Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

A munkaerő-piaci szereplők elvándorlása általános tünet az Európai Unió tagállamaiban. Ennek jelentős része a belső piac természetéből fakadó áramlás keltette mobilitás, ami természetes jelenség. A munkaerő oda megy, ahol egységnyi munkáért magasabb bért kap, ezért az Európai Unió belső mozgásának java része, nem gazdasági, megélhetési kényszer hatására megy végbe, hanem az ember egyéni egzisztenciális emelkedésének vágya okozza.

Ám az alacsonyabb életszínvonalat prezentáló tagállamok humán erőforrásai egyértelműen kényszer hatására költöznek nyugatabbra, míg a nyugatiak egy-egy jobb pozícióért, beosztásért is képesek államot cserélni. Erre a magyar munkavállalók túlnyomó többsége képtelen, hiszen nálunk még az is élő gyakorlat, hogy az egzisztenciájuk javításáért a csupán ötven kilométer távolságban lévő városba sem hajlandóak elingázni – hangsúlyozza Lakatos Beáta szociológus, migrációkutató. A szakember szerint a magyar munkavállalói réteg igen alacsony szintű mobilitással rendelkezik. A „röghöz kötésnek” történelmi, kulturális okai vannak – folytatja Lakatos Beáta - amit a hosszú katonai megszállás és az idegen nyelvek ismeretének hiánya együttesen eredményezett. Azonban az Európai Unió 2004-es és 2007-es bővítése során az újonnan belépett tagállamok felzárkóztatásáért hozott munkavállalási könnyítések katalizátorként hatottak a magyar munkaerő elvándorlási kedvére.  

Az első lépés az orvosoké

Az Egészségügyi Engedélyezési és Közoktatási Hivatal adatai igazolják a magyar orvosok elvándorlásának növekvő tendenciáját. 2005-ben 604, 2006-ban 520, 2007-ben 590, 2008-ban 728 és 2009-ben már 887 orvos kért igazolást külföldi munkavállalásra. A legfrissebb statisztikai adatok szerint 2010-ben már 1111 orvos kért okleveleiről hatósági igazolást, ami a külföldi munkavégzés kiindulópontja.

Rajtuk kívül a hivatalnál hasonló kérelmet nyújtott be 202 fogorvos, 48 gyógyszerész, 301 ápoló és még 115, az egészségügy más területén dolgozó szakember. Ennek oka a napnál is világosabb: a szakma akut alulfinanszírozottsága – vallja Dr. Fekete Vilmos, aneszteziológus, aki hatodik éve dolgozik Hollandiában. Az az irracionalitás, amivel nekünk orvosoknak kell szembesülnünk az első fizetésünk felvételekor elviselhetetlen – hangsúlyozza az altatóorvos, aki szerint a tizenöt év tanulás, a rengeteg vizsga és küzdelem messze nincs arányban a megbecsültség mértékegységével, a forinttal.

 Az orvosok vezetnek, de a kanyarban már ott vannak a mérnökök 

Mérnököké, kétkezi munkásoké a megosztott ezüstérem

Talán a többi szakmában ez az ellentmondás nem annyira éles, mint az orvosoknál, akik tényleg a fél életüket iskolapadban töltik, és csak annyit kapnak hó végén, mint egy bádogos segéd – mondja Daán Henriett egy külföldi munkaközvetítő iroda asszisztense. Nálunk az ügyfelek döntő többsége orvos, vagy egészségügyi dolgozó, de az utóbbi években egyre több lett a gépész, az agrármérnök, és a kétkezi hiányszakmával rendelkező munkavállaló iránti igény és forgalom. Az orvosok célállomása évek óta Anglia, Írország és a skandináv országok, míg a mérnököket Németország, Ausztria, Olaszország munkaerő-piaci vákuum szívja fel.

A kétkezi munkások szintjén az egész európai tér nyitva van, hiszen rájuk minden országban nagy szükség van – mondja Daán Henriett, aki szerint a nemek közti arány a legérdekesebb, hiszen a külföldi lehetőségek iránt - a házi statisztikájuk szerint – a nők 15%-al bizonyultak aktívabbnak. A korcsoportok tekintetében azt lehet megállapítani, hogy a legaktívabbak a 24-32 éves koruk közt lévő munkavállalók, de évről-évre nő a 35-44 évesek aránya is. Ezért természetesen a romló gazdasági környezet tehető felelőssé, mert szinte kivétel nélkül mondják indoknak az elvándorlók, hogy nem tudnak a fizetésükből itthon megélni. Kalandból kevesen vágnak neki az ismeretlennek. Érdekes az is, hogy a külföldre települők java része nem munkanélküli, hanem rendes munkaszerződéssel rendelkező pillérei a magyar gazdaságnak.