Ahogy a jövő generációja látja

Interjúalanyunk, Zénó idén érettségizett. Jelenleg vállalkozásával foglalkozik, amelyet januárban indított, és ebben az évben nem tervezi a továbbtanulást. Ha még nem is tudja pontosan, merre viszi majd az útja, abban biztos, amit nem akar: olyan döntést hozni a jövőjével kapcsolatban, amit valószínűleg megbánna, és ami így csupán felesleges időtöltés lenne, cél nélkül. A középiskola adta tudásról, felsőfokú tanulmányokról, innovatív ötletekről és a munka adta örömről beszélgettünk.

A kötelező gimnáziumi évek

Zénó már maga mögött tudja a középiskolát, az érettségije is jól sikerült, a megszerzett tudást azonban közel sem tartja naprakésznek. „Az általános iskolában még sok olyat tanultunk, ami valóban hasznosítható is, a gimnáziumban hallottakról ez sajnos már kevésbé mondható el. Természetesen voltak nagyon jó tanáraim, a legtöbb óra viszont nagyon unalmas volt. Bár manapság minden online zajlik, mégis csupán két évig tanultunk informatikát, de ez alatt az idő alatt szinte csak a Word, az Excel és a PowerPoint működését vettük át. Ezek pont azok a programok, amelyeket a gyakorlatban is képes elsajátítani az ember, anélkül is, hogy erre egy tantárgy épülne. Úgy gondolom, a mi generációnk már másképp nő fel, sok technikai tudást már gyerekkorunkban felszedünk, így amire a hétköznapokban, akár a munka világában szükség lehet, azt mi többnyire már tudjuk, leszámítva a programozást és hasonló ismereteket.”

A Z generáció tagjai számára a nyelvtudás legalább olyan alapvető, mint az okoseszközök használata. „Az angol szinte a második anyanyelvem, mivel kiskoromban Kínában éltünk egy ideig, de véleményem szerint egyébként is könnyen elsajátítható ez a nyelv. Az osztálytársaim mind négyes-ötösre érettségiztek, emelt szinten is” – osztja meg interjúalanyunk.

Egy jó ötlet

Zénó szülei mindig is alkalmazottként dolgoztak, így nem tőlük sajátította el a vállalkozáshoz szükséges szellemiséget, puszta belső indíttatásból kezdett bele az egyedi, jó minőségű, vintage stílusú ruhák értékesítésébe. „Sok ruhám volt, gondoltam eladok néhányat, aztán biznisz lett belőle. Az elindulásban egy ismerős segített, vagyis hogy hogyan válhatok egyéni vállalkozóvá, hogy szükségem lesz könyvelőre, és hogy mire is kell figyelnem a számlázásnál. Jellemzően napi egy-két órát töltök munkával, mivel jól ismerem az aktuális divatirányzatokat, ez abszolút testhezálló számomra. A ruhákat turikból, piacokról szerzem be, és Instagramon érem el a célközönségem. Már az első hónaptól beindult az üzlet, a követőim száma gyakorlatilag hétről hétre nő. Ha valamit jól csinálsz, arra felfigyelnek az emberek, és ez egyből megmutatkozik az eredményekben” – vallja a fiatal férfi.  

Interjúalanyunk tehát a vállalkozás egyszemélyes motorja: ő szerzi be az árut, majd tölti fel és árazza be a termékeket. Karban tartja az oldalt, felel a marketingért, kommunikál a vevőkkel, intézi a szállítást, és a számlázást, mégis egyfajta hobbiként tekint az egészre. „Én nagyon szeretem ezt csinálni, és ha az ember élvezi, amivel foglalkozik, sőt pénzt is keres vele, az a tökéletes párosítás” – fogalmazza meg Zénó, és nem meglepő módon valami hasonlót tudna elképzelni a jövőben is munkaként.

Időpazarlás helyett

Interjúalanyunk a korát meghaladó tudatossággal úgy döntött, idén még nem jelentkezik semmilyen felsőoktatási intézménybe. „Nem tudom még, mi érdekel igazán, és ezzel az osztálytársaim nagyjából nyolcvan százaléka így volt, ők mégis jellemzően a szüleik által kijelölt utat követik, és elkezdenek valamilyen főiskolát, egyetemet, többen külföldön. Én ezt egyáltalán nem tartom ésszerűnek, mert időpazarlás és pénzkidobás is. Néhányan hozzám hasonlóan nem akartak most sehova felvételizni, de velem ellentétben ők jelenleg nem foglalkoznak semmivel” – osztja meg Zénó, akinek ugyan konkrét forgatókönyve nincs a jövőre, de terve annál több. „Szeretném a legtöbbet kihozni a vállalkozásomból, emellett megcsinálom a jogosítványt is. Néhány hónapot mindenképp eltöltenék külföldön is, mert azt gondolom, hogy a jövő ott van, mivel Magyarország sokszor elzárkózik az újdonságoktól, és ha el is jutnak ide az új irányzatok, biztosan hat-nyolc év késéssel.”

A fiatal férfi azt is el tudja képzelni, hogy külföldön tanuljon, ott inspirálódjon. Bár megítélése szerint a végzettségnek ma már csak bizonyos területeken, mint az egészségügy vagy a jog van igazán jelentősége, nagyon sok ágazatban inkább egy jó ötlet kell az érvényesüléshez. „A start up gondolkodás közel áll hozzám, és amit tudok, hogy nem akarok alkalmazottként dolgozni. Szeretnék a saját elképzeléseim szerint haladni, és a jövőben is az a legfontosabb, hogy élvezzem a munkám. Lehetséges, hogy egy külföldi országban fejlesztem majd tovább a vállalkozásom, de az is lehet, hogy teljesen másba fogok. Meglátjuk, mit hoz ez az év.”

Zénó az érettségi előtt állóknak azt tanácsolja, hogy semmiképp ne hozzanak elhamarkodott döntéseket, és csak azért, mert a szüleik vagy a tanáraik ezt sugallják, ne menjenek tovább egy olyan helyre, ami egyáltalán nem érdekli őket. Aki tudja, mit szeret igazán, miben érzi magát a legjobban, az pedig vágjon bele! Ellenkező esetben érdemes élni a gap year lehetőségével, és minél több mindent kipróbálni, aztán a többi jön majd magától.

Vigyük magunkkal a tanulságot: akár a pályánk elején járunk, akár nagyobb tapasztalattal rendelkezünk, érdemes szem előtt tartanunk, hogy abban a munkában lehetünk igazán sikeresek, amiben jól érezzük magunkat. Ha nem vagyunk a helyünkön, váltsunk mihamarabb! Nézzünk szét a legfrissebb lehetőségek között, vagy keressünk állást személyes preferenciáink szerint. Frissítsük önéletrajzunkat, és töltsük fel ide, hogy a munkaadók ránk találhassanak. Legyünk naprakészek, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is, így biztosan nem maradunk le az álommunkánkról.

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: Z generáció, jövő, munka, karrier, magabiztosság