Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Mi a munkaidő?

Csak látszólag könnyű a kérdés. Az elsődleges megközelítés szerint: a munkaidő a munkával töltött idő. Előfordulhatnak azonban olyan helyzetek, amikor tényleges munkavégzés nem történik ugyan, mégis munkaidőnek kell tekinteni az enélkül töltött időt is. A jogszabályi meghatározás szerint a munkaidő a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó időtartam, amibe be kell számítani a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység időtartamát. Eltérő rendelkezés vagy megállapodás hiányában a munkaidőbe a munkaközi szünet időtartama nem számít be.

A gyakorlat szerint része a munkaidőnek pl. a munka megkezdése után az üzemen belüli közlekedés, a munkavégzésre való készenállás, ha időben nem különül el a munkaidőtől.

Nem része a munkaidőnek viszont a munkába járással és a hazautazással töltött idő.

Fontos továbbá, hogy a munkaközi szünet nem számít bele a munkaidőbe, tehát az ,,ebédszünet" sem a munkaidő része.

Ki osztja be és tartja nyilván a munkaidőt?

A munkáltató köteles nyilvántartani a munkavállalók
- rendes és rendkívüli munkaidejével, ügyeletével, készenlétével,
- szabadságának kiadásával,
- egyéb munkaidő-kedvezményével kapcsolatos adatokat.

Az 5 legfontosabb jogi kérdés a munkaidővel kapcsolatban

Amennyiben a munkáltató a fenti kötelezettségének nem tesz eleget, akkor egy esetleges munkaügyi ellenőrzés során súlyos bírságra számíthat.

A munkarendet, a munkaidőkeretet, a napi munkaidő beosztásának szabályait a munkáltató állapítja meg. A munkáltató a munkaidőt a munka jellegére, valamint az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére figyelemmel osztja be.

A munkaidő-beosztást legalább hét nappal korábban, legalább egy hétre írásban vagy a helyben szokásos módon kell közölni. Az előzőekben megfogalmazott szabályok célja, hogy a munkavállaló tudja tervezni napjait és ne az egyik pillanatról a másikra dőljön el, hogy mikor dolgozik
vagy mikor van ügyeletben.


Mit takar a ,,munkaidőkeret" fogalma?

Gyakran hallani, hogy a munkáltató munkaidőkeretet vezet be. A munkaidőkeret tulajdonképpen hosszabb időszakra eső napi munkaidők összegét jelenti, ami az időszak munkanapjaira egyenlőtlenül osztható be. Ennélfogva az adott időszakon belül egyes kijelölt munkanapokra hol felemelt, hol csökkentett mértékben írható elő. Egyszerűbben szólva ez az összevont munkaidő a munkaidőkeret.

A munkaidőkeret kialakításával a munkáltató rugalmasan tud gazdálkodni a munkaidővel. Lényegében véve a napi munkaidő mértéke számítási egységgé válik, amely nagyobb egységekbe foglalható.

A munkaidő legfeljebb négyhavi, illetve legfeljebb tizenhat heti keretben is meghatározható. Fontos jogszabályi kötelezettség, hogy munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját meg kell határozni és erről a munkavállalót írásban tájékoztatni kell.


Mit jelent az ,,állásidő" fogalma?

A munkavállalót, ha a munkáltató működési körében felmerült okból nem tud munkát végezni, az emiatt kiesett munkaidőre (állásidő) személyi alapbére illeti meg.

Ha tegyük fel vihar következtében áramszünet áll be a munkahelyen és emiatt a munkavállalók nem tudják folytatni a tevékenységüket, akkor megilleti őket az állásidőre járó díjazás mindaddig, amíg a munka továbbfolytatható. Természetesen ettől függetlenül a munkáltató akár rendelkezhet úgy is, hogy más munka elvégzésre (pl.: iratrendezés) utasítja a munkavállalót.


Mit értünk pihenőidő alatt?

A pihenőidő rendeltetése, hogy a munkavállaló kikapcsolódjon, kipihenje magát. Amennyiben a munkavállalónak sikerül regenerálódnia a pihenőidő alatt, akkor frissen, újult erővel tud a munkára koncentrálni. Nagy ,,öngól" tehát a munkáltató részéről, hogyha nem biztosítja a munkavállaló számára a megfelelő pihenőidőt.

Megjegyzem, hogy a munkahelyi - akár halálos kimenetelű - balesetek jelentős része a ki nem adott pihenőidő miatti munkavállalói fáradságnak és figyelmetlenségnek köszönhető.

Az idevonatkozó rendelkezés szerint, ha a beosztás szerinti napi munkaidő vagy a rendkívüli munkavégzés időtartama a hat órát meghaladja, valamint minden további három óra munkavégzés után a munkavállaló részére - a munkavégzés megszakításával - legalább húsz perc, legfeljebb egy óra munkaközi szünetet kell biztosítani, melyből legalább húsz percet egybefüggően kell kiadni. Amennyiben a napi munkaidő alatt a munkavállaló többször jogosult munkaközi szünetre, ezek együttes időtartama az egy órát nem haladhatja meg.

A munkavállaló részére a napi munkájának befejezése és a másnapi munkakezdés között legalább tizenegy óra egybefüggő pihenőidőt kell biztosítani. A Munka Törvénykönyve főszabályként azt rögzíti, hogy a munkavállalót hetenként két pihenőnap illeti meg, ezek közül az egyiknek vasárnapra kell esnie.

 

A jelen cikkben szubjektíven kiragadva csak pár izgalmas kérdéskörrel foglalkozom és mindenhol csak a főszabályokat említem meg, ugyanis a munkáltatónál hatályban lévő kollektív szerződés vagy munkaidőkeret jelentősen tovább árnyalhatja a képet.