Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Barátok között még elfogadhatóbb, ha notórius késők vagyunk, hiszen maximum elkönyvelnek minket ilyennek, kicsit morgolódnak miatta, vagy direkt fél órával előbbi időpontot mondanak nekünk. Ellenben a munkahelyünkön, illetve a munkakapcsolatokban egyszerűen nem megengedett a késésé. Egyrészt, az nem is kérdés, hogy egy megbeszélésről nagyon nagy illetlenség elkésni, hiszen a másik idejével játszunk. Másrészt a munkahelyre is érdemes időben beérni, sőt, akár kicsit korában is, hiszen a reggeli kávé melletti beszélgetések sokat lendíthetnek a karrierünkön.

Nézzük meg a 3 leggyakoribb okot, amiért az emberek általában elkésnek innen-onnan, illetve azt is, hogy milyen megoldást találhatunk erre a rossz szokásunkra.

Nem számolunk a „szendvics” elmélettel

Egy átlagos vasárnapi ebédet 15-20 perc alatt fogyasztunk el kényelmesen. Ez azonban nem úgy néz ki, hogy 12.14 percig kirándulunk, 12.15-kor leülünk az asztalhoz, majd 12-35-kor felállunk és 12.36-kor már otthon sem vagyunk. A hozzávalókat meg is kell venni előtte, a fogásokat el is kell készíteni, ebéd után pedig le kell szedni az asztalt, el kell mosogatni, és el kell pakolni. Ha tehát szigorúan szeretnénk beosztani az időnket, egy 20 perces ebédre legalább 2-2,5 órát el kellene különítenünk.

Egy 1 órás tárgyalás/megbeszélés pontosan ugyanezen az elven működik. Ha például otthonról dolgozunk és a találkozónk egy belvárosi kávézóban van, időben be kell fejeznünk otthon a munkát, össze kell készülnünk, fejben egy kicsit fel kell készülnünk a megbeszélésre, majd időben el is kell indulnunk, hogy a forgalmat is beleszámolva ne késsünk el. A találkozó után pedig haza is kell érnünk. Így, egy 1 órás megbeszélés könnyen 2,5 órássá nőheti ki magát, hiszen magát a tárgyalást szendvicsként öleli körül az előkészület és a levezetés.

Megoldás: Szánjunk időt az előkészületekre, illetve a levezetésre is!

Macerásnak hangzik, de hosszú távon megéri: mérjünk le mindent! Írjuk össze, hogy miket szoktunk csinálni mielőtt elindulunk otthonról. Mennyi időbe telik felöltözni, összepakolni a szükséges cuccokat, megetetni a macskát, megöntözni a növényeket, udvariasan válaszolgatni a szomszéd néni kérdéseire. Remek útvonaltervező applikációk vannak ma már, amik szinte percere pontosan megmondják a menetidőt, használjuk bátran ezeket is! Valószínűleg elegendő lesz csupán egyszer vagy kétszer eljátszani ezt a procedúrát ahhoz, hogy belássuk, mennyivel előbb el kell kezdenünk készülődni.

Ugyanezt tegyük meg a levezetéssel is. Számoljunk a találkozó utáni apróságokkal: számla kikérése, kifizetése, még egy-két szó váltása búcsúzáskor, visszafelé a közlekedés. Ha már tudjuk, hogy mindez nagyjából 50 percet vesz igénybe, akkor nem fogunk 14.00 órára betenni egy megbeszélést az irodába úgy, hogy a kávézóba 13.00 órára kell ott lennünk.

Megint késésben?

Egyszerűen nem vagyunk hajlandóak elfogadni, ha valami több időt vesz igénybe

Leggyakrabban valamilyen élethelyzet változáskor állhat elő az a probléma, hogy hirtelen sokkal több időre van szükségünk ahhoz, amihez azelőtt csak kb. 5 perc kellett. Tegyük fel, hogy ott laktunk a munkahelyünktől egy utcára, de az iroda egyszer csak elköltözött egy másik kerületbe. Nagyon nem egyszerű az addig megszokott 3 perc helyett hirtelen ¾ órával számolni arra, hogy bejussunk.

Szintén nagy változás, ha beslisszan egy kutya az életünkbe. Reggelente elég volt 8 órakor felkelnünk ahhoz, hogy mondjuk 9.30-ra beérjünk a munkahelyünkre. Igen ám, de egy reggeli séta legalább plusz 45 perc, ami már mindjárt egy 7.15-ös ébresztőt jelent. Az első néhány hétben nagyon nehéz megszokni ezeket a hozzáadott perceket, sőt, sok esetben egyszerűbb letagadni, hogy bárminemű változás történt volna, és kényelmesebb a megszokott rutinhoz ragaszkodni. Ilyenkor kezdünk el késni 30-60 perceket.

