, amelyekbe hajlamosak vagyunk ma is beleragadni” – emel ki egy lényeges fordulópontot interjúalanyunk. 

És folytatja a vélhetően sokunk számára ismerős folyamattal: „Az érdeklődés és a kíváncsiság helyett az idő előrehaladtával főleg az egyetemesen érvényes válaszok elfogadására nevelnek minket – nem csoda hát, ha elveszítjük a kíváncsiságunkat, és többé nem merünk, nem akarunk kérdezni. Sokatmondó, hogy a NASA kreativitás tesztjén a kisgyermekek kilencvennyolc százalékot, míg a felnőttek mindössze két százalékot értek el – pedig éppen a felnőttkorban tapasztalt (VUCA) világ változatos kihívásainak közepette lenne leginkább szükségünk arra, hogy higgyünk benne, varázspálcát tartunk a kezünkben.”

Változást hozó kérdések

Ideje tehát megtalálnunk a bennünk élő kreatív gyermeket - a szakértő szerint ehhez mindössze néhány jól irányzott kérdést kell megválaszolnunk.

„Mit jelent számunkra a kreativitás, mit gondolunk erről a készségről? Azok közül, akiket ismerünk, kit és miért tekintünk kreatívnak? Ő mivel foglalkozik? Hogyan gondolkodik? Miért gondoljuk mindezek alapján, hogy ő kreatív? Gyerekkorunkban mikor, milyen tevékenység közben éreztük magunkat annak? Milyen helyzetben érezzük ma magunkat elemünkben, felvillanyozva? A karanténidőszakban milyen helyzetben fedeztük fel egy teljesen új oldalunkat?” – sorolja a segítő kérdéseket Éva, majd folytatja azokkal, amelyek a megszokott kereteink között való gondolkodásból zökkentenek ki minket: 

„Hogyan világítja meg a problémánkat, ha úgy tekintünk rá, mint egy jéghegyre? Miképp tekintenénk rá, ha fele ekkora, vagy épp kétszer ekkora lenne? Hogyan látná egy pap, Walt Disney vagy esetleg Steve Jobs ugyanezt a problémát? Mi lenne, ha nagyon sok pénzünk lenne? Mit tennénk, ha száz évvel ezelőtt élnénk? Hogyan magyaráznánk el a problémánkat egy 6 éves gyereknek?”

A fenti kérdéseket megválaszolva könnyen előfordulhat, hogy ráébredünk, a problémánk jóval egyszerűbb, mint képzelnénk - elég hozzá egy másik nézőpontból tekintenünk rá. Bontakoztassuk hát ki a bennünk szunnyadó kreatív energiáinkat, őrizzük meg felnőttként is a bennünk élő kíváncsi kisgyereket, hogy az önéletrajzunkba büszkén és magabiztosan írhassuk készségeink közé a kreativitást! Keressünk bátran személyre szabottan a nekünk való álláslehetőségek között, és amennyiben a járvány miatt veszítettük el a munkánkat, vegyük igénybe a kifejezetten nekünk szánt segítséget is. Frissítsük önéletrajzunkat, valamint töltsük fel ide. A mielőbbi elhelyezkedés érdekében pedig kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is! 

Készítette: Profession.hu

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, karrier, kreativitás, problémamegoldás, önfejlesztés