Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

A downshifterek, azaz a „lefelé váltók”, akik a karrierjüket alacsonyabb fokozatra állítják (frappáns magyar fordítással még nem találkoztam) nem ismeretlenek már itthon sem. Eltöltenek 10-20 évet egy nagyvállalatnál, multinál, a folyamatos teljesítménykényszer, a mítingek, a riportok, a stressz, a megfelelési kényszer és a folyamatos készenlét felőrli az idegeiket és úgy érzik, hogy szeretnének ebből kiszakadni 1-2 évre, de lehet, hogy hosszabb időre.

„Hajnalban kelsz, elindítod a gyerekeket iskolába, stresszelsz, míg beérsz a munkahelyre, utána 100%-on pörögsz egésznap, figyelsz a határidőkre, a mutatószámokra, a tárgyalópartneredre, a teljesítményértékelésre, a főnököd dilijeit elviseled, a kollégákkal való konfliktusokat ügyesen kikerülöd. Zúg a fejed, mire kilépsz az épületből délután 5-6 óra felé, jó esetben. Utána hazajutsz valahogy, gyerekek, iskolai ügyek, család, bank, posta, ügyintézés és már zuhansz is az ágyba. Csoda, ha ebből szeretnél kiszállni?”- tette fel a kérdést Ildikó, aki egy közepes céget vezetett 7 évig. Egy nap úgy érezte, hogy ezt így nem bírja tovább és váltania kell. Adott magának 1 évet és vett egy repülőjegyet. A legutóbbi e-mailje szerint Vermontban hegymászással múlatja az időt.


„Lefelé váltani”

"Lefelé" váltani azonban nem könnyű, aki már hozzászokott a pénzhez, egy bizonyos életszínvonalhoz és hatalomhoz, akkor még arra is érdemes gondolnia, hogy a sikert sokszor a státusszal azonosítják. Nagy a társadalmi nyomás, a családi elvárás. Ha valaki mögött család is áll, nem beszélve a lakáshitelről, gyerekek iskoláztatásáról, akkor a világnak ezen a felén nem biztos, hogy lelassíthatja a pörgést.

Az ambiciózus fiatalnak az a vágya, hogy az élbolyba tartozzon, ezért egyre gyorsabb autót vásárol, egyre okosabb telefont használ, egyre több szolgáltatást vesz igénybe, hogy így spóroljon az idejével, amiből egyre kevesebb lesz. Mindig elérhető akar lenni, mert nem akar semmiről sem lemaradni. Összefolyik a munka és a magánszféra, mindig csöröghet a telefon, mindig jöhet újabb üzenet, mindig lehet egy újabb gondolatot posztolni. Szoros időbeosztást kell készíteni, hogy mindenre jusson idő. Közben nincs olyan nap, amikor minden tervezett feladatunkat megoldjuk, mert az időnkkel már régen nem mi gazdálkodunk.

A downshifting lényege a tudatos lemondás a fogyasztói hajszáról, saját terveink és álmaink megvalósítása, melyeket nem a reklámok vagy a fogyasztói társadalom elvárásai sugallnak. Ha úgy vesszük lehet ez menekülés is a nagyváros több kilométeres dugóiból, a zajból és szmogból, az őrült rohanásból és az emberi közönyből. Nem csak a nyugdíjasok „kiváltsága” a lassú élet, hanem tudatos tervezéssel, a feladatok csökkentésével egy másik utat is lehet választani.
A downshifterek általában a 40-es éveik elején járnak vagy az 50-55 év közötti korosztályból kerülnek ki. Döntésüket leginkább a munka-magánélet egyensúlyának helyreállítása, az önmegvalósítás, a kiégés (burn-out) vagy a korai nyugdíjba vonulás motiválja.

 Pörög a mókuskerék  
 

Ha nem önkéntes

Persze az is előfordulhat, ha nem önkéntes a lassítás…. jöhet egy betegség, mely jelzi, hogy kevesebb is elég. Vagy előfordulhat – sajnos, nem ritka manapság,- hogy 45-50 körül valaki inkább azt választja, hogy „emelt fővel távozom, mielőtt elbocsátanak”.

Optimális esetben van idő előkészülni, terveket szőni, pénzügyeket rendezni és a munkákat rendben átadni. A nagy döntés meghozatala előtt érdemes néhány kérdést feltenni magunknak: „Milyen céljaim vannak az életben?” „Mi az, ami igazán fontos számomra?” „Ha nem jön össze a váltás, akkor milyen alternatíváim vannak?” Lehet listát írni arról, hogy mit nem szeretne átvinni az „új” életébe, mivel nem szeretne időt tölteni. Átgondolhatja azt is, hová szeretne eljutni, mit szeretne megnézni, kikkel szeretne találkozni.


Miből élnek?

Természetesen nem mindenki engedheti meg magának, hogy 1-2 évig bevétel nélkül éljen, a tartalékai sem tartanának ki addig, de lehet, hogy munka nélkül sem bírná. Vannak, akik eladják az autójukat, vagy kiadják a lakásukat. Dél-kelet Ázsiában az élet, – amely a downshifterek kedvenc célállomása – jóval olcsóbb. Vannak, akik fotózásból vagy angoltanításból élnek.

Ne felejtse el, hogy a visszatérés nem könnyű, minél idősebb, a munkaerőpiac annál kevésbé fogadja nyitottan a visszatérését.
Lehet, hogy időközben rájön, hogy nem tud élni a nagyvárosi zaj és rohanás nélkül, beszűkültnek érzi a kommunikációs lehetőségeit. Az is előfordulhat, hogy nem tud a lényegesen alacsonyabb jövedelméből megélni.

A felmérések alapján a downshifterek 71%-a elégedett a változással, 16% nehezen viseli a bevételei csökkenését, és mindössze 7% szeretne visszatérni a régi életéhez és az ezzel járó magasabb jövedelemhez.

Tudja ki volt az első downshifter? Diokleciánusz császár, aki i.e. 4. században belefáradva az uralkodásba, elvonult káposztát termeszteni. A hadsereg vezetői még évekig jártak hozzá tanácsért és próbálták a visszatérésre rábeszélni, de Diokleciánusz hajthatatlan volt. A káposztái között érezte jól magát és káposztatermelőként halt meg.