Kicsit olyan ez, mint nők esetében a sminkelés. Ha valaki szeret ezzel bíbelődni, akkor kényelmesen rászánja az időt. Viszont, ha valaki csak felesleges időpocsékolásként tekint rá, de mégsem szeretne smink nélkül kilépni az utcára, sose fogja elismerni, hogy a procedúra az általa képzelt 5 perc helyett valójában 20 percet vesz igénybe.

Megoldás: Fogadjuk el, hogy bizony van, ami több időt vesz igénybe, mint gondolnánk.

Sose számolunk a dugóval? Nem vagyunk hajlandóak beismerni, hogy a hajszárítás legalább 40 perc? Nos, a következő lehetőségeink vannak:

- Tudatosítsuk magunkban, hogy igenis vannak bizonyos időszakok, amikor nem érdemes útnak indulni, mert egyszerűen be vannak állva az utak. Ugyanígy, ha azt a frizurát szeretnénk megcsinálni, amit előző nap kinéztünk magunknak a neten, ahhoz bizony idő kell.

- Gondoljuk át, hogy hogyan lehetne ezeket a nem mindig kívánatos, időigényes feladatokat leegyszerűsíteni, vagy lerövidíteni. Nem tudunk esetleg másfelé kerülni, vagy egy kicsit előbb elindulni? Nem könnyebb, ha majd csak a hétvégén bíbelődünk a hajunkkal?

- Ha nagyon nem tudunk mit tenni, találjuk ki, hogy mivel tudnánk legalább illúzió szinten felgyorsítani az idő múlását, illetve élvezetesebbé tenni a feladatokat? Ha dugóban ülünk, hallgassunk hangos könyveket, sminkelés közben tegyük be a kedvenc zenei válogatásunkat, permetezzünk frissítő illóolajokat a levegőbe mielőtt egy sales hívást kell elintéznünk, vagy vegyünk egy nagy adag habos jegeskávét mielőtt felhajtanánk az autópályára.

Igent mondunk olyan dolgokra, amikre nemet kellene

Nincs is annál könnyebb, mint jó előre igent mondani valamire! Hiszen szinte semmibe nem kerül beleegyezni egy 3 hét múlva esedékes találkozóba. „Persze, szerintem is nagyon jó lenne összefutni! Az irodád környékén valahol? Mához 3 hétre? Már be is írtam!” Letesszük a telefont, boldogan belefirkantjuk az időpontot a naptárunkba, majd azzal a lendülettel elfeledkezünk róla. Aztán 2,5 hét múlva, amikor tervezzük a hetünket, nem győzünk bosszankodni, „Most komolyan? Oda kell mennem? A nap kellős közepén?”

Ha egy olyan találkozóról van szó, amihez semmi kedvünk, sokkal nagyobb eséllyel késünk el róla. Néhány apró trükk segítségével azonban könnyen eldönthetjük, mire is éri meg igent mondani:

- Ha valami első hallásra szórakoztatóan, vagy éppen hasznosan hangzik, mielőtt egyből rábólintanánk, számoljunk a „szendvics” elvvel is! Gondoljuk át, mennyi időt vesz igénybe odaérni az adott helyszínre, visszajutni onnan, mennyire leszünk aznap fáradtak, mennyire sűrű a napunk!

- Ha a találkozó, vagy program 3 hét múlva lenne esedékes, mielőtt beírjuk a naptárba, képzeljük el, milyen lenne, ha holnap kellene elmennünk rá. Ha ez inkább frusztrációval és idegességgel tölt el minket, semmint izgatott várakozással, akkor inkább mondjunk rá nemet, hiszen nagyon valószínű, hogy 3 hét múlva, az esemény napja előtt is ugyanígy fogjuk érezni magunkat.

- Ha nemet szeretnénk mondani, viszont az kellemetlen, hiszen mondjuk a főnökünk kéri, vagy esetleg egy régi munkatáras, akit annyira nem kedvelünk, de a karrierünk szempontjából nem ártana vele a kapcsolatot ápolni, próbáljunk meg egy számunkra is elfogadhatóbb megoldást találni. Javasoljuk például, hogy legyen a találkozó az irodánkhoz közelebb, sőt, akár itt nálunk, a volt kollégának pedig vessük fel, hogy mi lenne, ha nem csak ketten találkoznánk, hanem a volt munkahelyünkről többen is.

Amennyiben bármelyik fenti okkal azonosulni tudtunk, igyekezzünk dolgozni a megoldáson, de addig is, lebegjen ez a mantra a szemünk előtt: „Pontosan érkezni már késés, ha korábban érkezzünk, az van időben.”

Készítette: Profession.hu

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala