Előrevivő és hátráltató ujjlenyomatokat egyaránt hordozhatunk magunkban. Az egyik fő forrása a szüleinkkel való kapcsolatunkra, a másik az iskolai nevelés során átéltekre épülhet. Cikkünkben azokra a visszahúzó tényezőkre világítunk rá, amelyeket gyakran figyelmen kívül hagyunk és elviseljük őket, pedig könnyedén le tudnánk őket tenni örökre. És miért lenne ez jó? Mert megszűnnének a munkahelyi és magánéleti konfliktusaink, gátlásaink, új utakat próbálnánk ki, többet kockáztatnánk, és mindez egy sikeresebb és teljesebb életet és karriert eredményezhetne számunkra.

Jól hangzik, igaz? Interjúalanyunk segítségével megmutatjuk azt is, hogy mindez mennyire könnyedén, egy egyszerű módszer segítségével meg is valósítható!

Legyőzhetjük a munkahelyi mumustMiskei Anikóval, a pszichológiában egy új hullámot képviselő energikus hölggyel beszélgettünk a munka és a magánélet egyensúlytalanságáról és az ebből kivezető lehetőségekről. Anikó a klasszikus szakmai úton indult el, dolgozott pszichiátriai gondozóban is, ahol kiélezett, súlyos élethelyzetekben lévő pácienseknek segített továbblépni. Aztán rátalált arra, ami hozzá ezen belül is közelebb áll.

"Elegem lett a múlt elemzéséből, az összefüggések feltárásából - foglalja össze. -Nem elégedtem meg azzal, hogy az élet arról szóljon, hogy kigyógyulunk a traumáinkból. Bár mai napig úgy tartom, nélkülözhetetlen része az útnak. De ettől sokkal lényegesebb, hogy elkezdjünk élni, és kiteljesedhessünk." A szakember a múlt feltárása mellett ugyanolyan fontosnak tartja, hogy építsük magunkat, kiteljesedjünk azokban a dolgokban, amikben jók vagyunk, amiben könnyen fejlődünk, és amiben sikeresek, boldogok vagyunk - vagy azzá válhatunk. Még akkor is, ha olyan iskolai nevelés van a hátunk mögött, amikor háromszor aláhúzták pirossal a hibáinkat, ám amikor tehetségünk megmutatkozott, az nem kapott ugyanekkora hangsúlyt. Így nem is csoda, hogy a munkahelyünkön mi magunk sem szánunk időt az elismerésre, a lelassításra, egymás vállveregetésére - mondván, nincs idő rá, meg hát, ez természetes is. 

"Érdekes jelenség az ún. kütyüfüggőség is - hívja fel rá a figyelmünket a pszichológus -amikor készenléti állapotban vagyunk egész nap, sosem távolodunk el a mobilunktól, és még éjszaka sem kapcsoljuk ki. Gondoljunk csak bele abba, hogy amikor ilyen körülmények között mondjuk vacsorázunk, és közben halljuk a beérkező üzeneteket, a Facebook posztok vagy éppen Viber üzenetek pittyegéseit, olyan állapotba kerülünk, mintha evés közben egyfolytában csengetnének az ajtónkon. Ennek a legnagyobb hátránya, hogy nincs egy olyan pszichés tér, melyben teljesen megpihenhetünk és kikapcsolhatunk, ami lehetővé tenné, hogy feltöltődjünk. De ugyanakkor ott van az ún. multitasking munkamódszer: ez is egy megosztott figyelmet feltételez, és valójában nem is való mindenkinek. Ha olyan típusok vagyunk, akik szeretnek egy folyamatot végigvinni, abban elmerülni - például könyvelők, projektmenedzserek, újságírók -, akkor egyenesen frusztráló lehet így dolgozni, mivel folyamatosan kizökkentenek. Egyébként is kb. 30-40%-kal csökken a teljesítmény, ha ilyen üzemmódban dolgozunk, és jóval többet hibázunk is. De ha valaki szereti a változatos, izgalmas feladatokat, a gyors impulzusokat, akkor számára pont ez az ideális. Mondjuk az ügyfélszolgálatosok, menedzserek, vezetők számára."

Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Két munkahelyi mumus

Interjúalanyunktól megtudtuk azt is, hogy a munkahelyi frusztrációk mögött nagyon gyakran pánikbetegség vagy éppen depresszió húzódik meg.

A pánikbetegek száma jelentős, sokszor az illető nem is realizálja, hogy min megy keresztül. A háttérben gyakran áll az édesanyával való rendezetlen viszony. Ez akár később is előtörhet, és van olyan páciens, akinek annyira beszűkíti az életét, hogy akár hónapokig nem is képes dolgozni, emberek közé menni. Miért? Mert rettegés fogja el már a gondolattól is, hogy felszálljon egy buszra, beüljön a volán mögé, vagy éppen rábíznak egy újabb határidős feladatot.

A depressziós emberek száma szintén kiemelkedően magas nálunk, és itt is jellemző, hogy aki ilyen állapotba kerül, gyakran nincs tudatában ennek. Ami azért lenne fontos, mert az említett pánikbetegség illetve a depresszió olyan lelkiállapotokat eredményeznek, amelyekből az illető az esetek többségében csak külső segítséggel tud kilábalni - vagy legalább is lerövidíthetné a lelki mélységben töltött időtartamot.

