Legyünk büszkék önmagunkra! I.

Valószínűleg akadnak olyanok a környezetünkben, akik teljes elégedettséggel élik az életüket, tisztában vannak az erősségeikkel és az eredményeikkel. Van azonban egy másik, sokkal nagyobb tábor, amelynek tagjai jóval kritikusabbak önmagukkal, a teljesítményüket ritkán ismerik el maguk előtt, míg a vélt vagy valós hibáikért, kudarcaikért gyakran dorgálják meg magukat. Ők azok, akiknek bizony tanulniuk kell, hogyan lehetnek büszkék önmagukra. Mai cikkünkben a jelenség okainak jártunk utána, Hadas-Hajdu Helga coach-csal.

Bizonytalan alapok

Sírva vigadunk, pozitívan csalódunk, és valószínűleg hosszan folytathatnánk azon szófordulatok sorát, amelyből megkérdőjelezhetetlenül kiderül, hogy szomorú, vagy sem, önbizalom-hiányos nép vagyunk. Ebbe a szellemiségbe születünk bele, ebben nevelkedünk, aztán ebben kell érvényesülnünk is. Jellemzően már felnőttként tudatosul bennünk, hogy mi magunk is gondban vagyunk az önértékeléssel, ami gyakran a boldog mindennapok és az értékes, sikeres karrier gátja is egyben, különösen akkor, ha folyton a negatív belső monológunkat hallgatjuk arról, hogy mire nem vagyunk képesek, vagy miben nem vagyunk elég jók.

 „A skandináv országok vagy Amerika egészen mást képvisel. A különbség oka a társadalom, az oktatási rendszer és a szociális háttér miénktől eltérő működésében keresendő. Ezekben az országokban a család is sokkal elfogadóbb, vagyis már egészen kis kortól arra helyezik a hangsúlyt, hogy a gyerek miben jó, miben különleges. Ha valakinek például kiemelkedő a zenei érzéke, abból igyekeznek kihozni a legtöbbet,és emellett nem ostorozzák, hogyan kellene még jobbnak lennie, mondjuk kémiából. Elfogadják őt a tehetségével, úgy, ahogy van” – mutat rá egy fontos pontra Helga.

Hazánkban egy sokkal negatívabb megközelítés él a köztudatban, és ez a nevelési minta generációról generációra öröklődik a szakember szerint: „Nálunk mintha nem létezne feltétel nélküli dicséret, mindig mellé kerül egy megjegyzés arra vonatkozóan, hogy miben lehetne jobb az a gyerek. A nagyon szép ez a rajz, de... fordulat sokaknak ismerős lehet, ahogy az is, hogy az ilyen kijelentéseket mindig a jó szándék vezérli, hiszen a szülők többet, jobbat akarnak a gyermeküknek, különösen azon a területen, ahol ők kudarcot vallottak. Nem meglepő módon a várt eredmény többnyire elmarad, hiszen éppen a csemete személyiségét, erősségeit, érdeklődését nem veszi figyelembe.”

Hibás rendszer

A szülői felelősség igen jelentős egyrészt annak felismerésében, hogy miben is tehetséges egy gyerek, másrészt pedig abban, hogy fejlődése e tekintetben minél teljesebb legyen. Az említett hozott minták, és oktatási rendszerünk sajátos működése miatt azonban ez igen nehezen valósítható meg. „Már az óvoda első napjaitól kezdve a fókusz azon van, hogy miben nem jó a gyerek, és ebben az iskola sem különbözik, sőt! Az oktatás igyekszik csírájában elfojtatni minden egyéni gondolatot, kreativitást, és abszolút konformista megközelítést követ: kizárólag az a jó, ami a tankönyvekben szerepel, egyéb véleménynek helye nincs” – osztja meg a coach.

A felfogás érezhetően hibás, mivel már az is egy teljesen szubjektív fogalom, hogy mit tekintünk helyesnek, de a rendszernek nem ez az egyetlen gyenge pontja. „Jó jegy annak jár, aki pontosan azt teszi, amit mondanak neki, betanulja és visszamondja a leckét, vagyis tökéletesen beilleszkedik a rendszerbe. Nem csupán a középiskolában, hanem a felsőoktatásban is eszerint mérik a sikert” – hívja fel a figyelmet Helga, aki maga is egy évtizednyi pedagógusi múlttal rendelkezik, így első kézből tapasztalta mindezt.

Az első pofon

Az önmagunkba vetett hitünket még gyermekként veszítjük el, és mire eljutunk az érettségiig, megszerzünk egy szakmát, vagy lediplomázunk, már egészen távol kerülünk attól, akik valójában vagyunk. Hiába a jó tanulmányi eredmények, a munka világába kilépve garantáltan pofon ér bennünket. „Ma a munkaerőpiac pontosan az ellenkezőjét várja el annak, amit az iskolában tanulunk. Míg néhány évtizeddel ezelőtt még a szabálykövetés volt a munkavállalók legkiemelkedőbb erőssége, ma egyedinek, kreatívnak, önállónak kell lennünk, ráadásul jeleskednünk kell a problémamegoldásban is. Ezekkel a fogalmakkal valószínűleg még akkor sem találkoztunk, ha summa cum laude zártuk az egyetemet” – fejti ki interjúalanyunk.

Talán sokak élnek át aha-élményt, ha visszagondolnak arra az érthetetlen helyzetre, amikor pályakezdőként keresve az állások között nem találtak olyan lehetőséget, ahol a fiatal végzettektől ne kértek volna néhány évnyi tapasztalatot. A tényállás több mint ambivalens, az előzmények ismeretében. „A multinacionális cégek térnyerésével különösen szembetűnővé vált a hazai oktatás elavultsága. Ezek a vállalatok ugyanis azt a társadalmi működést, kultúrát hozták magukkal, ami számukra természetes, számunkra azonban a mai napig ismeretlen. Míg az ottani diákok már tizenévesen projekteken dolgoznak, az innovatív, kooperatív együttműködést gyakorolják, addig mi felnőttként szembesülünk először ezekkel, hatalmas kihívások formájában, és ebből nem kevés kudarcunk is fakad” – részletezi Helga.

Eljutottunk a kiindulóponthoz, és már látjuk, miért is válik sokakból olyan munkavállaló, aki egyáltalán nem bízik önmagában, és bármit megadna egy kósza dicséretért. Sajnos a visszajelzések felnőttként is hiányoznak a kultúránkból, nem kaptunk és nem is adunk, ami tovább mélyíti a problémát, és nem ritkán erős megfelelési kényszerhez, túlvállalásokhoz vezet. A kör tehát ördöginek tűnik, a jó hír azonban, hogy az okok ismeretében a megoldás felé is elindulhatunk. Következő cikkünkben Helga végigvezet bennünket azon a folyamaton, amelynek végén önmagunk szeretete, és a munkában, magánéletben való kiteljesedés áll.

Magunkra ismertünk? Hasonló nehézségekkel küzdünk? Aki képes reflektálni önmagára, már meg is tette a legfontosabb lépést! Ha úgy érezzük, nem vagyunk jó helyen aktuális munkahelyünkön, de még nem merünk váltani, vagy nem tudjuk, mibe fogjunk, adjunk időt magunknak. Érdemes nyitott szemmel járnunk a lehetőségek között, és tisztáznunk személyes preferenciáinkat. Tájékozódjunk a potenciális munkaadókról, bérekről, így könnyebb lesz döntenünk. Kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést, így biztosan nem maradunk le egyetlen nekünk való munkáról sem.

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: önbizalom, önismeret, oktatás, munka, fejlődés