Ne bántsuk magunkat!

Az önostorozás sokunkat érint, ráadásul általában anélkül, hogy tudatában lennénk romboló hatásaival. Pedig a belső monológunk egész nap pörög, felkeléstől lefekvésig, és gyakran egészen negatív megjegyzésekkel illetjük magunkat. A kör ördögi, mivel minél több kritikát fogalmazunk meg saját magunkkal szemben, annál több kudarc és rossz élmény ér bennünket, a kiutat pedig igazán nehéz megtalálni. Fehérvári-Varga Judit coach-ot kérdeztük, mi lehet a megoldás, amikor lefele húz bennünket az a bizonyos általunk generált örvény.

Tényleg baj?

A szakember szerint leginkább személyiég és neveltetés kérdése, hogyan is állunk magunkhoz, és hogyan kezeljük az esetleges sikertelenségeinket. „Ha gyerekként folyamatosan azt hallottuk, miért csak négyest kaptunk, vagy miért nem vagyunk olyan ügyesek, mint a szomszéd kislány, kisfiú, belénk ég az elégedetlenség a teljesítményünkkel szemben, amit felnőttként is továbbviszünk. Természetesen akadnak olyanok, akik már iskolásként is könnyebben átléptek egy-egy negatív élményen, legyen az a szülői dorgálás, vagy a társak gúnyolódása, míg mások sokáig rágódtak a történteken. Ez a beállítódás lesz jellemző a későbbiekben is, a munkában és a magánéletben egyaránt.”

Nehéz és önbizalomromboló helyzet, amikor váratlanul kézhez kapjuk a felmondásunkat. Aki hajlamos bántani önmagát, valószínűleg azonnal futtatni kezdi a ’nem vagyok elég jó’ programot, de ennek az ellenkezője, vagyis a munkáltató, a főnök hibáztatása is beindulhat. „Úgy vélem, ilyenkor, ahogy bármilyen más hasonló szituációban, az arany középutat kell megtalálni. Tartsuk szem előtt, hogy a múlton már nem tudunk változtatni, egyetlen dolgot tehetünk, mégpedig tanulhatunk belőle. Érdemes tehát időt szánnunk a feldolgozásra, levonnunk a következtetéseket, majd elengednünk ezt a kudarcot, és a múlton való töprengés helyett a jelenre, jövőre koncentrálni” – tanácsolja Judit.

És hozzáteszi: „Akinek nehezebb túllendülnie ezen a negatív visszajelzésen, miszerint nem végezte megfelelően a munkáját, önmarcangolás helyett arra is ajánlott ránéznie, mennyire szerette az adott munkát, és mennyire érezte jól magát a munkahelyén. Ha ugyanis már nem szívesen jártunk be dolgozni, mert rutinszerűek voltak a feladataink, vagy mert a főnökünkkel nem volt jó a viszonyunk, esetleg a nagy mértékű fluktuáció miatt már idegennek találtuk a közeget, valószínűleg a teljesítményünk, a motivációnk is ténylegesen alábbhagyott. Ha ezt képesek vagyunk beismerni, arra is rádöbbenünk, hogy egyáltalán nem akkora baj, hogy így történt, hiszen azt már biztosan tudjuk, milyen munkakör, környezet nem testhezálló számunkra. Ez egy nagyon fontos pont, ami a későbbiekben az állásinterjúink sikerét is befolyásolhatja, vagy ha a negatív spirálban ragadunk, akkor számolnunk kell a további kudarcokkal is.”

A kulcsszó: a tudatosság

Jó, ha tudjuk, hogy mindig azt vesszük észre magunk körül, és olyan élményekkel gazdagodunk, amire a figyelmünket fordítjuk, tehát az irányítás a mi kezünkben van. „Ha önmagunkat nem szeretjük, miért várjuk el, hogy másokkal jó viszonyunk legyen? Ha folyamatosan a kudarcainkat, negatív tapasztalatainkat ismételgetjük magunkban, miért várjuk, hogy elégedett és sikeres legyen az életünk?” – teszi fel gondolatébresztő kérdéseit interjúalanyunk.

Nézzünk tehát magunkba, és figyeljük meg, milyen előjellel beszélünk magunkhoz! „Vajon hányszor kritizáljuk a külsőnket, hány alkalommal tituláljuk tudatlannak, lustának, valamire alkalmatlannak magunkat 24 óra leforgása alatt? Játsszunk el a gondolattal, hogy a magunknak címzett kijelentéseket rázúdítjuk egy kedves barátunkra: valószínűleg eszünkbe sem jutna ilyesmi, sőt, bizonyosan meg akarnánk védeni az illetőt, ha ilyen verbális támadás érné. Ha így érzünk, akkor magunkkal se tegyük ezt! Kezdjük el keresni, mi azt, amit tényleg szeretünk magunkon, és amikor észrevesszük, hogy ismét a saját kritikáinkat szórjuk, tegyünk két pozitív megjegyzést is a negatívak mellé. Ehhez érdemes kipróbálnunk egy, a hálanaplóhoz hasonló technikát, amely szerint minden este írjuk le, milyen jót tettünk aznap, vagy mi az, ami miatt büszkék vagyunk magunkra. Ezt kiegészítendő ajánlott összeállítanunk azt a húszas listát is, ami az erősségeinket tartalmazza. Ebben összefoglalhatjuk az értékrendünkkel, a szemléletünkkel, a személyiségünkkel és a képességeinkkel kapcsolatos pozitívumokat, de ha elakadnánk, bátran kérdezzük meg az ismerőseinket, ők mit tartanak értékesnek bennünk” – javasolja a coach.

Amennyiben épp nagyon mélyen vagyunk egy magánéleti vagy munkahelyi kudarc miatt, tudatosan szakadjunk ki ebből az állapotból, még ha szívünk szerint inkább bezárkóznánk a lakásba. „Foglalkozzunk olyan dolgokkal, amelyek feltöltenek bennünket: ez lehet a hobbink, egy régóta vágyott nyelvtanfolyam, tánckurzus, vagy a mozgás. Minél több új, pozitív élménnyel gazdagodunk, annál inkább képesek leszünk másként tekinteni aktuális helyzetünkre, és ha nem látjuk olyan borúsan a világot illetve magunkat, a megoldás is könnyebben jön majd. És van itt még valami, amiről ajánlott leszoknunk: ne hasonlítgassuk magunkat máshoz, ez ugyanis az önostorozás gyakori forrása. Biztosan mindig fogunk olyanokat találni, akik messze előttünk járnak, valójában azonban kizárólag a tegnapi énünknél kell holnap jobbnak lennünk. Mindannyian mások vagyunk, más családból jövünk, mások az adottságaink, a prioritásaink, a tempónk, így pedig az utunk is, amit be kell járnunk” – figyelmeztet interjúalanyunk.

Gyakorlat teszi a mestert

Nézzünk más szemmel magunkra: értékeljük egyediségünket, és tanuljuk meg szeretni, azt, akik most vagyunk! „Ha nehezen birkózunk meg ezzel a feladattal, bátran forduljunk egy segítő szakemberhez, aki pontosan azt az objektivitást fogja megadni nekünk, amire a legnagyobb szükségünk van. Választhatunk egy inspiráló példaképet is, aki hasonló pályát futott be, mint amire vágyunk. Lessük el a szokásait, a trükkjeit, amelyek hozzájárultak a sikeréhez. Amennyiben a környezetünkben találunk számunkra ösztönző példát, kérjünk tőle tanácsokat, visszajelzéseket, amelyek mentén gyorsabban fejlődhetünk” – osztja meg Judit.

Ahhoz, hogy ezen a zökkenőktől sem mentes úton minél tartósabb eredményeket érjünk el, ne akarjunk mindent azonnal, és legfőképp ne forduljunk ki magunkból! „Haladjunk lassan, következetesen, kis lépésekben. Nem könnyű leszokni az évek óta tartó önostorozásról, és kialakítani egy egészen más gondolkodásmódot, ezért nagyon sok gyakorlásra van szükségünk. Attól biztosan nem kell tartanunk, hogy hirtelen átesnénk a ló túloldalára, ha azonban visszaesésen kapjuk magunkat, legyünk megértőek, valamint türelmesek a hibáinkkal szemben, és irányítsunk a fókuszt a pozitívumokra újra és újra és újra” – összegzi a fentieket a szakember.

Vessük be az elhangzott technikákat, és javítsunk a saját magunkhoz fűződő viszonyunkon. Nincs veszteni valónk, és amint belekóstolunk, milyen is más szemüvegen keresztül nézni a külsőnkre és a belsőnkre, talán soha többé nem térünk majd vissza a régi szokásainkhoz. A pozitív váltás akkor is látványos eredményeket hozhat, ha épp állást keresünk: megnyerőbbek leszünk a személyes bemutatkozás alkalmával, és könnyedén miénk lehet a számunka legmegfelelőbb állás. Válogassunk a legfrissebb hirdetések között, vagy használjuk személyes beállításainkat!

  Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, magánélet, önostorozás, önszeretet, elégedettség