"Ha valaki rossz passzban van - folytatja Anikó -, ha kedvetlen, erőtlen, kerüli a társaságot, a barátait egy ideig, az még nem tragédia. És bárkivel előfordulhat. De ha ez az állapot már legalább 3-4 hónapja folyamatosan tart, az egy óriási felkiáltójel. Akár alvás- és étkezési zavarok is jelentkezhetnek, mély kiábrándultság, csalódottság, van-e értelme az életemnek és hasonló borús gondolatok... Mindez a munkahelyi figyelemzavartól a határidő csúszáson át egészen a súlyos anyagi vagy egyéb céges károk okozásokig terjedhet - ami egy kevésbé empatikus főnök esetén kirúgáshoz is vezethet. És akkor az illető még mélyebbre süllyedhet a lelki válságában..."

A szakértőtől megtudtuk, hogy a férfiaknál gyakoribb az önromboló hozzáállás, illetve reakció az elbocsátás esetén, és nem ritka például az alkohol túlzott mértékű fogyasztása sem ilyenkor. Mindez arra vezethető vissza, hogy a férfiak világában fontosabb, hogyan állják meg a helyüket a társadalomban, mit tudnak felmutatni, és ezáltal nagy egzisztenciális szorongás van bennük. Emellett a családfenntartó szerep is rájuk nehezedik, a kétségeiket és kudarcaikat azonban nem mindig hozzák felszínre - így tovább tart a feldolgozásuk is. Őket inkább a problémaközpontú megküzdési stratégia jellemzi, ugyanakkor egyes esetekben hatékonyabb lenne az érzelemközpontú megközelítés.

Legyőzhetjük a munkahelyi mumust

"Kibírod, ha kiírod!"

A szakember látva a fentieket életre hívott egy olyan gyakorlatias szemléletű programot, ahol újraírhatjuk az életünket és akár 180 fokot fordíthatunk rajta. Hogy mit jelent ez pontosan, és mitől működik?

"A két napos intenzív program során minden résztvevő hoz magával egy feldolgozandó életeseményt. Bármi lehet ez. Azt látom, hogy az első nap hatalmas löketet ad a továbblépéshez mindenkinek. Itt ugyanis feltérképezzük a saját erőforrásainkat, le is írjuk őket, sőt meg is osztjuk egymással - tehát mobilizáljuk és aktivizáljuk ezeket. Az első nap részben pszichoedukatív, mert tudatosítjuk, hogy milyen küzdési stratégiák vannak, és miképp tudjuk őket használni. Aztán elkezdünk egy olyan valóságot mesélni magunkról magunknak és másoknak, ami a sikereinket tartalmazza. Az írás hihetetlen mértékben segít feldolgozni a negatív életeseményeket! Jómagam is képes vagyok megtalálni azt a nézőpontot, ami értelmet ad a negatív eseményeknek, így erőforrásként tudok azokra tekinteni. Szeretném, ha erre minél többen képesek lennének. Ezen dolgozom az írásterápia segítségével is." 

A nehézséget okozó, és feldolgozásra váró események sokszor egyszerűbbek, mint hinnénk. Előfordult olyan vendég Anikó írásterápiáján, aki egy munkahelyi értekezletet hozott magával, amikor a főnöke kinevette a többiek előtt azért, mert kérdezett valamit. Megalázó helyzetbe került, és lesütött szemmel tűrte az egészet. A kétnapos tréning után ő maga is meglepődött azon, hogy még a kislánya bölcsődéjében is elkezdte hallatni a hangját, és kiállt a saját igazáért.

Jó tanácsok

Anikó azt tanácsolja az útkeresés fázisában lévőknek, hogy ne elégedjenek meg a frusztráló állapottal, ebből tovább kell lépniük. Hiszen minden döntést mi magunk hozunk: azt is, hogy mennyire becsüljük magunkat, mennyire élvezzük a munkánkat, vagy hogyan kezeljük felettesünk megalázó mondatait. Persze nem mindig lehet egyik pillanatról a másikra kilépni egy szituációból, de ha felismerjük, hogy nem a megfelelő helyen dolgozunk, keressünk egy másik állást! Mindig van előrelépés.

Képezzük tovább magunkat, tanuljunk egy idegen nyelvet, egy újabb szakmát, mélyítsük el a hobbinkat, és így tovább. Ha a kudarcainkra, problémáinkra fókuszálunk, az olyan, mintha csak abból állna az életünk. Ez pedig nem így van. Fordítsunk arra is figyelmet, hogy mi az, ami rendben van az életünkben. Vegyünk sorra 10 jó tulajdonságunkat, és soroljunk fel 3 dolgot, amire büszkék vagyunk. Vagyis: ünnepeljük meg a sikereinket, álljunk meg és örüljünk neki! És az életünk pozitív irányt fog venni.

Legyőzhetjük a munkahelyi mumustTÖBB MINT 8000 PÁLYÁZHATÓ ÁLLÁS ITT!

Készítette: Posta Renáta

Címkék: munkahely, kudarc, pszichológia, tippek, depresszió