Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Ha napi nyolc-tíz óra munka után is azt érezzük, hogy nem végeztünk a feladatainkkal és csak loholunk saját életünk után, akkor érdemes elemzést végezni, vajon hol folyik ki kezeink közül az idő. Az idő kezelése és az időbeosztási rutin alapján négyféle típust különböztethetünk meg.

A megengedő típus

Az ebbe a kategóriába tartozó munkavállaló lazán kezeli az időt, a 10-15 perces késések elfogadhatóak számára, nem csinál ebből kérdést. Az életét is a könnyedség, és a határok laza kezelése jellemzi.

Janovszki István pszichológus szerint az ilyen jellem hátulütője, hogy a kényes kérdésekben is ezek a jellemvonások dominálnak. Mindent kicsit szellősen kezel, nem igazán tud egy dologra összpontosítani és nehezebben lehet hosszabb időre a munkára fogni. Ő az, aki nem tűri az egy helyben való ülést, a monotóniát. Otthonára és irodájára sem a precíz rend, inkább a lazaság a jellemző.

Hogyan osszuk be jól a munkaidőnket?

Az alkalmazkodó típus

Az alkalmazkodó kategóriába tartozó az előző típus szöges ellentéte. Ő az, akire mindig lehet számítani, jellemző, hogy a biztonság kedvéért inkább 10 perccel előbb ott van a tárgyalás megbeszélt helyszínén. Általában feszeng, hogy el ne késsen, ne csússzon el a határidővel. Életére is a szabályok mindenek feletti betartása az iránymutató. Ő az igazi „alkalmazott” típusa, minden főnök álma. Jól tűri a monotóniát, a túlórát, az életében megjelenő domináns típusoknak behódol, és ítéletüket nem kérdőjelezi meg. A halk, visszafogott beszéd jellemző rájuk.

Az ilyen típusú munkavállaló a lenyelt indulatokat az „itt és most” konfliktuskezelés elvei alapján működtesse, ne vigye át más, semleges közegbe (általában haza) – tanácsolja Janovszki István. A helyzetben, ahol a konfliktus keletkezett, ott kell az indulatot a kellő dinamikával feldolgoznia – véli a szakember.

A tíz perces késők típusa

Az ebbe a kategóriába tartozók életére a mindenkori „tízperces” késés a jellemző. Reggel késve kelnek, késve indulnak el otthonról, és ezt a tulajdonságjegyet végig görgetik egész életükben, nem tudják soha behozni a lemaradást. Ez bizony sokszor kellemetlen, mikor a kapkodásban elfelejtődnek fontos dolgok és egyfajta feszítettséget eredményeznek. Ezt a negatív rezonanciát a környezetük is érzékeli, önkéntelenül is átveszik és az ő életükre is hatással van. Mivel az időhiány miatt kapkodóbbak, sajnos munkájukban is felületesebbek az átlagosnál. Szeretnék behozni lemaradásukat, ezért néha több dolgot is megpróbálnak egyszerre intézni, ami gyakran a minőség rovására megy.

Számukra a „mindent időben elkezdeni” elvet javasolnám, illetve azt, hogy egyszerre csak egy dologba fogjanak bele, és azt fejezzék is be – nyilatkozta Janovszki István pszichológus.

Hogyan osszuk be jól a munkaidőnket?

A ritka „optimális” típus

Ebbe a típusba tartoznak a legkevesebben, ők az idővel jól sáfárkodók, be tudják osztani azt és nem csúsznak el. Nem stresszelik túl magukat, csak a teherbírásuknak megfelelően vállalják a kihívásokat. Ők azok, akik reálisan ítélik meg a világot, nem terveznek erőt meghaladóan és jól osztják be energiájukat.

Mivel céljaik elérhetőek, kevésbé érinti őket a stressz, a változásokat jól kezelik, alkalmazkodóbbak és túlélési stratégiáik segítségével átvészelik a nehezebb időszakokat. A munkában is a nyugodtság, a higgadtság a fő erényük, hanghordozásuk is ezt tükrözi.

Védekezés az időrablók ellen

A fenti négy kategória között lehetnek átjárások, és természetesen az adott kategórián belül is lehet javítani az illető időbeosztási stílusán. A legjobb módszer, ha megpróbálunk védekezni az irodai időrablók ellen. Ebbe a kategóriába tartoznak a telefonok, a váratlan látogatók, a hosszúra nyúlt, ám eredményhez nem vezető tárgyalások, a cél nélkül megkezdett feladatok, a káosz az íróasztalon, az iratok átláthatatlan rendszerben történő tárolása, az információhiány, a félreérthető kommunikáció és a határozott igent vagy nemet mondani képtelen kollégák és vezetők. Nagyon fontos, hogy a munkavállalók felismerjék a sürgős és a fontos feladatok közötti különbséget és megtanuljanak élni a feladatok delegálásának lehetőségeivel.

A jó időbeosztás kialakításának érdekében ne halogassuk a döntéseinket és ne engedjük, hogy késedelmével más akadályozzon minket. Emlékeztessük az ügyfeleket, írjunk vagy telefonáljunk az adott ügyben és ne hagyjuk annyiban a dolgot, amíg a döntés meg nem születik. Ha csak tehetjük, ne vigyünk haza munkát!