Z generáció: állandó pörgésben

Interjúalanyunk, Anna, 23 éves, nemzetközi marketingből szerzett alapdiplomát, de már az egyetem mellett is gyakornokként dolgozott. Később munkahelyet váltott, és egy éve már egy multinacionális cég junior brand menedzsere. A jókor jött pozíció, az elavult és drága oktatás miatt döntött úgy, hogy nem folytatja tanulmányait, véleménye szerint ugyanis a mesterdiplomával szemben a szakmai tapasztalat többet nyom a latban a mai munkaerőpiacon. Számtalan feladata van, naponta felelős döntéseket hoz, miközben szabadideje is be van táblázva. A generációjában hordozott előnyöket és hátrányokat a saját bőrén érzi – erről mesélt nekünk.

Tudatosan előre

„A tudatosság benne van a generációnkban. Már a tanulmányok alatt mindenki figyel a külföldi ösztöndíj lehetőségekre, a legtöbben gyakornokoskodnak, és törekednek arra, hogy egy olyan nemzetközi multinál helyezkedjenek el, ahol nyitott kapukat találnak. Opportunisták vagyunk: én közel száz helyre pályáztam, húsz állásinterjún voltam, és a számomra legoptimálisabb munkát választottam. Mivel jól beszélünk nyelveket, az sem riasztana vissza bennünket, ha itthon nem találnánk állást, mivel nem tekintjük problémának, ha össze kell pakolnunk, és Bécsben, Genfben vagy Londonban kell elhelyezkednünk” – osztja meg a mai huszonévesekre jellemző magabiztos gondolkodást Anna.

A Z generáció már egyértelműen digitális bennszülöttként lép a munkaerőpiacra, hiszen ezek a fiatalok jellemzően tíz éves koruktól állandóan online vannak. „Az online marketing vagy épp egy weboldal alapvető kezelése számunkra szinte magától értetődő, nincs szükségünk ehhez kézikönyvre vagy tanfolyamra, hiszen az Instagramot pörgetve magunkba szívjuk a digitális világ mechanizmusát. Amikor megkaptam a jelenlegi feladatköröm, a kezdetektől nem okozott gondot, hogy e-mailezzek egy külföldi brand menedzserrel, vagy telefonos megbeszéléseket bonyolítsak – valójában mi ezeket a kommunikációs csatornákat használva nőttünk fel. A felelős döntésekbe, a rám zúduló munkamennyiségbe kellett inkább beletanulnom, de azt érzem, hogy egy év után már ezekben is kezdek rutinossá válni. Igyekszem tudatosan haladni, és bár nem évtizedekre tervezek, de megtaláltam a nekem tetsző irányt” – vallja a fiatal menedzser.

Work hard, play hard

A szépen ívelő, már egyetemista kortól épített karrier, a digitális kompetenciák kiaknázása, a folyamatos fejlődésre törekvés csak az érem egyik oldala. A másik oldal azonban kevésbé csillogó. „Úgy gondolom, hajlamosak vagyunk túlpörögni. Gyerekkorunk óta felfokozott életet élünk: akkoriban is már folyton online voltunk, iskolába jártunk, aztán fakultációk, nyelvórák következtek. Nekem talán nem is volt olyan délutánom, amikor a tanítás után ne lett volna valamilyen programom. A túlhajszoltság a felsőfokú tanulmányok mellett is folytatódik, hiszen sokan heti negyven órában gyakornokoskodnak, teljesítik a vizsgákat, buliznak, és persze próbálnak időt tölteni a családjukkal, párjukkal. Kikerülve a munka világába csak fokozódik mindez, hiszen teljesíteni akarunk, még nagyobb felelősségre vágyunk” – mutat rá egy generációs problémára interjúalanyunk.

Anna szerint a mai fiatalok próbálják a legtöbbet kihozni a napjaikból, így bár korán kelnek, de sokan még éjfélkor is elérhetőek valamelyik online felületen. „Nagyon nehezen mondunk nemet, mert félünk, hogy lemaradunk valamiről. Inkább minél több apró szeletre osztjuk fel a rendelkezésünkre álló 24 órát, és még kevesebbet alszunk. Már gyerekként is mindig mindent gyorsan csináltunk, egyszerűen nem tanultunk meg lassítani, ez az életforma azonban hosszútávon biztosan nem tartható, ahogy én is, úgy a környezetemben is már sokan szenvednek az egyre nagyobb tempótól.”

A vágyott egyensúly

A felismerés tehát egyre többekben megfogalmazódik, mégis nagyon nehéz változtatni. „Próbálom megtalálni az egyensúlyt, mert sokszor érzem, hogy teljesen kimerült vagyok, a számtalan inger, az állandó stressz miatt gyakran nem tudok elaludni, rosszul alszom és bármilyen kis zajra felébredek. De nem könnyű átírni a mélyen beivódott sémákat, ehhez legalább akkora tudatosságra van szükség, mint a karrierépítéshez, de már megtettem az első lépéseket. Van facebook profilom, de csak a messengert használom, viszont az Instagramra és a Twitterre egyáltalán nem regisztráltam. Órákat tudnék ott eltölteni, teljesen feleslegesen. A munkában is törekszem arra, hogy fix napirendem legyen, beleértve az ebédszünetet is” – avat be Anna.

És hozzáteszi: „az időmenedzsment folyamatos. Ami számomra bevált, hogy mindent beírok az outlook naptáramba, legyen az egy céges meeting, egy fontos határidő, egy baráti találkozó, vagy épp az esti futás. A szabadidőmet is tudatosan tervezem, ha ugyanis mindenre megvan a dedikált idő, kisebb az esély arra, hogy teljesen elúszik a napom, és nem marad idő a kikapcsolódásra. Áprilisban megfogadtam, hogy hetente háromszor futok, amit sikerült is tartanom, és a pozitív hatásait is érzem. Fizikailag is elfáradok, levezeti a stresszt, mélyebben alszom és kiegyensúlyozottabb vagyok. Emellett részt vettem egy mindfulness workshopon, májusban az ott tanult meditációt is szeretném elkezdeni, de ez biztosan egy hosszabb folyamat lesz. Nemcsak azért, mert az eredménye nem azonnal kézzel fogható, hanem azért is, mert meg kell tanulnom elcsendesedni - és ami még ennél is nagyobb kihívás, hogy ezt a néhány percet is belesűrítsem a napomba.”

Aki Annához hasonló cipőben jár, annak érdemes átgondolnia a fentieket, és időt szánnia a pihenésre is, mielőtt az egészsége látná kárát, és esetleg a kiégés jeleit is tapasztalná. Aki még keresi a számára megfelelő lehetőséget, itt nézhet szét a pályakezdőknek szóló állások között, ide kattintva pedig a jól fizető munkákra várják a jelentkezéseket. Akit más szempontok érdekelnek, személyes beállítások szerint tud keresni a hirdetések között. Azt meg már magától értetődő, hogy a hírlevél-feliratkozás és a Facebook értesítések a naprakészséget garantálják.

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: Z generáció, munka, karrier, pörgés, egyensúly