Árulkodó közösségi profilok - Mire kíváncsi a munkaadó?

Az amerikai munkaadók 37 százaléka ellenőrzi a hozzájuk jelentkező álláskeresőket a közösségi oldalakon. A cég 3 évvel ezelőtti vizsgálatában még a munkáltatók fele lecsekkolta az álláskeresőket. A magyar jogszabályok nem tiltják az ellenőrzést, de a döntésben nem befolyásolhatja a HR-est a megszerzett információ.

A közelmúltban jelentős felháborodást keltett, hogy egyes munkaadók állítólag elkérik jelentkezőik jelszavát, hogy azok közösségi oldalain „belső ellenőrzést” végezhessenek. Ez a gyakorlat sérti az álláskeresők jogait, azt azonban bármely munkaadó nyugodt szívvel megteheti, hogy külső szemlélőként néz utána jelentkezője közösségi aktivitásának. A CareerBuilder megbízásából készült vizsgálat szerint ezzel a lehetősséggel élnek is a munkaerő-felvételt végző szakemberek.

A 2300 HR-szakértő és felvételről döntő munkaadó 37 százaléka ellenőrzi, hogy az állásra pályázó mit oszt meg magáról a Facebook, a Twitter vagy más közösségi oldalon. Ez a szám lényegesen kevesebb, mint a munkaerő-piaci tanácsadással foglalkozó cég 2009-ben mért 50 százalékos aránya, de még mindig elég sok ahhoz, hogy óvatosságra intse az álláskeresőket.

Mire kíváncsi a munkaadó?

A megkérdezettek 15 százaléka jelezte, hogy azért nem él ezzel a gyakorlattal, mert a vállalat kifejezetten tiltja a jelentkezők ellenőrzését – derült ki a felmérésből, amelyet az ELTE-TÁTK szemlézett. A HR-esek 11 százaléka egyébként azt is hozzátette, eddig még nem élt a lehetősséggel a felvételi eljárás során, de tervezi azt.

Az ellenőrzés során a munkaadók 65 százaléka arra kíváncsi, a jelentkező elég professzionális színben tünteti-e fel magát. 51 százalékuk így szeretné felmérni, a jelentkező habitusa illik-e a vállalati kultúrába, ugyanennyien szeretnének többet megtudni a pályázó egyéb kvalitásairól, míg 35 százalék arra kíváncsi mennyire sokoldalú az érintett. Alig 12 százalék jelezte, miszerint a közösségi jelenlét áttekintésével indokot keresnek arra, hogy a pályázót elutasíthassák.

Pozitív és negatív hatása is lehet

A vizsgálatban résztvevők harmada elmondta, volt már rá példa, hogy épp a közösségi ellenőrzés miatt utasítottak el jelentkezőt. Minden második válaszadó szerint az elutasítás oka az volt, hogy a pályázó provokatív és helytelen fotókat osztott meg, és 45 százaléknak helytelenítette, hogy drog és alkoholfogyasztásra utaló bejegyzéseket találtak a jelentkező oldalán. Az esetek 35 százalékában gyenge kommunikációs képességet véltek felfedezni, 33 százalékos arányban kiderült, hogy a pályázó előző munkaadóját online szidalmazta, míg 28 százalékos arányba nemre, etnikumra vagy vallásra vonatkozóan diszkriminatív megjegyzéseket találtak. A felmérés szerint az elutasított jelentkezők 22 százaléka esetében a közösségi oldalon megadott adatok alapján derült ki, hogy önéletrajzában valótlant állított képesítéseiről.

Az érem másik oldala ugyanakkor, hogy a munkaadók 29 százaléka állította, olyan adatokat talált a pályázó közösségi oldalán, amelynek köszönhetően a felvétel mellett döntött. 58 százalék szimpatikusnak, 55 százalék szakmai szempontból megfelelőnek, 54 százalék megfelelő kvalitásokkal rendelkezőnek találta a jelentkezőt. 51 százalék az online megosztott adatok alapján az álláskereső sokoldalúságát, 49 százalék kommunikációs képességeit, 44 százalék pedig kreativitását értékelte.

A kutatást végző cég szerint az eredmények arra hívják fel a figyelmet, hogy a publikusan megosztott adatok könnyedén bárki, akár a leendő munkaadó által is megtalálhatók az interneten. A cég szerint érthető, hogy a munkaadók a lehető legtöbb módon próbálnak meggyőződni a jelentkező alkalmasságáról, de épp ezért fontos, hogy a jelentkező is lássa, a meggondolatlan megosztások, illetve a megosztási beállítások ellenőrzésének elhanyagolása akár az elhelyezkedési esélyeit is ronthatják.

Magyarországon legális, de nem etikus

Soós Andrea Klára munkajogász korábban egy konferencián arra hívta fel a figyelmet, hogy a munkáltató közösségi oldalakon való „kutakodása” adatvédelmileg aggályos lehet. Az efféle honlapokon meg kell adni olyan adatokat, mint például az életkor, a születési hely, még a szexuális orientációjukat is nyíltan közzé teszik az emberek. Némelyik oldalon online játszhatunk is, ebből például kiderülhet, ha valaki munkaidőben szórakozik. Ha a fotók között alkoholmámoros bulikon készült vagy akár aktképek is szerepelnek, az már előítéletet szülhet a nyomozgató HR-esben.

A jogász szerint a közösségi oldalakon való ellenőrzés Magyarországon legális (bár nem biztos, hogy etikus). Néhány EU-tagállamban – Finnországban, Németországban és Angliában – azonban törvény tiltja. A magyar jogszabályok (a munka törvénykönyve  és az esélyegyenlőségi törvény) csak annyit írnak elő, hogy kizárólag a munkával összefüggő adatokról érdeklődhetnek egy állásinterjú előtt és közben, a magánélet tabu kellene, hogy legyen.

A jelentkezőnek lehetősége van az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordulni, ha bármilyen diszkriminációt gyanít abban, hogy nem ő kapta meg az állást. A munkáltató pert kockáztat, ha valamely védett tulajdonság (például nem, életkor, politikai, vallási meggyőződés, nemzetiség vagy nemi identitás) miatt utasítja el, és a büntetés mellett még kártérítést is fizethet. Angliában például előfordult: egy álláskereső szándékosan tett fel efféle adatokat, hogy biztosan megkapja a munkát – mesélte Soós Andrea.

A jogász szerint megoldás az lehet, hogy a felhasználók több profilt hoznak létre a közösségi oldalakon: külön a barátoknak vagy játékra, egy másikat pedig a munkahely számára. Az ellen azonban nem tehet semmit, ha a HR-es az ismerősévé válik, azaz „beépül”.