Ha elveszítjük a munkánkat, hatalmas traumát élünk át. Főleg abban az esetben, ha a részben vagy egészben a saját hibánkból kerültünk az utcára. Gyakori jelenség az is, hogy nem vagyunk képesek talpra állni ezután és önbizalmunkat, önbecsülésünket összeszedve továbblépni. Azonban kizárólag magunkkal szúrhatunk így ki, aminek semmi értelme.

Ne feledjük, hogy a világ, amely körbevesz minket, és amelynek aktív részesei és irányítói is vagyunk, nem tökéletes. Nem a logikán, az igazságon és az egyenlőségen alapul. Ezek csupán olyan ideálok, melyet mi kergetünk. Az igyekezet, a tudás és a szorgalom mellett a sikerünk az érzelmeken, a sorsunk alakulásán és az emberi kapcsolatainkon is múlik. Talán ez az oka annak, hogy nem feltétlenül a legokosabb, legjobb, legtehetségesebb emberek aratják le a babérokat.

Kata fél éve keres új munkát. Ennyi ideje bocsátották el előző munkahelyéről. Ma már szembe tud nézni ezzel a helyzettel, és azt mondja, most már csak előre néz. "Amikor megkaptam a felmondásom, úgy éreztem, mintha hátba szúrtak volna. Nem is értettem! Fel voltam háborodva, és teljesen kibuktam. Olyan érveket kaptam magyarázatul, amiben nem éreztem kizárólag önmagamat felelősnek. Egy hónap kellett hozzá, hogy mégis egyetértsek a döntéssel." Kata kisüzleti ügyfélmenedzserként dolgozott egy informatikai cégnél, és az éves tervszámaiban hangsúlyosan szerepelt az új ügyfélszerzés.

Szinte kizárólag erre koncentrálva hajtotta az újabb szerződéskötéseket, míg nem mellékesen az addig stabil meglévő ügyfélkörének jelentős részét levadászta több konkurens vállalat. "Hatalmas pofon volt ez számomra - ismeri be -, de sokat tanultam belőle. Ebben a szakmában sosem lehet hátradőlni és állandónak tekinteni bármit is. Minden egyes nap újra és újra meg kell dolgoznom a meglévő és az új ügyfeleim elégedettségéért és bizalmáért is."

Állás nélkül: 6 tipp, hogyan álljunk talpra!

Sokféle magyarázata lehet annak, miért kerülünk egyik pillanatról a másikra a munkakeresők népes táborába. Akár szubjektív, akár objektív tényező áll a háttérben, és bármennyire is nehéz vele szembesülni és elfogadni, hogy így alakult, tovább kell mennünk!

Hogyan álljunk talpra és lépjünk tovább?

1. Elemezzük ki a helyzetet! Nézzünk szembe azzal, mit csináltunk rosszul! Miben tévedtünk? Milyen mulasztásunk volt? Legyünk teljesen őszinték önmagunkhoz.

2. Tanuljunk a hibánkból! Azzal, hogy kielemezzük, mi vezetett állásunk elvesztéséhez, sok hasznos felismerésre teszünk szert. Elsősorban tudatosítjuk magunkban, hogy mit NE csináljunk legközelebb. Ezen kívül az is világossá válhat, hogy miért reagáltunk így az adott helyzetben. Nem jöttünk ki a főnökünkkel? A munkatársainkkal? Nem szerettük azt a feladatot vagy munkakört? Nem volt nekünk való az a munkahely?

3. Nyissunk új ablakot! A legrosszabb, amit munkakeresőként tehetünk, ha begubózunk a négy fal közé, és kerüljük az ismerőseinket, barátainkat. Most duplán szükségünk van a támogatásra, a kapcsolataink újratöltésére!

4. Frissítsük önéletrajzunkatés közösségi profiljainkat! A munkakeresés nélkülözhetetlen segítőeszközei ezek. Fordítsunk rá kellő időt és odafigyelést!

5. Találjunk egy új állást! Igen, ez ilyen egyszerű. És határozottan tenni is kell érte, másképp nem megy. Folyamatosan legyünk képben a legfrissebb állásokról, figyeljük nap, mint nap, és azonnal csapjunk le a lehetőségekre.

Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

6. Lépjünk túl azon, ha valahonnan nem kapunk választ! Gyakran személyes sértésnek vesszük, ha semmilyen választ nem kapunk az adott cégtől vagy fejvadásztól. Ám felesleges emészteni magunkat, mivel ezzel senki sem akart megbántani bennünket. Az állásra jelentkezők óriási létszáma illetve a kiválasztó cég és személy kommunikációs kultúrája is befolyásolja azt, hogy van-e idő és lehetőség mindenkinek külön visszajelzést adni. Ha nem hívnak be, nézzük át újra a felvételi követelményeket, gondoljuk végig, hogy megfelelnénk-e a munkára, és írjunk egy újabb levelet vagy érdeklődjünk telefonon a továbblépési lehetőségről. Nyomulni kell, ez van!

Ne feledjük: senkitől sem várhatjuk, kizárólag önmagunktól, hogy szerezzünk egy új állást. Rajtunk múlik ez, és tegyünk meg érte mindent. Mindent, ami csak tőlünk telik! Gondoljuk végig ezt alaposan, és ne fukarkodjunk az erőfeszítéseinkkel és az energiáinkkal!

Készítette: S. G.

Címkék: álláskeresés, munkakeresés