Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

A legtöbb állásajánlatban elvárásként szerepel az „önálló és felelősségteljes munkavégzés”, enélkül a leendő kolléga labdába sem rúghat. Azonban a magyarok háromnegyede nem szeretne nagyobb felelősséggel járó munkát – állítja a Randstad Workmonitor felmérése. Árnyalja azonban a képet, hogy ezt a kijelentést azzal a kikötéssel lették, hogy csak akkor vállalnák, ha magasabb fizetés jár érte. Ez viszonylag magas aránynak számít: a nemzetközi kutatás szerint a legtöbb európai országban a munkavállalók mintegy harmada vállalna ellentételezés nélkül is nagyobb felelősséget, sőt, például Lengyelországban 44 százalék szeretne nagyobb kihívásokat.

A gond nem feltétlenül a magyarok felelősségvállalási kedvével vagy tehetségével van. A válaszadók 92 százaléka szerint a jelenlegi munkakövetelményei nem haladják meg a képességeit. A megkérdezettek 71 százaléka hozzátette: az elmúlt évben kompenzáció nélkül növekedtek a munkával járó terhei. „A magyar munkavállalók többsége tehát valószínűleg azért nem vállalna nagyobb fizetség nélkül több felelősséget, mert így is alulfizetettnek érzi magát” – mondta Jankovich Ilona, a felmérést készítő cég ügyvezetője.

Motivál a felelősség?

Fontos motivációs tényezőt jelent az elismerés, a ranglétrán való előrehaladás. A dolgozók jelentős része különféle negatív következmények – nagyobb felelősség, több tanulás, élesebb bírálat, több gond – ellenére is elfogadna magasabb beosztást. A DGS Global Research egyik felmérése arra a következtetésre jutott, hogy nem az anyagi javak a legfontosabb motivátorok: a kihívások, az erkölcsi megbecsülés, a karrierlehetőség, illetve az önmegvalósítás és a szakmai előrelépés vonzza a tehetséges embereket, ezzel teheti lojálissá őket a munkaadó.

 Elhárítja a magyar dolgozó a felelősséget? 

Ha egy cégnél létszámot kellett csökkenteni, akkor a megmaradó dolgozókra hárultak azok a feladatok is, amelyet korábban más-más szakemberek végeztek. Meg kellett találni azokat az embereket, akik alkalmasak a megnövekedő munka elvégzésére. Sok helyen azzal „kommunikálták” ezt a döntést, hogy ezzel új, színesebb és felelősségteljesebb pozícióba került a dolgozó. Ha azonban a bérét nem emelik ezzel párhuzamosan, akkor elképzelhető, hogy koloncnak érzi az új feladatokat. (A béremelés motiváló hatása sok szakember szerint vitatható. Ám az alacsony jövedelmű, megélhetési gondokkal küzdő emberek ugyanakkora fizetés mellett nem szívesen végeznének több és felelősségteljesebb munkát.)

A magyar munkavállalókat többek között képzésekkel, vállalati tréningekkel lehetne igazán motiválni – véli a Randstad. A válaszadók több mint fele például egyetértett azzal az állítással, hogy a karrierje most jobban függ a képzésektől, mint valaha, ám úgy érzik, erre nem kapnak lehetőséget. A 61 százalékuk azt mondta, hogy a munkáltatója nem elégíti ki a tudásfejlesztéssel kapcsolatos igényeit, és csaknem ennyien nehezményezik, hogy a vállalat nem szentel elég figyelmet a tréningekre.

Vonzó a hatalom

A legnagyobb amerikai vállalatok vezetőinek kétharmada szerint a vezérigazgatók (CEO-k) megítélése kifejezetten negatív – derül ki a világ egyik vezető kommunikációs tanácsadó cége, a Weber Shandwick és a KRC Research kutatócég közösen készített tanulmányából. Ennek ellenére a megkérdezettek felének az a célja, hogy vezérigazgató legyen. Ennek az oka a befolyásos pozíció, a kihívás keresése, de nem elhanyagolható érv az ezzel járó magas jövedelem sem. Az egyik megkérdezett így fogalmazott: „azt gondolom, hogy a vezérigazgatókra jelenleg háruló hatalmas nyomást és a közvélemény fokozott elvárását nem lehet fizetéssel megváltani.”

Egy, a magyar álláskeresők körében készült kutatás is érdekes eredményre jutott: a megkérdezettek negyede kizárólag középvezetői munkát pályázna meg, elég sokan felső vezetői vagy cégvezetői pozícióra vágynak. Meglepő, hogy a 18-24 éves korosztály több mint ötöde is legszívesebben vezető lenne, pedig semmiféle tapasztalatuk nincs – áll a KutatóCentrum korábbi felmérésében.

Maslow amerikai pszichológus motivációelmélete szerint az emberek egy részének rendszeres pozitív megerősítésre van szüksége, ezért impozáns címekre és beosztásokra vágynak. Státusz-szükséglet számukra a hatalom, a befolyás, a függetlenség, a megbecsülés, presztízs és a fontosság – ez pedig felelősséggel jár. A szervezeti viselkedés kutatója, Herzberg a dolgozók elégedettségét attól tette függővé, hogy a munkájuk eredményes, elegendő elismerést, megbecsülést kapnak, esélyük van az előléptetésre, a személyes fejlődésre, illetve felelősségteljes munkát végezhetnek.